Haraszti Emil

(1885–1958) publicista, tanár, zenei író, zenekritikus, zenetörténész

Haraszti Emil (Nagyvárad, 1885. november 1. – Párizs, 1958. december 27.) zenetörténész, tanár, publicista. Haraszti Gyula egyetemi tanár fia.

Haraszti Emil
Született 1885. november 1.[1]
Nagyvárad
Elhunyt 1958. december 27. (73 évesen)[1]
Párizs
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • zenekritikus
  • zenetörténész

ÉletútjaSzerkesztés

Mesterei Farkas Ödön és Geiger Albert voltak. 1907—től 1929-ig a Budapesti Hirlap zenekritikusaként dolgozott. Előbb Székesfővárosi Főreáliskolai tanár, 1917-től budapesti tudományegyetemi magántanár, 1918—tól 1927-ig a Nemzeti Zenede igazgatója volt. Kern Auréllal közösen szervezte újjá az intézményt. 1927-ben Párizsba költözött.

Fontosabb műveiSzerkesztés

  • Hubay Jenő élete és művei (Bp., 1913)
  • Wagner Richard és Magyarország (Bp., 1916)
  • Hangutánzás és jelentésváltozás az egyetemes és a magyar hangszertörténetben (1926)
  • Bartók Béla (Bp., 1930)
  • A zenei formák története (Bp., 1931)
  • Barokk zene és kuruc nóta (Századok, 1933)
  • La musique hongroise (Paris, 1933)
  • A tánc története (Bp., 1937)
  • Béla Bartók (His life and works. Paris, 1938)
  • Berlioz et la Marche hongroise (Paris, 1946)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)

ForrásokSzerkesztés