Hammurapi törvényoszlopa

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 5.

A Hammurapi törvényoszlopa (vagy Hammurapi-sztélé) akkád irodalmi mű, Hammurapi babiloni király törvényeinek gyűjteménye. Hammurapi i. e. 1792-1750 vagy i. e. 1728-1686 között uralkodott, a törvényoszlop is ekkor keletkezett. Az oszlop anyaga diorit, magassága 2,25 m. Egy francia expedíció találta meg 1910-ben Szúzában, ahová az i. e. II. évezred végén zsákmányul hurcolták. A törvényoszlop tetején két személy látható, az ülő Samas, a Nap- és az igazság istene, és az előtte álló Hammurapi.

Hammurapi-sztélé
(Hammurapi törvényoszlopa)
Hammurapi törvényoszlopa. Fent: a király hallgatja (Samas) nap- és igazságisten parancsolatait
Hammurapi törvényoszlopa.
Fent: a király hallgatja (Samas) nap- és igazságisten parancsolatait
Típusepigrafikus sztélé
TartalmaHammurapi törvényei
Formaoszlop
Anyagdiorit
Állapota szöveg részben megrongált
Története
Felfedezés
helye és ideje
1910, Szúza
Korai. e. 18. század
Nyelvakkád
Írásékírás
TalálhatóLouvre, Párizs

A törvények tartalma

szerkesztés

A művet 282 paragrafusra tagolják a filológusok, aminek egy részét már az ókorban eltávolították, de későbbi másolatokból a szöveg helyreállítható. Bevezetése Marduk isten tetteit és Hammurapi elhivatottságát magasztaló himnusz, befejezése áldás-, illetve átokszöveg a szöveg használóira, illetve megrongálóira.

Ha [a nő] nem volt gondos, "eljárogatott", házát "szétszórta", és férjét "megkevesbítette": ezt az asszonyt vessék vízbe.
– Hammurapi törvényei - Hammurapi a családról[1]

Megengedte ugyanakkor, hogy az elégedetlen nők saját akaratukból elváljanak a férjüktől. A férj is elválhatott a feleségétől, ha az nem szült gyermeket, ám ha semmilyen vétséget (pl. házasságtörést) nem lehetett a nőre bizonyítani, a férjnek vissza kellett adnia a hozományt.[2]

Maguk a törvények nem a szó mai értelmében vett törvények, inkább ítéletek, a király nem kötelező érvényű kódexet akart alkotni, mivel az ókori Mezopotámiában az uralkodó nem hozhatott törvényeket, erre csak az isteneknek volt joguk. Kittu(m)-nak (szó szerint „igazság”) nevezték tágabb értelemben az érvényes világrendet, amelyet az istenek hoztak létre. Az uralkodás lényege pedig a kittu(m) fenntartása volt.

A tételes jogot nem ismerték, hanem oktató szöveget írnokok, tisztviselők, bírák számára. A mű maga ezért inkább a didaktikus műfajok közé sorolható. Számos másolata maradt fenn, ez arról tanúskodik, hogy az oktatás kötelező tananyaga volt. Világos stílusa és pontos fogalmazása miatt irodalmi normának számított. A Gilgames-eposz mellett az óbabiloni kor egyik legfontosabb szövegemléke. A szerkesztésében közreműködő jogtudósok felhasználták a korábbi sumer és akkád jogi irodalom műveit is. (Ur-Nammu I. e. XVIII-XIX. századi és Lipit-Istár I. e. XIX. századi „törvénykönyveit").

A Hammurapi-féle „törvénykönyv” két jogrend összefonódását mutatja: a compensatio elvén alapuló hagyományos mezopotámiai jog, és a törzsi jog talio elve („szemet szemért, fogat fogért, életet az életért”) szerint készült. A büntetőjog mellett jelentős helyet foglalnak el a kereskedelem, a közigazgatás és a mindennapi élet szabályozásáról szóló rendelkezések. Így például szigorú előírásokat tartalmaz az öntözőberendezések karbantartási költségéről, a rabszolgák adás-vételéről (védi a városállam szabad lakosságát), a földbérletről, a katonai telepesek jogairól. Meghatározza a büntetések formáit: megkorbácsolás, csonkítás, kivégzés (karóba húzás, elégetés, vízbe fojtás).

A „törvénykönyv” és az Ószövetségben található mózesi törvények összehasonlítása során a kutatók sokáig gondolták azt, hogy a bibliai törvények Hammurapi „törvénykönyvéből” merítettek. Mózes könyveinek mezopotámiai befolyását egyesek tagadják, de a Biblia szerint is Terah Ur városából származott, majd onnan költözött Ábrámmal együtt Harránba.

A Wikimédia Commons tartalmaz Code of Hammurabi témájú médiaállományokat.
  1. Hammurapi törvényei - Hammurapi a családról, tudasbazis.sulinet.hu
  2. Reader's Digest: Mindennapi élet az ókortól napjainkig, 67. old.; 2006
  • Komoróczy Géza, „Fénylő ölednek édes örömében…”: A sumer irodalom kistükre, Budapest, Európa, 1970
  • Világirodalmi lexikon IV. (Grog–Ilv). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1975. 190. o.  

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikk

szerkesztés