Főmenü megnyitása

Havas Sándor (államtitkár)

politikus, ügyvéd, archeológus

Gömöri Havas Sándor (Felsőmicsinye, Zólyom megye, 1822. május 5.Budapest, 1894. november 2.) a magyar királyi kereskedelmi minisztérium államtitkára, Borsod vármegye megyefőnöke, országgyűlési képviselő, régész, ügyvéd.

Havas Sándor
Havas Sándor plaque Bp03 Szentendrei út 135-139.jpg
Született 1822. május 5.[1]
Felsőmicsinye
Elhunyt 1894. november 2. (72 évesen)
Budapest
Foglalkozása
Tisztség
A Wikimédia Commons tartalmaz Havas Sándor témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Tanult Egerben és Pesten, ahol ügyvédi oklevelet nyert. 1844-ben lépett a hivatalos pályára, midőn Pest városa megválasztotta tiszteletbeli aljegyzőnek. 1845-től mint titkár Vay Miklós báró, a helytartótanács alelnöke mellett működött. 1848-ban Széchenyi István minisztériumában osztálytanácsos lett. A szabadságharcban mint önkéntes harcolt a szerbek és Simonics ellen; ezért haditörvényszék elé állították, de felmentették. 1851-ben Békés- és Csanádmegyék titkára, majd Püspökladányban szolgabíró s később Szabolcs- és Biharmegyék első megyei biztosa s Borsod megyében megyefőnök volt. Ezen időben azzal szerzett magának érdemeket, hogy a református egyházi gyűlést, minden tilalom és üldözés ellenére, lehetővé tette. Innét a helytartótanácshoz osztották be, ahol 1862-ben valóságos osztálytanácsos, az alkotmányos érában pedig a belügyminisztériumban osztálytanácsos lett; később ugyanazon minőségben a honvédelmi minisztériumba helyezték át. Ezen időben merült fel az az eszme, hogy a hadsereg élelmezése és felszerelése tőkepénzesek konzorciumának adassék ki; Havas mint a minisztérium kiküldötte, Bécsben ezen tervet meghiúsította. Később a kereskedelmi minisztériumban lett államtitkár és mint ilyet 1875. április 4-én nyugdíjazták. A Budapest városi erdészeti és kültelki bizottmánynak elnöke és az egyetemen a közigazgatási jog magántanára volt. Az ő indítványára történtek az aquincumi ásatások. Az kiküldött bizottságnak elnöke, a kivitelezés erélyes terjesztője és végrehajtója volt. Ezenkívül a Mátyás-templom építési bizottság elnöke és a képzőművészeti társulat alapító és igazgatósági tagjaként is szerepelt. A budai hegyek szépítése és különösen az útvonalak megállapítása körül nagy érdemeket szerzett. Sokat foglalkozott a magyar őstörténettel, különösen az avarok és szlávok korára vonatkozólag. Elhunyt 1894. november 2-án, a budapest-vízivárosi temetőben helyezték örök nyugalomra 1894. november 3-án.

ÍrásaiSzerkesztés

Cikkei a Vadász- és Versenylapban (1858. Vidravadászat, Vidravadászat a Sárréten, 1861. 1-7. sz. Vadászrajzok, 1863. Vadászrajz a budai hegyekből, 1868. Vadászrajz a pilisi hegyekből, Vadászrajzok a mohácsi Margita szigetből), az Erd. és Gazd. Lapokban (1867. A fanyest), az Archaeologiai Értesítőben (Uj F. II. 1882-83. Az ó-budai hajdan a bold. szüz Máriáról nevezett Fehéregyház és Árpád sírja, Jelentés a krisztinavárosi római sírról, V. 1885. Az ó-budai hajdani Fehéregyháza holfekvéséről, VI. 1886. Az ó-budai hajdani Fehéregyház keresésére irányzott legújabb ásatások eredménye, János festő sírköve, VII. 1887. A budai vár falai és bástyáinak leásatása, VIII. 1888. A fővárosi régészeti ásatások és Salamon Ferencz, IX. 1889. Ujabb leletek és helyrajzi adatok Aquincumból), a Budapesti Szemlében (LVII. LVIII. 1889. Palacky Ferencz és a magyarok.)

MunkáiSzerkesztés

  • A képzőművészet Magyarországon. Pest. 1868.
  • A szent korona országainak állam-szervezete és közigazgatása. Bécs. 1869. (Statistikai Előadások VII.)
  • Quelques mots sur la statistique militaire. Memoire redigé en vue du IXème congres international de statistique. Bpest, 1874.
  • Budapest régiségei. A főváros területén talált műemlékek és történelmi nevezetességű helyek leírása. A fővárosi közgyűlés 1889. évi 506. sz. határozata alapján szakférfiak közreműködésével. Bpest, 1891-93. (III. kötet. Budapest multja és a királyi várlak Ó-Budán. IV. k. Visszapillantás az 1889-92. évek eredményeire, A főváros budai részének topographiája.)

Szerkesztette a Pulszky Ferencz Albumát (Bpest, 1885. Többek közreműködésével.)

JegyzetekSzerkesztés

  1. BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • F. Kiss Erzsébet: Az 1848-49-es magyar minisztériumok. Bp., Akadémiai Kiadó, 1987.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973.
  • Új Idők lexikona. Bp., Singer és Wolfner, 1936-1942.