Hammerschlag János

magyar orgonaművész, zenetörténész

Hammerschlag János (Prága, 1885. december 10.Budapest, 1954. május 21.) orgona és csemballóművész, zenetörténész, zeneszerző, akadémiai tanár.

Hammerschlag János
Született 1885. december 10.[1]
Prága
Elhunyt 1954. május 21. (68 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • orgonaművész
  • zenetörténész

ÉletpályájaSzerkesztés

Hammerschlag János Prágában született. Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte, itt szerzett orgonaművészi oklevelet. A Zeneakadémián Koessler János és Antalffy-Zsiross Dezső tanítványa volt. 1912-től írt zenekritikákat, több éven át volt a Pester Lloyd, majd a Nyugat zenekritikusa. 1919. szeptemberétől haláláig - rövidebb megszakításokkal - a Nemzeti Zenede tanára volt, 1947–1949 között pedig az intézet igazgatója. 1920-ban kamarazene-együttest szervezett, amelyből 1923-ban a Motett- és Madrigáltársulat alakult. Az utóbbinak zenei tanácsadója és karmestere volt.

A régebbi zene kiváló ismerője volt. Főként stílus- és előadástörténeti kérdésekkel foglalkozott.

1954. május 21-én Budapesten érte a halál.

EmlékezeteSzerkesztés

Sírja a budapesti Farkasréti izraelita temetőben található. (Parcella: D/1, Szakasz: N/A, Sor:2, Sír:9.)[2]

Főbb műveiSzerkesztés

  • Zongora- és orgonaművek, Zsoltárkantáta (Dávid és Salamon, 1945)

ÍrásaiSzerkesztés

  • Bach (Budapest, 1926)
  • Der weltliche Charakter in Bachs Orgelwerken (Bach-Probleme, 1950)
  • Wenn Bach ein Tagebuch geführt hätte… ( Budapest, 1955, magyarul: Ha J. S. Bach naplót írt volna..., Zeneműkiadó Vállalat, 1958)

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés