Hegyi-Karabah Köztársaság

Hegyi-Karabah Köztársaság

Hegyi-Karabah Köztársaság más néven Arcah Köztársaság[3][4] (örményül: Լեռնային Ղարաբաղի Հանրապետություն Lernajin Garabagi Hanrapetutjun vagy örményül: Արցախի Հանրապետություն Arcahi Hanrapetutjun), 1994 és 2020 között de facto ország[5][6] a Kaukázus déli részén. Államiságát csak három másik korlátozottan elismert állam ismerte el. A terület de facto Örményország, de jure Azerbajdzsán része volt. A Hegyi-Karabah Köztársaság 2022 óta Azerbajdzsán veszi körül. Örményországgal a Laçıni-folyosó kötötte össze 2020 és 2022 között, amit az azeriek 2022-ben lezártak.[7] Azóta Azerbajzdsán folyamatosan terjeszti ki a hatalmát a terület fölött.

Hegyi-Karabah Köztársaság
Arcah Köztársaság
örményül: Լեռնային Ղարաբաղի Հանրապետություն Lernajin Garabagi Hanrapetutjun
örményül: Արցախի Հանրապետություն Arcahi Hanrapetutjun
Hegyi-Karabah zászlaja
Hegyi-Karabah zászlaja
Hegyi-Karabah címere
Hegyi-Karabah címere
Nemzeti himnusz: Azat ou Ankakh Artsakh
Republic of Artsakh (orthographic projection).svg

Fővárosa Sztepanakert
Koordináták: é. sz. 39° 52′, k. h. 46° 43′
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő Bako Szahakjan
Miniszterelnök Arajik Harutjunjan
Hivatalos nyelv örmény
független Azerbajdzsántól
kikiáltása 1991
Népesség
Népszámlálás szerint146 600 fő (2012)[1] +/-
Becsült141 400[2] fő (2010. január 1.)
Népsűrűség29 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület11 500 km²
Víz1,7%
IdőzónaUTC+04:00 (UTC+4)
Egyéb adatok
Pénznem arcahi dram (de jure) és örmény dram (de facto) (AMD)
Hívószám 374 97
Segélyhívó telefonszám 112
A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi-Karabah Köztársaság
Arcah Köztársaság
témájú médiaállományokat.

FöldrajzSzerkesztés

Hegyi-Karabah a Kis-Kaukázus délkeleti részén, az északkeleti lejtőn fekszik.[5][8]

TörténelemSzerkesztés

Az egykori kánság az 1813-as orosz–perzsa béke nyomán került az Orosz Birodalom fennhatósága alá.

Szovjetunió részekéntSzerkesztés

A Szovjetunió létrejötte után a Kaukázuson Túli Ügyek Szovjet Irodája hogy az Örmény Szovjetköztársaságot és Hegyi-Karabahot egyesítsék. Azonban Ivan Vracsov, az azerbajdzsáni főkomisszár várományosával Szergej Mironovics Kirovval azt javasolták, hogy Azerbajdzsán része legyen ez a terület. "A bakui munkásosztállyal szerettük volna elegyíteni a kispolgári, kisárutermelô karabahiakat. A megoldatlan nemzeti kérdést a proletár eszmeiségnek rendeltük alá." - Ivan Vracsov.[9]. Ezt Sztálin, mint nemzetiségi népbiztos is támogatta ezt az ötletet, és 1921. július 5-től beolvasztották Azerbajdzsánba.[10] A 2000-es évek eleji levéltári kutatások alapján a tényleges indok az volt, hogy Törökországban tegyenek gesztust, azaz egy örmény többségű területet, egy többségi türk államhoz csatolják, ezzel gyengítve előbbieket.[9] 1923. július 7-én utóbbin belül autonóm státust kapott Hegyi-Karabah Autonóm Terület néven. A későbbiekben a szovjet vezetés minden, az Örményországgal való egyesülést célzó kezdeményezést elutasított.[5]

