A harmadik sín – ahogy nevében is benne van – a hagyományos két sínszál mellett egy harmadik sínszál, amely a vonalon közlekedő vonatok elektromos ellátásáról gondoskodik. Általában a metróvonalakra jellemző, de külföldön egyes helyi érdekű vasútvonalakon is előfordul. Angliában az Eurostar szintén harmadik sínszálból kapja az energiát. Két fajtája jellemző: alsó és felső tapintású. Az alsó tapintású többek közt a prágai és bécsi metróra, a felső tapintású pedig például a New York-i metró vagy a budapesti metró hálózatára jellemző. Az alsó tapintású harmadik sín az egész vonalon egy szigeteléssel van ellátva felülről. A felső tapintásút általában csak az állomásokon és a felszíni szakaszokon látják el egy védőlemezzel, ezzel előzik meg az esetleges áramütéseket. Mindkét fajta porcelán vagy műanyag szigeteléssel érintkezik a talajjal. Létezik még oldalsó tapintású rendszer is, amelyet pl. a párizsi metrónál alkalmaznak. A vonatok vagy a metrók egy különleges áramszedővel érintik a harmadik sínt. A legtöbbb esetben a harmadik sín adja az áramot, és a visszavezetés az általános sínpárba történik, de a londoni metróhálózatnak különleges megoldása van: itt négy sínszál van, egy felső tapintású, elektromos áramot vezető és egy visszavezető sín.

A harmadik sín

Galéria szerkesztés

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Harmadik sín témájú médiaállományokat.