Hegyvidéki halción
A hegyvidéki halción (Syma megarhyncha) a madarak (Aves) osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjéhez, ezen belül a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjához tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Syma megarhyncha Salvadori, 1896 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hegyvidéki halción témájú rendszertani információt. |
Rendszerezése szerkesztés
A fajt Tommaso Salvadori olasz ornitológus le 1896-ban.[3] Szerepelt a Halcyon nemben Halcyon megarhyncha néven is.[4]
Alfajai szerkesztés
- Syma megarhyncha megarhyncha Salvadori, 1896
- Syma megarhyncha sellamontis Reichenow, 1919
- Syma megarhyncha wellsi Mathews, 1918[2]
Előfordulása szerkesztés
Új-Guinea szigetén, Indonézia és Pápua Új-Guinea területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[5]
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 24 centiméter, a hím testtömege 52–60 gramm, a tojóé 49–63 gramm.[3]
Életmódja szerkesztés
Rovarokkal és lárváikkal táplálkozik, de kisebb gyíkokat is fogyaszt.[3]
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
Források szerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