 
Hegyi-Karabah Autonóm Terület a szovjet korszakban

1988-ban az addig elnyomott feszültség felszínre tört. Februárban a hegyi-karabahi örmények tüntetéseken követelték az Örményországgal való egyesülést, amit február 20-án a terület tanácsa hivatalosan is kezdeményezett az azeri és az örmény törvényhozásnál. A kezdeményezés zavargásokhoz vezetett: február 28-án a Bakuhoz közeli Sumqayıtban örmények tucatjait ölték meg, majd véres tüntetések törtek ki több azerbajdzsáni városban – Bakuban, Kirovabádban, Saumjánban – és Jerevánban is. Emberek tízezrei hagyták el lakóhelyüket a biztonság reményében.[5]

1989-ben elhatározták az Egyesült Örmény Köztársaság megalapítását, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa alkotmányellenesnek minősített és elutasított.

A de facto független állam időszakaSzerkesztés

 
Hegyi-karabahi gyalogos harcosok 1992. aug.-ban

1991 szeptemberében Hegyi-Karabah kivált Azerbajdzsánból, amit az katonai erővel próbált meg megakadályozni, így kitört a hegyi-karabahi háború. A folytatódó háborúban fokozatosan fölénybe kerültek az örmények, akiket Örményország támogatott, majd a terület csaknem egésze örmény ellenőrzés alá került. 1993 áprilisában Törökország embargót vezetett be Örményországgal szemben.

1994-ben Oroszország sikertelenül közvetített az Örményország és Azerbajdzsán közötti béke létrehozásának ügyében. Hegyi-Karabah parlamentje 1996-ban függetlenné nyilvánította az országot.

Örményország igényt tart az Azerbajdzsán nemzetközileg elismert területén lévő, többségében örmények lakta Hegyi-Karabah tartományra. Emiatt az örmény-azeri határ zárva van, nem ritkán fegyveres összecsapásokra is sor kerül. Az Örményország és Azerbajdzsán között Hegyi-Karabah helyzetéről folyó vita egyik érve, hogy ez volt az utolsó örmény hercegség, amely autonómiával rendelkezett.

„Soha nem fogunk engedményeket tenni országunk területi egységét illetően. Azerbajdzsán területi egysége sérthetetlen. Hegyi-Karabah soha nem kap függetlenséget” – mondta İlham Əliyev azeri elnök 2008 januárjában.

„Hegyi-Karabah függetlensége visszafordíthatatlan, a terület sohasem lesz újra Azerbajdzsáné” – jelentette ki Szerzs Szargszján örmény elnök 2008 tavaszán.

2020. július közepén határvillongások törtek ki Hegyi-Karabah és Örményország, valamint Azerbajdzsán között. Az összecsapások során a konfliktus eszkalálódott, Azerbajdzsán általános támadásba ment át, szeptember 27-én az örmény kormány szükségállapotot hirdetett, így a konfliktus háborúvá változott. A háborúskodás további eszkalációjától egy ideig tartani lehetett, különösen Törökország okán, miután az intenzíven Azerbajdzsán mellett foglalt állást.[11] Szeptember 29-én az örmények meg is vádolták a törököket, hogy azerbajdzsáni légtérben lelőttek egy örmény vadászgépet, mindezt viszont az ankarai kormány tagadta.[12]

Az azeri hadsereg, folyamatosan foglalta vissza de jure területeit, ezzel párhuzamosan az örmények visszavonulásra kényszerültek. A harcok november 10-én véget értek a területen, az örmények vesztettek. Hegyi-Karabah területének 35%-a azeri ellenőrzés alá került, így elfoglalták a stratégiai fontosságú Şuşa városát is, amivel viszont közvetlen fenyegetésnek lett kitéve az állam fővárosa, Sztepanakert.[13] Az azeriek által elfoglalt területekről az örmények tömegével menekültek el, főleg Örményország területére, atrocitásoktól és vérengzésektől tartva.[14] Oroszország közvetítésével ugyan elvileg fegyvernyugvás született Azerbajdzsán és Örményország között és Karabahba orosz békefenntartó erőket vezényeltek,[15] ám a vereség miatt Örményországban belpolitikai válság alakult ki, s várhatóan hosszabb távon az örmények nem fogadják el a vereségüket.[16]

Átmeneti időszakSzerkesztés

2022-ben a fegyverszüneti megállapodás alapján itt szolgáló orosz békefenntartók nem tudták szavatolni a megállapodás pontjait, így az azeri hadsereg lezárta a Laçıni-folyosót, így megszakadt a szabad átjárás Hegyi-Karabah és Örményország között.[7]

Államszervezet és közigazgatásSzerkesztés

Alkotmány, államformaSzerkesztés

Államiságát csak három másik korlátozottan elismert állam, Abházia, Dél-Oszétia és a Dnyeszter Menti Köztársaság ismeri el, továbbá Ausztrália Új-Dél-Wales állama.[17] Hivatalosan Azerbajdzsán részének minősül.

Az államfő az elnök, akit ötéves időtartamra választanak; ugyanaz a személy legfeljebb kétszer töltheti be a posztot.[2]

A törvényhozó testület a Nemzetgyűlés; 33 tagja közül 16-ot egyéni választókörzetben, 17-et pártlistán választanak. A jelenlegi parlamentnek 7 állandó bizottsága van.[2]

A végrehajtó hatalom legfontosabb szerve a kormány, amely a miniszterelnökből, helyetteséből és miniszterekből áll.[2]

Az igazságszolgáltatást a független bíróságok végzik.[2]

Politikai pártokSzerkesztés

A három, parlamenti frakcióval rendelkező párt a következő:

Ezen kívül független képviselők is vannak.[2]

Közigazgatási beosztásSzerkesztés

 
Hegyi-Karabah régiói 2020 óta

Az ország a fővárosra és 7 régióra oszlott 1994 és 2020 között. Helyi szinten 10 város és 322 falu alkotta.[2]

NépességSzerkesztés

Általános adatokSzerkesztés

Az ország teljes népessége 141 400 fő (2009). A férfiak aránya 48,1, a nőké 51,9%.[2]

Népességének változásaSzerkesztés

Legnépesebb településekSzerkesztés

A városi népesség aránya 52,5%. A legnépesebb település Sztepanakert, 52 310 fős lakossággal.[2]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlásSzerkesztés

A háború előtt még a lakosság több mint 20%-a azeri volt, mára azonban csaknem kizárólag örmények lakják.[5]

A lakosság túlnyomó többsége, 95%-a örmény. A maradék 5%-ot kisebb népcsoportok alkotják. Élnek itt asszírok, kurdok és görögök egyaránt. Az asszírok a Közel-Kelet több országában élnek. A kurdok a Közel-Kelet legnagyobb saját ország nélküli népe. Legnagyobb csoportjaik Törökország, Irak és Irán területén élnek.[18]

GazdaságSzerkesztés

A lakosság többsége állattenyésztésből és növénytermesztésből él, de jelentős a kézművesipar is. Az országban számos gyógyforrás található.[5]

Az ország hivatalos fizetőeszköze az arcahi dram, amelyet 2005-ben vezettek be. A pénznem alacsony vásárlóértéke miatt azonban a tényleges forgalomban nem ezt, hanem az örmény dramot használják, míg a hegyi-karabahi dramot főleg szuvenírként árusítják.[19] Az Osztrák Állami Nyomda által nyomott első két bankjegy 2004-ben jelent meg, ami tovább fokozta a feszültséget Hegyi-Karabah és Azerbajdzsán között.[20]

A 2020-as háború nagy csapást mért a terület gazdasági növekedésére, amely korábban jelentős növekedést mutatott 1988 óta.[21] Önállóvá válását követően a legtöbb beruházás a távközlés, az aranybányászat, a gyémántcsiszolás, az ékszerek és a mezőgazdaság területén történt.

EnergiaellátásSzerkesztés

Karabah energiatermelésének egy részét a martakerti vízierőmű adta a közelmúltig, amelyet még a szovjet időkben építettek, utána a kormány 70-80 millió dollárból bővítette. Az energiaellátás 60%-a továbbra is Örményországból érkezett.[21] 2010-ben egy új villamosenergiával foglalkozó céget, az Arcah HEK-et alapították örményországi támogatással és átadtak egy újabb vízierőművet is. Tervben volt még két kisebb erőmű létesítése.[22] A létesítményekkel nemcsak az önellátás növekedését remélték Karabahban, de arra számítottak, hogy az állam energiaexportőrré is vállhat.

InfrastruktúraSzerkesztés

Az első karabahi háború után 1991-ben jelentős infrastrukturális fejlesztést végeztek az országban, amelynek költségvetése 15 millió dollár volt és részben az örmény diaszpóra finanszírozta.[21] Ezáltal egy keskeny szakaszon Karabah össze lett kötve Örményországgal. 2011-ben egy észak-déli irányú autópályát adtak át Martakert, Sztepanakert és Martuni között.[21]

A kommunikáció 2008 óta folyamatosan növekszik, részben libanoni befektetéseknek köszönhetően.

SegélyezésSzerkesztés

Karabah legfőképp Örményországtól kap pénzügyi segítséget, 2010-ben pl. harmincmillió dollárt, az USA-tól pedig nyolcmilliót.[23] Jelentős mértékben támogatják az örmény diaszpórából is a de facto köztársaságot. Az országnak 1996 óta saját bankja van az ArcahBank, ugyanakkor a fiókok zömét a nagyobb örmény bankok birtokolják.

TurizmusSzerkesztés

Turizmusát a 2020-as háború megrengette. Korábban az ágazat jelentős növekedést mutatott. Az országba főleg örményországi és diaszpórabeli örmények látogattak el. Sztepanakertben a háború előtt kilenc szálloda üzemelt, mostanra már csak öt van.[24]

2005-ben négyezer, 2010-ben pedig már nyolcezer turista látogatta meg Karabahot.[25]

A régió látnivalói közé számos régi kolostor tartozik. Az iszlám vallási helyszínek többsége lepusztult, azokat nem igazán állítják helyre.[26] A frontvonalak és az azeri határon fekvő szellemvárosok a katasztrófaturistákat vonzzák.

Nem vallási jellegű látnivalója a 10. században épült és a 18. századig folyamatosan bővített majraberdi vár, Sztepanakerttől keletre.

Az országnak saját turizmusfejlesztési ügynöksége van, amely Jerevánban üzemel, nem kormányzati szervként. Ezen keresztül nemcsak a turisták, de újságírók és vásárlók is felkészülhetnek a Karabahba történő útra.

2014 óta éves borfesztiválokat tartanak Karabahban, hogy felélesszék a nagymúltú borkészítési hagyományokat. A fesztivált minden szeptember harmadik szombatján tartják, de 2020 óta szünetel, noha igen gyorsan az egyik nemzeti ünneppé fejlődött.[27]

Az ország természeti szépségekből sem szenved hiányt, ám ezek látogathatósága korlátozott a magas biztonsági kockázat, a gyakori határincidensek, valamint az Azerbajdzsánnal újból fellángolt ellenségeskedés miatt.

Karabah megközelítése, csak Örményországon át lehetséges. Azerbajdzsán kormánya szigorúan tiltja, hogy területéről bárki a szakadár régióba lépjen, sőt kész nyilvánosságra is hozni azon külföldiek adatait, akik előzetes hozzájárulása nélkül léptek Karabah területére Örményország felől.[28]

KultúraSzerkesztés

GasztronómiaSzerkesztés

Ahogy az örmény, úgy a karabahi konyha sem különül el jelentősmértékben az azeritől. A karabahi ételkészítésnél nagy szerepe van a friss hozzávalóknak.[29] A vidéki lakosság körében megszokott, hogy saját maguk termelik meg az élelmiszert és állítanak elő bort.[29] Még a városokban is, mint Sztepanakert vagy Şuşa jellemző, hogy a háztartásoknak saját kertjeik vannak, ahol a friss anyagokat állítják elő.[29]

Karabah ételkülönlegessége a csingyalov hatsz nevű kovásztalan, többrétegű tésztaféle, melynek töltelékje apróra vágott friss fűszer-, valamint gyógynövényekből áll.[29] Elterjedt fogás a mediterrán területeken is jól ismert dolma. Ez Karabahban padlizsánból, darálthúsból, paprikából, paradicsomból és rizsből készül, amit szőlő- vagy káposzta levélbe göngyölnek,[29] akárcsak a töltött káposztát.

