Wikipédia

Hans von Aachen

Német festő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 20.

Hans von Aachen (névváltozat: Hans van Aken[13]) (Köln, 1552 – Prága, 1615. március 4.[14]) német festő, a német manierizmus egyik legjelentősebb mestere.

Hans von Aachen
Önarcképe
Önarcképe
Született1552[1][2][3][4][5]
Köln[2][6][3][5][7]
Elhunyt1615. március 4. (62-63 évesen)[8][9][10][7][11]
Prága[2][6][3][5][7]
Állampolgárságanémet[12]
HázastársaRegina di Lasso
Foglalkozása
  • festőművész
  • arcképfestő
  • diplomata
  • formatervező
Tisztségeudvari festő (1592–, Rudolf magyar király)
SírhelyeSzent Vitus-székesegyház
Hans von Aachen aláírása
Hans von Aachen aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Hans von Aachen témájú médiaállományokat.

Életútja, munkássága

szerkesztés

Megértő, jó családban született, ahol hamar engedtek az ő rajztehetsége kibontakozásának, már 12 éves korában befejezhette iskoláit és ettől kezdve csak a rajznak és a festésnek élt. Megfordult tehetséges és kevésbé tehetséges mestereknél is. Velencében és Rómában tanult, itt leginkább Antonio da Correggio és Michelangelo Buonarroti művészete hatott rá. Itáliai tanulmányai után Kölnben, Münchenben alkotott, végül Prágában, II. Rudolf császár udvarában élt mint udvari festő. Itt biztonságosan el tudta tartani feleségét és gyermekeit, a korban híres Orpheusnak, De Lassónak a lányát vette el.

Hans von Aachen kitűnt a természet utáni arcképfestésben, az oltárképek festésében és mitológiai témájú képeivel. Az állatképek festése is erőssége volt. Megfestette II. Rudolf képmását Laxenburgban, oltárképeket festett az augsburgi Ulrichskirche templomban. Nagy hatást gyakoroltak kortársaira aktábrázolásokban gazdag mitológiai képei (például Jupiter és Antiope, Bécsi Szépművészeti Múzeum). Tanítványok gyűltek köré, egyik legjelesebb tanítványa Pieter Isaacsz, aki arcképek, bibliai témájú képek és históriák festésében tűnt ki.

Az igazság diadala

szerkesztés
 
Az igazság diadala

Hans von Aachen Igazság diadala (olaj, réz, 56 x 47 cm) című képét igen dicséri Karel van Mander. E képen Jusztíciát egy szép mezítelen nő jelképezi karddal, olajfaággal és az igazság mérlegével a kezében, a háborút, a hadi szekereket a lába alatt tartja, körötte a bőség és a művészetek virágoznak mintegy azt szimbolizálva, hogy csak a béke hozza a szerencsét és a művészetek virágzását. A kép eredetileg Amszterdamban Hendrik van Os úr házában volt, napjainkban a müncheni Alte Pinakothek múzeumban láthatjuk.

A békesség és a bőség allegóriája

szerkesztés

A békességet, a bőséget szimbolizálja Bacchus, Ceres és Amor című alkotása (olaj, vásznon, 163 × 113 cm), 1600 körül keletkezett, II. Rudolf vagy II. Ferdinánd magyar király képtárából került a Bécsi Szépművészeti Múzeumba.

Képei a budapesti Szépművészeti Múzeumban

szerkesztés

Három képet is őriz tőle a budapesti Szépművészeti Múzeum. Az egyik Bacchus szatírral (olaj, pergamen fán, 67x51 cm) című, amelyen Bacchus a művész életteljes, erőtől duzzadó fiatalember fia, a szatír pedig a már idősödő művész önarcképe; ezen alkotás 1608 körül keletkezett. Egy másik kép a török háború egyik jelenetét ábrázolja A mezőkeresztesi csata allegóriája (olaj pergamen , fán; 33x41 cm) címmel, 1603–1604-ben festette a mester. A harmadik kép Győr visszafoglalásának allegóriája, az 1598-as csata emléke, e kép is 1603–1604-ben készült.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b c Union List of Artist Names (angol nyelven). Union List of Artist Names . (Hozzáférés: 2015. október 23.)
  3. ↑ a b c Kongresszusi Könyvtár: Library of Congress Name Authority File (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 23.)
  4. ↑ Agence bibliographique de l'enseignement supérieur: Système universitaire de documentation (francia nyelven). SUDOC . Agence bibliographique de l'enseignement supérieur. (Hozzáférés: 2015. október 25.)
  5. ↑ a b c Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2015. október 25.)
  6. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 23.)
  7. ↑ a b c Národní autority České republiky. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  8. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  9. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. ↑ Brockhaus (német nyelven). Brockhaus . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  11. ↑ C. Höper (2017. december 12.). „Aachen [Aach; Ach; Acha], Hans [Johann; Joan] von”. Grove Art Online. DOI:10.1093/GAO/9781884446054.ARTICLE.T000015. 
  12. ↑ artist list of the National Museum of Sweden, 2016. február 12., 2016. február 27., efbaaec7-5762-4870-9cbb-46d3be5117cb
  13. ↑ Lásd Karel Mander i. m. 126. o.
  14. ↑ A temetés ideje.

Források

szerkesztés
  • Karel van Mander: Hírneves németalföldi és német festők élete. Budapest : Helikon Kiadó; Kossuth Nyomda, 1987. Hans van Aken történetét lásd 126-129. o.
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Művészeti lexikon /szerk. Éber László. I. köt. Budapest : Győző Andor kiadása, 1935. Achen, Hans von lásd 7. o.
  • AACHEN, Hans von, Web Gallery of Art
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hans_von_Aachen&oldid=27604887”