Wikipédia

Hans von Marées

Hans von Marées (Elberfeld, 1837. december 24. — Róma, 1887. június 5.) német grafikus és festő. A modern festészet egyik előfutára.

Hans von Marées
Önarckép sárga kalapban (1874)
Önarckép sárga kalapban (1874)
Született1837. december 24.[1][2][3][4][5]
Elberfeld[6][7]
Elhunyt1887. június 5. (49 évesen)[8][3][4][5][9]
Róma[10][7]
Állampolgárságaporosz
Foglalkozásafestőművész
IskoláiPorosz Művészeti Akadémia
Sírhelyerómai protestáns temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Hans von Marées témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

Régi francia-holland nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot, nagyapja, Karl von Marées (1765–1845), anhalti kamarai elnök 1826-ban nyerte el az anhalt-dessaui nemesi rangot. Atyja, Adolf von Marées (1801–1874) Koblenzben a Porosz Kamara elnöke volt. Anyja Friederike Susmann (1810–1864) a Susmann zsidó nagykereskedő családból származott. Testvére, Georg (1834–1888) porosz alezredes és katonai író lett.

Felsőfokú tanulmányokat a berlini művészeti akadémián folytatott, 1854-ben mestere Carl Steffeck volt, majd Münchenben képezte magát tovább, ahol Liernél és Lenbacnál tanult. Igazi iskolái azonban nem a művészeti akadémiák voltak, hanem Itália, ahova 1864-ben a gazdag Gróf Schack segítségével jutott el, aki megkérte a tehetséges ifjú festőt, hogy másoljon neki képeket az itáliai klasszikusoktól.

1866-ban érkezett Rómába, ahol megismerkedett az ottani fiatal művészekkel, Gróf Schack másik pártfogoltjával, Arnold Böcklin fiatal festővel. Legközelebbi barátságba került Konrad Fiedler német esztétával és Adolf von Hildebrand német szobrásszal. Barátságuk, véleménycseréik mindhármójukra termékenyítőleg hatott. Formálódott Fiedler szenzualista esztétikája és Marées festészetének a képépítés törvényeivel foglalkozó témaköre, a testmodellálás, a térviszonyok értelmezése, a látvány formai elrendezése.

Korai tájképeit és alakos képeit a müncheni iskolában tanult naturalista szellemben készítette (például Diána fürdője). További itáliai tapasztalatai, spanyol, francia és holland útjai eredményeképp túlhaladta az anekdotikus piktúrát. A franciák közül különösen Eugène Delacroix festészete tett rá mély benyomást. 1875-ben végleg Rómában telepedett meg. Kiváló rajzkészsége miatt újságok, könyvek illusztrálását is vállalta. 1873-ban Nápolyban az ottani biológiai intézet falképeinek elkészítésével őt bízták meg. Rómában érte a halál 1887-ben, a római Protestáns temetőben (Cimitero Acattolico) nyugszik.[11]

Művészete szerkesztés

Mitológiai tárgyú olajfestményein a létszerű nyugalomban ábrázolt aktok térbeli elhelyezése, tiszta formarendszere már a modern konstruáló festészet előhírnökévé avatta. A test és a térviszonyok, a tiszta látvány megszervezése alkotta művészeti törekvéseinek esztétikai alapját.

 
A régi berlini múzeum rekonstrukciója fent Marées táblaképeivel

Művei (válogatás) szerkesztés

Galéria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ 2017. augusztus 23., https://rkd.nl/explore/artists/52556
  2. ↑ Hans von Marées (holland nyelven)
  3. ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Маре Ханс фон, 2015. szeptember 28.
  8. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 26.)
  9. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  11. ↑ Hans von Marées sírja, Artur Volkmann alkotása
  12. ↑ Diana im Bade
  13. ↑ Abendliche Waldszene
  14. ↑ Selbstbildnis mit Hildebrand und Grant
  15. ↑ Drei Jünglinge in einem Orangenhain
  16. ↑ Urteil des Paris, 1945 óta elveszett. [1]
  17. ↑ Goldenes Zeitalter I.
  18. ↑ Freskók a Stazione zoologica Anton Dohrn könyvtárában.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Wolfgang Bessenich: Der klassische Marée. Basel, 1967. 94 p. (Diss. phil. Base)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hans_von_Marées&oldid=25017988”