Hegedűs Pál (vezérőrnagy)

(1861–1944) magyar tábornok

Hegedűs Pál, németes névformája Paul von Hegedüs (1861. június 6.1944. november 10.) magyar királyi honvédtiszt, az Osztrák–Magyar Monarchia haderejében honvéd vezérőrnagy, 1920-tól magyar királyi honvéd altábornagy. 1921-ben a nyugat-magyarországi magyar paramilitáris erők egyik vezetője. A royalistákhoz csatlakozott, a királypuccs idején csapatait feleskette a visszatérő IV. Károly király hűségére. A budaörsi csatavesztés után letartóztatták. Horthy hadbíróság elé állíttatta és lefokoztatta.

Hegedűs Pál
Hegedűs Pál vezérőrnagy
Hegedűs Pál vezérőrnagy
Született1861. június 6.
 Nagylomnic, Osztrák–Magyar Monarchia
Meghalt1944. november 10. (83 évesen)
Magyar 1919-1946 BudapestMagyar Királyság
Állampolgárságamagyar
NemzetiségeMagyarország magyar
Fegyvernemlovasság
Szolgálati idejeCs.és.kir: 1879–1918
M.kir. 1919–1922
RendfokozataCs.és kir. vezérőrnagy
M.kir. altábornagy
Egysége1914: kassai 5. huszárezred
1915–1918: 24. honvéd lovasdandár
1919: 3. katonai körzet pk.
1921: 6. katonai körzet pk. (Ny-Dunántúl)
1921: Magyar Királyi Haderő pk.
CsatáiI. világháború (keleti front, Isonzó-front); budaörsi csata

Az első világháborúban

szerkesztés

Katonai iskoláinak elvégzése után a Magyar Királyi Honvédség különböző lovassági alakulatainál szolgált. 1913. július 10-én ezredessé léptették elő.[1] Az első világháború kitörésekor ezredesi rangban a 24. honvéd lovasdandár (HonvKBrig 24) kötelékébe tartozó kassai 5. huszárezred parancsnoka volt. A világháború második évében, 1915. június 24-én kinevezték a 24. honvéd lovasdandár parancsnokává, ennek élén vett részt a harcokban egészen 1918 február végéig. Közben 1917. június 15-én (május 1-jei parancsban) vezérőrnaggyá léptették elő.[2]

1918. január 18-án átvette a 11. honvéd lovashadosztály (k.u. Honv.KD) parancsnokságát Jamniki Jóny László vezérőrnagytól, e tisztségében maradt a háború végéig, 1918. november 18-áig.[3]

A világháború után

szerkesztés

A Monarchia széthullása után hazatért Magyarországra. Mint konzervatív és királyhű tábornok, Károlyi Mihály kormányzása alatt nem vállalt beosztást. Kun Béla hatalomra jutása után elrejtőzött, hogy elkerülje a bolsevik terrorszervezetek (Lenin-fiúk) megtorló intézkedéseit.

A Magyar Tanácsköztársaság bukása, és a román megszállók Budapestről való kivonulása után Hegedűs csatlakozott Horthy Miklós fővezér Nemzeti Hadseregéhez. 1919. december 6-án kinevezték a 6. katonai kerület parancsnokává. Horthy kormányzó 1920 augusztusában altábornaggyá léptette elő.

1921 februárjában átadta korábbi parancsnoki beosztását, és átvette a 3. katonai körzet parancsnokságát Nyugat-Magyarországon. Erőteljesen támogatta a Nyugat-Dunántúl elcsatolását ellenző és Sopron megvédelmezésére készülő politikai és katonai csoportokat, akiket a magyar haderőből delegált konzervatív és royalista tisztek irányítottak.

1921. október 3-án Sopronban aláírták a Nyugat-Magyarország átadásáról szóló jegyzőkönyveket R.G. Gorton brit, Jules-Camille Hamelin francia tábornok, a budapesti francia katonai misszió vezetője, Carlo Antonio Ferrario olasz és Hegedűs Pál magyar tábornok jelenlétében.

Néhány nappal később IV. Károly király másodszor tett kísérletet a Magyar Királyság trónjának visszaszerzésére. Szombathelyre érkezett, ahol a hozzá hű csapatok és politikusok fogadták. A legitimista főtisztek közül elsőnek Hegedűs altábornagy jelentkezett a visszatért uralkodónál. Sopronban állomásozó csapataival együtt ő maga is felesküdött a király hűségére. IV. Károly őt nevezte ki a Magyar Királyi Haderő főparancsnokává. A haditerv szerint Budapestre akartak vonulni, a lojális csapattestek támogatásával. A puccskísérlet kudarccal végződött. Az 1921. október 23-án és 24-én lezajlott budaörsi csatában a Horthyhoz hű Nagy Pál altábornagy által irányított csapategységek (köztük az egyetemi zászlóalj) visszaverték a legitimisták támadását. Hegedűs tábornokot a magyar kormány haditörvényszék elé állította. Lefokozták, megfosztották minden katonai rangjától és címétől, és visszavonták tőle a két évtizednyi katonai szolgálata alatt kapott kitüntetéseket is.

1922. január 1-jén, a Sopron visszacsatolásáról szóló jegyzőkönyvek aláírásánál magyar részről már nem ő volt jelen, Guilleaume Árpád honvéd tábornok helyettesítette.

Ezután visszavonultan élt, 1944. november 10-én halt meg.

  1. Archivált másolat. [2009. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 14.)
  2. Archivált másolat. [2007. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 14.)
  3. Archivált másolat. [2019. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 14.)
  • Anton Lehár: Erinnerungen: Gegenrevolution und Restaurationsversuche in Ungarn, 1918–1921; Peter Broucek, Wien, 1973 (Lehár Antal emlékiratai, németül)
  • Ormos Mária: Civitas Fidelissima [1]
  • A magyar huszárság története, Zürichi Magyar Történelmi Egyesület, Zürich, 2004 [2][halott link]
  • J.C. Swanson: The Sopron Plebiscite of 1921. A Success Story, East European Quarterly, Vol. 34, 2000 Online változat Archiválva 2009. november 15-i dátummal a Wayback Machine-ben

Külső hivatkozások

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés