Főmenü megnyitása

Hans Frank (Karlsruhe, 1900. május 23.1946. október 16.) német politikus és ügyvéd, aki a második világháború alatt a megszállt lengyel területek főkormányzója volt.

Hans Frank
Bundesarchiv Bild 146-1989-011-13, Hans Frank.jpg
A megszállt lengyel területek főkormányzója
Hivatali idő
1939. október 26. 1945. január
Katonai pályafutása
Csatái első világháború

Születési név Hans Michael Frank
Született 1900. május 23.
Karlsruhe, Német Császárság
Elhunyt1946. október 16. (46 évesen)[1][2][3][4][5]
Nürnberg[6]
Párt

NSDAP

DAP

Házastársa Brigitte Frank (1925–1946)
Gyermekei Niklas Frank
Foglalkozás
Iskolái Lajos–Miksa Egyetem
Halál oka akasztás
Vallás római katolikus egyház

Díjak Arany pártjelvény

Hans Frank aláírása
Hans Frank aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Hans Frank témájú médiaállományokat.

Az NSDAP elődpártjának a DAP-nak is a tagja volt. 1926-ban tette le az ügyvédi vizsgát, majd Hitler és az NSDAP jogtanácsosa lett. 1934-ben Frank csatlakozott Hitler kabinetjéhez, mint tárca nélküli birodalmi miniszter.

Az 1939-es német invázió után Franket kinevezték a megszállt lengyel területek főkormányzójává. Hivatali ideje alatt terror uralkodott a polgári lakosság felett, és közvetlenül részt vett a zsidók tömeggyilkosságában. Bevezette a kényszermunkát és négy megsemmisítő tábort felügyelt, később a kényszermunkát és a kiirtás politikáját széles körben alkalmazzák a Szovjetunióban. 1942-re Frank elvesztette Hitler kegyét, de a megszállt lengyel területek főkormányzója maradt egészen annak 1945 eleji összeomlásáig.

A háború után Franket háborús és emberiség elleni bűncselekményekben bűnösnek találták a nürnbergi perben. Halálra ítélték és 1946 októberében felakasztották.

FiatalkoraSzerkesztés

Frank Karlsruheban született, Karl Frank ügyvédnek és feleségének Magdalena második gyermekeként. Középiskolát végzett a müncheni neves Maximilians gimnáziumban. Tizenhét éves korában csatlakozott az első világháborúban harcoló német hadsereghez, de a fronton nem szolgált.

A háború után jogot és közgazdaságtant tanult, 1919-től 1921-es nyári szemeszterig a müncheni Lajos–Miksa Egyetemen, 1921 és 1922 között a Kieli Egyetemen, majd visszament a müncheni egyetemre. 1923. július 21-én tette le a záróvizsgát, majd rá egy évre 1924-ben ledoktorált.

1919 és 1920 között a Thule Társaság tagja volt. Franz Ritter von Epp parancsnoksága alatt a Freikorpsban szolgált és részt vett a Bajor Tanácsköztársaság megbuktatásában. 1919-ben, ahogyan a Thule Társaság többi tagja is, csatlakozott a Német Munkáspárthoz (DAP).

Noha a DAP 1922 februárjában Nemzetiszocialista Német Munkáspártként (NSDAP) alakult át, Frank 1923 szeptemberéig várt a Sturmabteilung (SA) tagjává válni, és ez év októberében hivatalosan is csatlakozott az NSDAP-hoz. Novemberben részt vett a Müncheni sörpuccsban, ami elbukott. Ausztriába menekült és csak 1924-ben tért vissza Münchenbe, amikor a folyamatban lévő bírósági eljárását felfüggesztették.

Frank lett Adolf Hitler jogi tanácsadója. Ahogy az NSDAP hatalomra került, úgy lett a párt ügyvédje is. Több mint 2400 esetben képviselte a pártot és több, mint 10000 dollár értékben költekezett. Ez néha konfliktusos helyzetbe hozta más ügyvédekkel. 1930 szeptember-októberében védőügyvédként szolgált Richard Scheringer, Hans Friedrich Wendt és Hanns Ludin, lipcsei hadnagyok tárgyalásán, akik az NSDAP tagjai voltak. A tárgyalás média szenzáció volt. Maga Hitler tett tanúvallomást, és a védekezés sikeresen magát a Weimari köztársaságot is bíróság elé állította. A tárgyalás után számos hadsereg tiszt szimpatizálni kezdett a nemzetiszocialista mozgalommal.

1930-ban választották be a Reichstagba, és 1933-ban pedig Bajorország igazságügyi miniszterévé nevezték ki. 1933-tól a Nemzetiszocialista Jogászok Egyesület vezetője és a Német Jogi Akadémia elnöke. Frank tiltakozott a bírósági kivégzéseken kívüli gyilkosságok ellen, mivel ez gyengítette a jogrend hatalmát (amelynek maga is kiemelkedő tagja volt), mind a Dachaui koncentrációs táborban, mind a Hosszú kések éjszakája alatt.

Frank nézete arról, hogy mi szükséges a bírósági eljáráshoz:

„A bíró szerepe a faji közösség konkrét rendjének védelme, a veszélyes elemek eltávolítása, büntetőeljárás indítása minden, a közösségre ártalmas cselekmények ellen és a közösség tagjai közötti nézeteltérésekben történő döntőbíráskodás. A nemzetiszocialista ideológia, különösen a pártprogramban és a vezetőnk beszédeiben kifejezve, képezi a jogi források értelmezésének alapját.”

1934-ben Frank csatlakozott Hitler kabinetjéhez, mint tárca nélküli birodalmi miniszter. 1938. április 7-én, mintegy 10000 nemzetiszocialistát hívott el a passaui Nibelungenhalle-i rendezvénycsarnokba.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)

ForrásokSzerkesztés