Handzsa

a koreai nyelv írására használt kínai írásjegyek

A handzsa (hangul: 한자handzsa: 漢字, RR: hanja?) a koreai nyelv írására használt kínai írásjegyek megnevezése.

handzsa
Típuslogografikus
Nyelvek koreai
Felmenő írásrendszerekjóslócsont-írás
   pecsétírás
    kancellár írás
     kaj-su
Rokon írásrendszerek kínai írás, kandzsi, chữ nôm, kitaj írás, dzsürcsi írás
A Wikimédia Commons tartalmaz handzsa témájú médiaállományokat.

Története szerkesztés

A kínai írásjegyek használatára koreai nyelvterületen i. sz. 414-ből van fennmaradt bizonyíték: egy felirat a Kvanggetho kogurjói király emlékére emelt kőoszlopon.[1] Jóval azelőtt is használtak már kínai írásjegyeket, már az i. e. 1. században is, ahogy a koreai törzsek kapcsolatba kerültek a kínai dinasztiákkal, bár ekkor még nem a saját nyelvük leírására. Az ötödik (más források szerint hetedik[2][3]) századtól Sillában már rendszerben használták a kínai írásjegyeket a koreai nyelv írására is. Ez a rendszer az idu írás.[4] A Korjo-korban ezt követte a jóval fejlettebb hjangcshal (향찰) rendszer, melynek segítségével teljes mondatokat tettek koreaiul olvashatóvá a handzsa írásjegyek segítségével. Ezenfelül létezett még a kugjol (구결) rendszer is, melyet kínai klasszikusok olvasásához használtak.[2][5]

A 15. század óta létezik a hangul ábécé, melyet kifejezetten a koreai nyelvre hoztak létre Csoszon-kori tudósok, ám a konfucianizmus és a kínai kultúra befolyása miatt egészen 1945-ig nem nagyon használták.[6] Dél-Koreában a hangul mellett a handzsa is használatban maradt, főképp rövidítésekben és kínai eredetű, azonos koreai olvasatú szavak egyértelműsítésére használják. Észak-Koreában hivatalosan 1949 óta nincs használatban, bár tartanak handzsa-kurzusokat az oktatási intézményekben.[7] Észak-Koreában mintegy 2000 handzsát tanulnak meg a diákok, Dél-Koreában 1800-at.[8]

A koreai nevek jó részének is van kínai írásjegyű megfelelője. Az utónevekhez választható handzsa írásjegyek listája hivatalos dokumentum Dél-Koreában: a legfelsőbb bíróság döntött róla 1991-ben, ekkor 2854 írásjegyet jelöltek meg utónévben elfogadhatóként.[9] A listát azóta 5151-re bővítették.[10]

Saját alkotású írásjegyek szerkesztés

 
Példa jakcsára: a 無 (무, mu) kiejtésű, „nemlét” jelentésű handzsa egyszerűsített, kurzív változata

A handzsa rendszer meglévő kínai írásjegyeket használ, azonban egyes szavak, kifejezések, helynevek vagy személynevek esetében a koreaiak saját írásjegyet alkottak. Ilyen például a 畓 (논 답, nondap, „rizsföld”),[11] a 㸴 (소, Szo, egy vezetéknév)[12] vagy a 乭 (돌, Tol, utónévben használt szótag).[13]

Néhány handzsa írásjegynek sajátos egyszerűsített formát is megalkottak, ezek összefoglaló neve jakcsa.[14]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Fischer 188. o. Kim 22. o.
  2. a b Britannica
  3. Allan 221. o.
  4. Hannas 54. o.
  5. Kim Murim (김무림). 국어의 역사 (Kugoi joksza, A koreai nyelv története). Szöul: Hankook Munhwasa (2004). ISBN 89-5726-185-0 
  6. Hangul. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
  7. Allan 223. o.
  8. Hannas 68. o.
  9. 국립 국어 연구원 소식 (koreai nyelven). The National Institute of the Korean Language. (Hozzáférés: 2013. október 22.)
  10. “한자이름 5151字 안에서 지으세요” (koreai nyelven). Chosun Ilbo, 2007. március 5. (Hozzáférés: 2013. október 20.)
  11. (koreai nyelven). Naver szótár. (Hozzáférés: 2015. június 4.)
  12. (koreai nyelven). Naver szótár. (Hozzáférés: 2015. június 4.)
  13. (koreai nyelven). Naver szótár. (Hozzáférés: 2015. június 4.)
  14. 略字 (koreai nyelven). Naver szótár. (Hozzáférés: 2015. június 4.)

Források szerkesztés