Főmenü megnyitása

Hargitai Nándor, Sziffert, Szirmai (Mátraszele, 1919. október 20.Esztergom, 2006. szeptember 11.) a Dorogi Bányász egykori legendás labdarúgója, a Dorogi FC Örökös Tagja.

Hargitai Nándor
Hargitai Nándor a Vidék Legjobbja dorogi csapat tagjaként 1954-ben
Hargitai Nándor a Vidék Legjobbja dorogi csapat tagjaként 1954-ben
Személyes adatok
Születési dátum 1919. október 20.
Születési helyMátraszele, Magyarország
Halálozási dátum 2006. szeptember 11. (86 évesen)
Halálozási helyEsztergom, Magyarország
Állampolgárság magyar
Poszt jobbfedezet
Junior klubok
IdőszakKlub
19331936Magyar 1919-1946 Dorogi AC
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
19361937Magyar 1919-1946 Dorogi AC025 0(5)
19371938Magyar 1919-1946 Ferencváros00 10(0)
19381939Magyar 1919-1946 Phöbus FC00 ?0
1940– ?Magyar 1919-1946 Újvidéki AC00 ?0
? –1949Magyar 1946-1949 Viscosa SE00 ?0
19491955Magyar 1949-1956 Dorogi Bányász131 0(1)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma
A Wikimédia Commons tartalmaz Hargitai Nándor témájú médiaállományokat.

PályafutásaSzerkesztés

Sziffert néven Dorogon kezdte labdarúgó pályafutását, ahol már egészen fiatalon is rendkívül tehetségnek tartották és ígéretes jövőt jósoltak neki. Edzői, Stolmár Károly és Nagy Sándor már 17 évesen helyet adtak számára a felnőtt csapatban. Kirobbanó formában játszotta végig az első bajnoki évét, de még meg sem melegedhetett igazán a dorogi csapatban, amikor a Ferencváros bejelentkezett érte és leigazolta. A Fradiban nevet változtatva Szirmai néven szerepelt. Többen is felfigyeltek tehetségére és újabb egy év elteltével a fővárosi, szintén NB I-es Phőbus csapatához került, majd innen a frissen az első osztályba jutott Újvidéki AC szerezte meg. A korabeli vélemények alapján oroszlánrészt tulajdonítottak számára, hogy az újvidéki csapat meg tudott ragadni az élvonalban.

A második világháború alaposan megváltoztatta a sorsát, lévén a háború után az Újvidéket elcsatolták Magyarországtól. Néhány évre a Viscosa csapatához igazolt, ahol edzője egykori dorogi csapattársa, Bárdos Sándor volt. A két dorogival az élen a Viscosa egészen az NB. II-ig jutott, amely a klub történetének példátlan sikere volt. 1949-ben a Dorog feljutott az NB. I-be, ő pedig hazatért, vissza az anyaegyesületéhez - immár Hargitai néven -, amelyet aktuálisan éppen Dorogi Tárnára kereszteltek. A dorogi csapat legkiemelkedőbb játékosainak egyike volt. Háromszoros Vidék Legjobbja címet szerzett, szerepelt a Magyar Kupa döntőjében is 1952-ben. Összesen 131 NB. I-es mérkőzésen erősítette a dorogi csapatot, többször volt bányászválogatott is. A korosodó játékos 1955-ben vonult vissza az aktív játéktól, amely után a Dorogi Szénbányák dolgozója volt nyugdíjba vonulásáig.[1][2]

Sikerei, díjaiSzerkesztés

MagánéleteSzerkesztés

Házas volt. Leánya orvosi diplomát szerzett gyógyszerészet-szakon és az esztergomi Vaszary Kolos Kórház gyógyszertárának volt főgyógyszerésze, majd vezetője. Veje, Dr. Hamvas József belgyógyász főorvos, aki Dorog 3. számú körzetének háziorvosa.[3]

ForrásokSzerkesztés

  1. Petrik József-Péntek Sándor: A Dorogi Bányász SC 75 éves Jubileumi Emlékkönyve/ A Dorogi Bányász labdarúgói
  2. a b Solymár Judit - Kovács Lajos: Dorogi lexikon p/111
  3. Archivált másolat. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 14.)