Heleioporus australiacus

Heleioporus australiacus
	Egy hím Heleioporus australiacus
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Kétéltűek (Amphibia);
Rend:	Békák (Anura);
Alrend:	Neobatrachia;
Család:	Mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae);
Nem:	Heleioporus;
Faj:	H. australiacus;
Tudományos név
	Heleioporus australiacus; (Shaw & Nodder, 1795)
Szinonimák
Szinonímák
	Rana australiaca Shaw & Nodder, 1795; Rana spinipes Schneider, 1799; Rana australensis — Daudin, 1802; Bufo spinipes — Daudin, 1802; Philocryphus flavoguttatus Fletcher, 1894; Heleioporus flavoguttatus — Fletcher, 1898; Philocryphus australiacus — Fry, 1915; Heleioporus australiacus — Moore, 1961;
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Heleioporus australiacus témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Heleioporus australiacus témájú médiaállományokat és Heleioporus australiacus témájú kategóriát.

A Heleioporus australiacus a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae) családjába, azon belül a Heleioporus nembe tartozó faj.

Előfordulása szerkesztés

Ausztrália endemikus faja. Az ország délkeleti részének óceánparti területein, Victoria és Új-Dél-Wales államban honos. A Nagy-Vízválasztó-hegység keleti lejtőin, a Sydney-től északra fekvő Olney-erdőtől a Victoria állambeli Walhalláig fordul elő^[1] a tengerszintől 1000 m-es tengerszint feletti magasságig.^[2] Elterjedési területének mérete körülbelül 80 000 km².^[3] A feljegyzések többsége vagy elterjedési területének északi végéről, Sydney közeléből, vagy Victoria állam keleti és Új-Dél-Wales ezzel határos délkeleti részéről származik.^[2] Észrevehetően eltérő adatokat mutatnak Jervis Bay és Eden város közötti területen készült feljegyzések, ennek oka vagy a faj egyedeinek ritkasága, vagy a régióban csak korlátozott erőfeszítéseket tettek a kutatásokra. A rendelkezésre álló adatok szerint a Heleioporus australiacus ritka faj.^[4]^[5]^[2] Ugyanakkor nincsen elegendő adat a faj populációjának méretére és demográfiai adataira vonatkozóan. Néhány kivételtől eltekintve a megfigyelések vagy magányos példányokra, vagy kevés számú egyedre vonatkoznak.^[6]^[2]

Megjelenése szerkesztés

A Heleioporus australiacus nagy méretű békafaj, mérete elérheti a 10 cm-t. Általában szürke színű, háta sötétbarna vagy fekete. Hasi oldala fehér. Oldalán sárga pettyek sorakoznak, felső ajkán, szeme hátsó felétől a tympanum (hallószerv) hátsó részéig sárga színű sáv húzódik. A frissen átalakult egyedeknél ez a sáv rózsaszín-narancssárga. Bőre durva és rücskös, a párzási időszakban a hímek ujján gyakran fekete kinövések figyelhetők meg. Irisze ezüst színű, pupillája függőleges elhelyezkedésű.

Mérete és rücskös bőre miatt gyakran összetévesztik az óriásvaranggyal (Rhinella marina), azonban ez utóbbinak nem függőleges elhelyezkedésű a pupillája, és elterjedési területük között sincs átfedés.

Életmódja szerkesztés

A Heleioporus australiacus ebihala

Homokköves fenyérek és száraz szklerofill (kemény levelű) erdők lakója. Ásóbékának is nevezik, mivel képes üregeket ásni a talajba. Párzási éneke hasonlít a bagolyhuhogásra, emiatt keleti bagolybékaként is említik. A hímek heves esőzések után a vízparti üregekből hívják a nőstényeket. A nőstény a vízparti üregekbe helyezi a petéket, melyeket az esők a vízbe mosnak. Az ebihalak a vízfolyásokban fejlődnek ki 3–11 hónap alatt. Az ebihalak mérete elérheti a 80 mm-t.