A borokat itt még mindig általában kőkorsókba töltik. A városoknak mind megvan a maguk pincészete.[29]

ÜnnepekSzerkesztés

Szeptember 2. - Nemzeti ünnep (a függetlenség napja 1991)

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://stat-nkr.am/files/publications/joxovrdagrakan_2012.pdf, 2016. június 12.
  2. a b c d e f g h i State Power (angol nyelven). The Office of the NKR President, 2012. (Hozzáférés: 2012. szeptember 5.)
  3. Hegyi-Karabah új alkotmánya szuverenitást deklarál. HVG, 2006. december 11. (Hozzáférés: 2018. március 15.)
  4. Az ország új alkotmánya Archiválva 2016. október 23-i dátummal a Wayback Machine-ben szerint mindkét név egyenértékű (Chapter 1, Article 1, Paragraph 2).
  5. a b c d e f 20 éve történt: A karabahi válság (magyar nyelven). Új Szó, 2008. július 1. [2014. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 5.)
  6. Az ország alkotmánya I.1.2. (angolul)
  7. a b Orosz békefentartók képtelen biztosítani a folyosót
  8. Geographic Location, Climate, Natural Resources and Wildlife of the Nagorno Karabakh Republic (angol nyelven). Office of the Nagorno Karabakh Rpublic, Washington DC. (Hozzáférés: 2012. szeptember 5.)
  9. a b Kun Miklós: A fekete könyv orosz lapjai
  10. A karabahi konfliktus nem ma kezdődött. qubit.hu. [2020. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva].
  11. Kitört az azeri-örmény háború Hegyi-Karabahért (nepszava.hu)
  12. Egy török F-16-os lelőtt egy örmény vadászgépet, Ankara tagad (origo.hu)
  13. Elvesztették Hegyi-Karabah második legnagyobb városát az örmények (168ora.hu)
  14. Menekülnek az örmények Hegyi-Karabahból (euronews.com)
  15. Hegyi-Karabah: az orosz békefenntartók kiépítették állásaikat (euronews.com)
  16. Lezárult korunk egyik legdurvább háborúja - Elszabadultak az indulatok, tömegek menekülnek (portfolio.hu)
  17. Australia’s New South Wales Recognizes Karabakh Independence Archiválva 2012. október 31-i dátummal a Wayback Machine-ben, www.asbarez.com; Elérés: 2012. november 2.
  18. Forrás: A Világ országai, Nyír.Karta Bt 2008
  19. Memories on day Armenian dram was put into circulation. Armenpress, 2013. november 22. (Hozzáférés: 2014. augusztus 22.)
  20. Elizabeth Owen: Tempers Flare Over the Issue of Nagorno-Karabakh Souvenir Currency. Eurasianet, 2004. szeptember 6. [2007. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 22.)
  21. a b c d Karabakh hopes for recognition — from investors (Wayback Machine). [2016. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 2.)
  22. Armenian, Karabakh Governments Inaugurate Hydro-electric Station (Asbarez)
  23. NKR meets the Global Crisis: Economy of Karabakh in need of assistance. [2020. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 2.)
  24. 5 hotels found in Stepanakert city
  25. В мире растет интерес к Арцаху
  26. Karabakh’s contentious mosque restoration (Eurasianet)
  27. The Sixth Artsakh Wine festival held in the Togh village of Artsakh’s Hadrut region (Arcah Press)
  28. List of foreign citizens illegally visited occupied territories of the Republic of Azerbaijan (Ministry of Foreign Affairs of the Republic of Azerbaijan)
  29. a b c d e f Discover Artsakh's Fresh Food

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nagorno-Karabakh Republic című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

ForrásokSzerkesztés

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

További információkSzerkesztés