Főmenü megnyitása

Hargittai István

magyar kémikus, tudománytörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja

Hargittai István (szül. Wilhelm István, Budapest, 1941. augusztus 11.–) Széchenyi-díjas magyar kémikus, tudománytörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A krisztallográfia, a molekulaszerkezet-kutatás elméleti és kísérleti módszereinek, valamint a molekulamodellezés nemzetközi hírű tudósa. Munkássága jelentős a 20. századi tudománytörténet feldolgozásában, ehhez kapcsolódóan több könyvet írt, illetve interjúkat készített. Felesége Hargittai Magdolna (1945) kémikus, akadémikus.

Hargittai István
Hargittai István, 2013.
Hargittai István, 2013.
Született Wilhelm István
1941. augusztus 11. (78 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar[1]
Nemzetisége magyar
Házastársa Hargittai Magdolna
Foglalkozása kémikus,
tudománytörténész,
egyetemi tanár
Kitüntetései Széchenyi-díj (1996)
A Wikimédia Commons tartalmaz Hargittai István témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

1959-ben érettségizett, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Természettudományi Karának vegyész szakára. Két évvel később a moszkvai Lomonoszov Egyetem hallgatója lett. Itt szerzett kutatóvegyészi és tanári diplomát 1965-ben. 1972-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját. Diplomájának megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia és az ELTE közös Kémiai-Szerkezeti Kutatólaboratóriumánál kapott állást tudományos munkatársi beosztásban. 1982-től tudományos tanácsadóként dolgozott tovább. Négy évvel később a laboratórium igazgatójává nevezték ki. 1993-ban kutatóprofesszori megbízást kapott. 1975-ben másodállásban az akadémián lett tudományos osztályvezető. 1980-ban az ELTE címzetes egyetemi tanárává avatta. 1991-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karának (BME, 2000-től Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar) általános és analitikai kémia tanszékére kapott egyetemi tanári és tanszékvezetői kinevezést. A tanszéket 1996-ig vezette. 2000-ben az egyetem Oláh György Doktori Iskolájának vezetője, 2006-ban az MTA és a BME Anyagszerkezeti és és Modellezési Kutatócsoportjának vezetője lett. Számos külföldi intézmény vendégprofesszora volt: összesen hét évig különböző amerikai egyetemeken tanított. Tanított még norvég, svéd, izraeli, svájci és japán egyetemeken.

1971-ben védte meg a kémiai tudományok kandidátusi, 1977-ben akadémiai doktori értekezését. 1987-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-ban pedig rendes tagjává. Az MTA Fizikai-kémiai és Szervetlen Kémiai Bizottságának lett tagja, 1990 és 1996 között annak elnöke volt. 1988-ban a Norvég Tudományos Akadémia, 1994-ben a londoni Európai Akadémia (Academia Europaea) is felvette tagjai sorába. Akadémiai tisztségei mellett 1992 és 1996 között a Polányi Mihály-díj kuratóriumának elnökeként dolgozott. Számos krisztallográfiai iskola megbízott igazgatója volt. 1987-ben a Structural Chemistry című tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja lett, 2001-ben a lap főszerkesztői tisztével bízták meg. Emellett a The Chemical Intelligencer főszerkesztője volt 1995 és 2000 között, továbbá a Methods in Stereochemical Analysis, a Leonardo, a Journal of Biological Systems és A kémia újabb eredményei szerkesztőbizottságának tagja.

MunkásságaSzerkesztés

Fő kutatási területe a krisztallográfia, a molekulaszerkezet-kutatás elméleti és kísérleti módszerei, a molekulamodellezés, valamint a 20. század tudománytörténete.

Nevéhez fűződik az elektrondiffrakciós módszer és a vegyértékhéj-elektronpár-taszítási elmélet jelentős továbbfejlesztése, amely egyszerűsítette ezek gyakorlati alkalmazását. Foglalkozik a kémiában előforduló kis szerkezeti változásokkal és gyenge kémiai kölcsönhatásokkal, illetve a szimmetria kémián túli, interdiszciplináris alkalmazásával. Az 1990-es évektől foglalkozik tudománytörténeti kérdésekkel, elsősorban a 20. századi természettudósok életével és az őket befolyásoló történelmi körülményekkel. Számos interjúkötet szerzője, a Candid Science című könyvsorozatából 2000 és 2006 között hat kötet jelent meg. Külön könyvet írt a Nobel-díjról.

