Wikipédia

Heinrich Schulz

Heinrich Schulz (Bréma, 1872. szeptember 12. – Berlin, 1932. szeptember 4.) német oktatási reformer, politikus.

Heinrich Schulz
Született1872. szeptember 12.[1]
Bréma
Elhunyt1932. szeptember 4. (59 évesen)[1]
Berlin
Állampolgárságanémet
GyermekeiKlaus-Peter Schulz
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • A weimari köztársaság parlamentjének tagja
  • A német birodalmi Reichstag tagja
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Bréma Gröpelingen nevű negyedében nőtt fel. Általános és középiskolai tanulmányai végeztével 1889 és 1892 közt a brémai Tanárképző Főiskola hallgatója volt, ezután egy brémai magán középiskola tanára lett. 1893-tól egy éven át katonai szolgálatot teljesített, 1894-ben Berlinbe ment, s szabadúszó íróként tevékenykedett.[2]

1892-ben lépett be az SPD-be. Berlinbe költözése után, 1895-ben a berlini szociáldemokrata munkásiskola elnökévé nevezték ki. Ebben az időben az SPD sajtószolgálatában dolgozott, s a Freie Volksbühne Berlin alelnöke volt. 1897 és 1901 közt a Tribüne, 1902-g az erfurti Volksstimme főszerkesztője volt. 1901 és 1906 közt ismét Brémában dolgozott, a Bremer Bürger-Zeitung vezetőjeként.

1906-ban Clara Zetkinnel közösen írta meg a Leitsätze zum Thema Sozialdemokratie und Volkserziehung cíkket, amelyet az SPD mannheimi konferenciáján mutattak be. E dokumentumban megerősítették, hogy ragaszkodnak a marxizmushoz, s felszólították az SPD-t, hogy saját oktatási intézményeket hozzon létre, amelyeknek kíhívást kell jelenteniük a "polgári tudomány" számára, s ki kell dolgozniuk koruk "legmagasabb szintű tudományos és művészeti normáit", szemben a "polgári tudománnyal és művészettel".[3] 1906 és 1919 közt az SPD központi oktatási bizottsága ügyvezető igazgatója volt. Noha eredetileg a Rosa Luxemburg köré szerveződött párt balszárnyán volt, az első világháború kitörésekor Friedrich Ebert Burgfriedenspolitik-álláspontját fogadta el. A háború alatt Namurban, Belgiumban szolgált.

1918 novemberében felmentették a katonai szolgálat alól, ezután Friedrich Ebert személyes tanácsadója, a Birodalmi Kancellária ügyvezető igazgatója lett. 1919-ben az SPD ügyvezetőjévé nevezték ki, ugyanebben az évben a Dolgozó Ifjúság Központi Irodája elnöke lett. Később ebből az ifjúsági szervezetből lett a Német Ifjúsági Dolgozók Egyesületeinek Szövetsége. Az 1920-as években a Szociáldemokrata Tanárok Munkacsoportja elnöke, valamint a Szocialista Kulturális Egyesület vezetője volt.

Művei szerkesztés

  • Sozialdemokratie und Schule. Buchhandlung Vorwärts, Berlin, 1907
  • Die Schulreform der Sozialdemokratie. August Kaden, Dresden, 1911
  • Arbeiterkultur und Krieg. Buchhandlung Vorwärts, Berlin, 1916
  • Der kleine Jan. Ein Jahr aus seinem Leben . Buchhandlung Vorwärts, Berlin, 1920
  • Warum Einheitskurzschrift? Heymann, Berlin, 1925
  • Politik und Bildung: Hundert Jahre Arbeiterbildung. J. H. W. Dietz Nachf., Berlin, 1931
  • Zum 150. Geburtstag von Heinrich Pestalozzi. Die Neue Zeit, Stuttgart, 1896
  • Gehörst Du zu uns? Buchhandlung Vorwärts, Berlin, 1913
  • Bilder vom Kriege 1914. In: Bundesarchiv Nachlaß Löbe; N 2178.
  • Die Schule nach dem Kriege, 1915 in: Die Arbeiterschaft im neuen Deutschland
  • Arbeiterkultur und Krieg. Buchhandlung Vorwärts, Berlin, 1916
  • Der Streit um das Kino. In: Die Glocke, Heft 23 vom 7. September 1918 4. Jhg. 1. Bd., S. 728 ff.
  • Schulreform und Sozialdemokratie. Schmidt, Berlin, 1919
  • Vorwort zum Band: Die Reichsschulkonferenz 1920. Quelle&Meyer, Berlin, 1921
  • Der Weg zum Reichsschulgesetz. Quelle & Meyer, Leipzig, 1920
  • Aus meinen vier Pfählen. Quelle & Meyer, Leipzig, um 1921
  • Die Mutter als Erzieherin. Ratschläge für die Erziehung im Hause. Dietz, Berlin, 1923
  • Jan Kiekindiwelt. Ein Jahr aus seinem Leben. Dietz Nachf., Berlin, 1924
  • Der Leidensweg des Reichsschulgesetzes. Dietz Nachf., Berlin, 1926
  • Kirchenschule oder Volksschule 1927. Dietz Nachf., Berlin, 1927

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 10.)
  2. ↑ Rudolf Vierhaus, Ludolf Herbst (Hrsg.), Bruno Jahn (Mitarb.): Biographisches Handbuch der Mitglieder des Deutschen Bundestages. 1949–2002. Bd. 2: N–Z. Anhang. K. G. Saur, München 2002, ISBN 3-598-23782-0, S. 795.
  3. ↑ Art for the workers : ideology and the visual arts in Weimar Germany. Manchester: Manchester University Press (1997. április 25.). ISBN 0719036348 

Források szerkesztés

  • Franz Osterroth: Biographisches Lexikon des Sozialismus. első kötet: Verstorbene Persönlichkeiten. Verlag J. H. W. Dietz Nachf. GmbH, Hannover, 1960, 277–279. oldal
  • Hinrich Wulff: Heinrich Schulz. 1872–1932. Ein Leben im Spannungsfeld zwischen Pädagogik und Politik. In: Bremisches Jahrbuch, Band 48, Bremen, 1962
  • Johannes Schenk: Zur politischen und pädagogischen Position von Heinrich Schulz in der Novemberrevolution 1918. In: Jahrbuch für Erziehungs- und Schulgeschichte. Berlin, 1964
  • Hans-Wolf Butterhof: Wissen und Macht: Widersprüche sozialdemokratischer Bildungspolitik bei Harkort, Karl Liebknecht und Schulz. Ehrenwirth, München, 1978
  • Peter Braune: Die gescheiterte Einheitsschule. Heinrich Schulz. Parteisoldat zwischen Rosa Luxemburg und Friedrich Ebert. Karl-Dietz-Verlag, Berlin, 2004, ISBN 3320020560

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Heinrich Schulz (politician) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Heinrich_Schulz&oldid=25417514”