A békákat eső után gyakran meg lehet pillantani az utak vagy járdák szélén. A faj populációja az urbanizáció miatt csökkenő tendenciát mutat, a békák többnyire csak nemzeti parkokban és állami erdőkben figyelhetők meg.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

A vörös lista a sebezhető fajok között tartja nyilván. Mind Victoria mind Új-Dél-Wales állam törvényileg védi. Több nemzeti parkban is megtalálható.^[3]

Jegyzetek szerkesztés

↑ [Littlejohn, M.J. and Martin, A.A. (1967). The rediscovery of Heleioporous australiacus (Shaw) (Anura: Leptodactylidae) in eastern Victoria. Proceedings of the Royal Society of Victoria, 80, 31-36.]
↑ ^a ^b ^c ^d Gillespie, G.R. (1990). Distribution, habitat and conservation status of the Giant Burrowing Frog, Heleioporus australiacus (Anura: Myobatrachidae), in Victoria. Victorian Naturalist, 107, 144-153.
↑ ^a ^b Gillespie, G.R. and Hines, H.B. (1999). Status of temperate riverine frogs in south-eastern Australia. Declines and Disappearances of Australian Frogs. A. Campbell, eds., Environment Australia, Canberra, 109-130.
↑ [Rescei, J. (1997). 3. The Giant Burrowing Frog Heleioporous australiacus. Threatened frogs of New South Wales: Habitats, Status and Conservation. H. Ehmann, eds., Frog and Tadpole Study Group of New South Wales, Sydney, 56-65.]
↑ [Webb, G.A. (1987). A note on the distribution and diet of the Giant Burrowing Frog Heleioporous australiacus (Shaw and Nodder 1795) (Anura: Myobatrachidae). Herpetofauna, 17(2), 20-22.]
↑ [Daly, G. (1996). Observations on the Eastern Owl Frog Heleioporous australiacus (Anura: Myobatrachidae) in southern New South Wales. Herpetofauna, 26, 33-42.]

Források szerkesztés

A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. november 20.) (angolul)
Shaw & Nodder, 1795 : The Naturalists Miscellany; or Coloured Figures of Natural Objects Drawn and Described Immediately from Nature, vol. 6 (eredeti publikáció).
Amphibian Species of the World 6.0
A Heleioporus australiacus az AmphibiaWeb oldalon
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. november 20.)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] [Littlejohn, M.J. and Martin, A.A. (1967). The rediscovery of Heleioporous australiacus (Shaw) (Anura: Leptodactylidae) in eastern Victoria. Proceedings of the Royal Society of Victoria, 80, 31-36.]

[G1990-2] Gillespie, G.R. (1990). Distribution, habitat and conservation status of the Giant Burrowing Frog, Heleioporus australiacus (Anura: Myobatrachidae), in Victoria. Victorian Naturalist, 107, 144-153.

[GH-3] Gillespie, G.R. and Hines, H.B. (1999). Status of temperate riverine frogs in south-eastern Australia. Declines and Disappearances of Australian Frogs. A. Campbell, eds., Environment Australia, Canberra, 109-130.

[4] [Rescei, J. (1997). 3. The Giant Burrowing Frog Heleioporous australiacus. Threatened frogs of New South Wales: Habitats, Status and Conservation. H. Ehmann, eds., Frog and Tadpole Study Group of New South Wales, Sydney, 56-65.]

[5] [Webb, G.A. (1987). A note on the distribution and diet of the Giant Burrowing Frog Heleioporous australiacus (Shaw and Nodder 1795) (Anura: Myobatrachidae). Herpetofauna, 17(2), 20-22.]

[6] [Daly, G. (1996). Observations on the Eastern Owl Frog Heleioporous australiacus (Anura: Myobatrachidae) in southern New South Wales. Herpetofauna, 26, 33-42.]

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]