Főmenü megnyitása

A havasi partfutó (Calidris alpina) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Havasi partfutó
Calidris alpina - Correlimos comun - Santa Pola 2013.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Gruae
Csoport: Gruimorphae
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Alrend: Scolapaci
Család: Szalonkafélék (Scolopacidae)
Alcsalád: Arenariinae
Nem: Partfutó (Calidris)
Merrem, 1804
Faj: C. alpina
Tudományos név
Calidris alpina
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
A havasi partfutó elterjedési területe   költőhely (nyáron)   egész éves   telelőhely   költözési útvonal   szórványos
A havasi partfutó elterjedési területe
  költőhely (nyáron)
  egész éves
  telelőhely
  költözési útvonal
  szórványos
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Havasi partfutó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Havasi partfutó témájú médiaállományokat és Havasi partfutó témájú kategóriát.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Carl von Linné svéd természettudós, orvos és botanikus írta le 1758-ban, a Tringa nembe Tringa alpina néven.[3] Besorolásuk vitatott, egyes rendszertani munkák az Ereunetes nembe sorolják Ereunetes alpin néven.

AlfajaiSzerkesztés

  • Calidris alpina actites Nechaev & Tomkovich, 1988
  • Calidrisalpina alpina (Linnaeus, 1758)
  • Calidris arctica (Schioler, 1922)
  • Calidris arcticola (Todd, 1953)
  • Calidris centralis (Buturlin, 1932)
  • Calidris alpina hudsonia (Todd, 1953)
  • Calidris alpina kistchinski Tomkovich, 1986
  • Calidris alpina pacifica (Coues, 1861)
  • Calidris alpina sakhalina (Vieillot, 1816)
  • Calidris alpina schinzii (C. L. Brehm & Schilling, 1822)[2]
 
Az egyes alfajok elterjedése, vonulási útvonalai, és a nagyobb európai telelőhelyek

ElőfordulásaSzerkesztés

Az Eurázsia északi részén élő madarak Afrikába és Ázsia déli részére vonulnak, az Alaszkában és Kanadában élő egyedek Észak-Amerika déli részére költöznek.

A természetes élőhelye tundrák, tengerpartok, sós lagúnák és mocsarak, édesvizű tavak és mocsarak, valamint szántóföldek és legelők. Vonuló faj.[4]

Kárpát-medencei előfordulásaSzerkesztés

Magyarországon rendszeres vendég, nagyszámú tavaszi és őszi átvonuló.[5]

MegjelenéseSzerkesztés

Átlagos testhossza 16-22 centiméter, szárny fesztávolsága 33–40 centiméteres, testtömege 33–85 gramm.[3] Nászidőszakban a hasán nagy fekete folt található, télen barnásszürke. Feje, háta és szárnyai világosbarna, sötétebb mintázattal.

 
Nászruhában, tavasszal
 
és télen a nyugalmi tollazatban

ÉletmódjaSzerkesztés

Főleg rovarokkal, apró rákokkal, férgekkel és puhatestűekkel táplálkozik, de apró magvakat is fogyaszt.[3]

SzaporodásaSzerkesztés

Tundrákon, tengerpartokon, lápokon fészkel. Fészekalja 4 tojásból áll, melyen 21-22 napig kotlik.[5]

 
Tojási

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökkenő, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, eszmei értéke 25 000 forint.[3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. március 12.)
  2. a b Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2019. február 8.)
  3. a b c d Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. február 8.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. február 4.)
  5. a b Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2019. február 8.)

További információkSzerkesztés