Haraszti Emil

(1885–1958) publicista, tanár, zenei író, zenekritikus, zenetörténész

Haraszti Emil (Nagyvárad, 1885. november 1.Párizs, 1958. december 27.) zenetörténész, tanár, publicista. Haraszti Gyula egyetemi tanár fia, Récsi Emil unokája.

Haraszti Emil
Született 1885. november 1.[1]
Nagyvárad
Elhunyt 1958. december 27. (73 évesen)[1]
Párizs
Állampolgársága magyar
SzüleiHaraszti Gyula
Foglalkozása
  • zenekritikus
  • zenetörténész
SablonWikidataSegítség

ÉletútjaSzerkesztés

Haraszti Gyula és Récsi Jolán fia. Mesterei Farkas Ödön és Geiger Albert voltak. 1907-től 1929-ig a Budapesti Hírlap zenekritikusaként dolgozott. 1908 és 1918 között a budapesti IV. kerületi (belvárosi) főreáliskola francia–német szakos tanára, 1917-től a Budapesti Tudományegyetem zenetörténet magántanára volt. 1918-tól 1927-ig a Nemzeti Zenede igazgatója, s közben rövid ideig a Magyar Nemzeti Múzeum zenei osztályának vezetője volt. Kern Auréllal közösen szervezte újjá az intézményt. 1927-ben Párizsba költözött. 1941-ben megkapta az egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet.[2]

Fontosabb műveiSzerkesztés

  • Hubay Jenő élete és művei Hubay Jenő élete és munkái. archive.org. Singer és Wolfner Kiadó Budapest,1913 (Hozzáférés: 2022. szept. 29.)
  • Wagner Richard és Magyarország (Budapest, 1916)
  • Hangutánzás és jelentésváltozás az egyetemes és a magyar hangszertörténetben (1926)
  • Bartók Béla (Budapest, 1930)
  • A zenei formák története (Budapest, 1931)
  • Barokk zene és kuruc nóta (Századok, 1933)
  • La musique hongroise (Paris, 1933)
  • A tánc története (Budapest, 1937)
  • Béla Bartók (His life and works. Paris, 1938)
  • Berlioz et la Marche hongroise (Paris, 1946)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Hivatalos Közlöny, 1941. november 1. (49. évfolyam, 21. szám)

ForrásokSzerkesztés