Több mint négyszázötven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Munkáinak jelentős részét feleségével közösen írta, ebből számos könyvet és könyvfejezetet. Munkáit elsősorban magyar és angol nyelven adja közre.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • A Moszkvai Állami Egyetem díszdoktora (1992)
  • Széchenyi-díj (1996) – A gázelektron-diffrakció továbbfejlesztéséért, a molekulaszerkezet törvényszerűségeinek összehasonlító elemzésében elért kiemelkedő eredményeiért; a szimmetriafogalom interdiszciplináris megalapozásával kapcsolatos tevékenységéért. Megosztott díj Hargittai Magdolnával.
  • az Észak-karolinai Egyetem díszdoktora (2000)
  • Erdey László-díj (2003)
  • az Orosz Tudományos Akadémia díszdoktora (2004)
  • 2011. Az év ismeretterjesztő tudósa 2010., TUK.[2]
  • (192155) Hargittai = 2006 HZ17 kisbolygót Hargittai Istvánról és feleségéről Hargittai Magdolnáról nevezték el.

Főbb publikációiSzerkesztés

  • Az elektrondiffrakciós atomtávolság (1974)
  • Sulphone Molecular Structures (1978)
  • Szimmetria egy kémikus szemével (Hargittai Magdolnával, 1983, angolul 1986, 1995)
  • Symmetry: Unifying Human Understanding I–II. (szerk., 1986, 1989)
  • Stereochemical Applications of Gas-Phase Electron Diffraction A, B (társszerk., 1988)
  • Quasicrystals, Networks and Molecules of Fivefold Symmetry (szerk., 1990)
  • Molekulageometria a kémiai változásokban : akadémiai székfoglaló : 1987. október 20. (1991)
  • The VSEPR Model of Molecular Geometry (társszerző, 1991)
  • Symmetry: A Unifying Concept (társszerző, 1994)
  • A szerkezeti kémia perspektívái : akadémiai székfoglaló : 1993. november 16. (1994)
  • Advances in Molecular Structure Research (szerk., 1995–2000)
  • In Our Own Image: Personal Symmetry in Discovery (társszerző, 2000, magyarul 2003)
  • Candid Science I–VI. (könyvsorozat, 2000–2006)
  • Strength from Weakness: Structural Consequences of Weak Interactions in Molecules, Supermolecules and Crystals (társszerk., 2002)
  • The Road to Stockholm: Nobel Prizes, Science and Scientists (2002, magyarul 2004)
  • Életeink. Egy tudományos kutat találkozása a 20. századdal (önéletrajzi könyv, 2003)
  • Teller Ede tragédiája (2004)
  • Az öt világformáló marslakó (2007)
  • Visual Symmetry (társszerző, 2008)
  • Teller (2011)
  • Ambíció és kíváncsiság, avagy mi hajtja a tudományos felfedezőket? (2012, angolul, 2011)
  • Eltemetett dicsőség: avagy hogyan tették a szovjet tudósok szuperhatalommá a Szovjetuniót (2014, angolul, 2013)
  • Különleges elmék: Találkozás 111 híres tudóssal (társszerző, 2014, angolul, 2014)
  • Budapesti séták a tudomány körül (társszerző, 2015, angolul, 2015)
  • Hargittai István–Hargittai Magdolna: Budapest scientific. A guidebook; Oxford University Press, Oxford, 2015
  • Hargittai Balázs–Hargittai István: Science of crystal structures. Highlights of crystallography; Springer, Cham, 2015
  • Hargittai Balázs–Hargittai István: A marslakók bölcsessége. Saját szavaikkal, megjegyzésekkel; Akadémiai, Bp., 2016
  • Hargittai Balázs–Hargittai István: Wisdom of the Martians of science. In their own words with commentaries; World Scientific, Singapore, 2016

JegyzetekSzerkesztés

ForrásjegyzékSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés