Hans von Bülow

német zongoraművész, karmester
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. május 14.

Hans Guido von Bülow, (Drezda, 1830. január 8.Kairó, 1894. február 12.) német zongoraművész, karmester.

Hans von Bülow
Életrajzi adatok
Született1830. január 8.
Drezda
Elhunyt1894. február 12. (64 évesen)[1][2][3][4][5]
Kairó
SírhelyOhlsdorfi temető
HázastársaCosima Liszt
Marie Schanzer
Gyermekei
  • Daniela von Bülow
  • Blandine Gravina
SzüleiFranciska Stoll
Karl Eduard von Bülow
IskoláiLipcsei Egyetem
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Hangszerzongora
DíjakRoyal Philharmonic Society Gold Medal (1873)
Tevékenységzeneművész, karmester
A Wikimédia Commons tartalmaz Hans von Bülow témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Lipcsében 1848-ban jogot tanult. Friedrich Wiecknél tanult zongorázni és 1849-ben lépett végleg a művészpályára. 1850-ben Zürichbe utazott a Drezdából ismert Richard Wagnerhez. Ekkor kezdte meg karmesteri pályáját: Sankt Gallenben színházi karmester lett. 1851 után Liszt Ferencnél Weimarban fejezte be a zongoratanulmányait. Liszt Ferenc lányát, Cosimát 1857-ben vette feleségül. 1853-tól nagy hangversenykörutakat tett, majd 1854-ben Berlinben telepedett le, ahol a Stern konzervatórium tanára volt; 1858-ban udvari zongoraművész címet nyerte II. Lajos bajor királytól és Münchenbe ment, a Wagner terve szerint létesített zeneiskola tanárául, nagy tevékenységet fejtvén ki a nagyobb szabású zenei előadások vezetése körül. 1866-ban hirtelen megvált mindettől, járt Berlinben, Baselben; 1867-ben mint udvari karnagy tért vissza Münchenbe és a zeneiskola vezetője lett. E működését családi viszonyai miatt szakította meg 1869 tavaszán. Ekkor nejétől, Cosimától elvált és két évi firenzei tanulmányozás után művészi körútjainak élt. 1877-ben Hannoverben, 1880-ban a meiningeni hercegnél lett udvari karnagy; egész diadalút volt, amikor az 1880-as évek közepén a feloszlatás küszöbén álló zenekarral a nagyobb városokban (Budapesten is) hangversenyeket rendezett. Azóta Bülow vándoréletet élt, hol mint hangverseny-igazgató, hol mint zongoraművész szolgálván eszményeit, mint méltó apostoluk; 18921893 folyamán rövid ideig ideggyógyító intézetben kellett tartózkodnia. A Neue Zeitschrift für Musikban írt is sokat a Liszt-Wagner-féle új német zenei irány érdekében; zenei alkotásai is (A dalnok átka, zenekari ballada; Nirvana, szimfonikus költemény; zongoraművek) ebbe tartoznak; mint előadóművész, a legnagyobb klasszikusok legszigorúbb, legklasszikusabb tolmácsa. Jegyzetes kiadásai (2 Bach, Händel, Gluck, Scarlatti, Weber, Cramer, Beethoven művei) fölötte becsesek.

  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)