Hendekaszillabus

Hendekaszillabusnak nevezzük azt az időmértékes verselésben írott verset, mely 11 (hendeka-)szótagból áll. Verselését tekintve lehet hatodfeles trochaikus vagy jambikus, vagy trochaikus, ahol az egyik lábnak kötelezően daktilusnak kell lennie. Főleg az ókori görög lírára volt jellemző, ám a későbbi római költők pl.: Catullus, Horatius is alkalmazták, mígnem az olasz költészet meghatározó sora lett pl.: Dante, Petrarca, Ludovico Ariosto, Torquato Tasso.

Például:

— — | — ∪∪|—∪|—∪|—∪

Trochaikus, az első trocheust spondeust helyettesíti, s megtalálható benne a daktilusz a 2. verslábban.

Speciális esetek

Az úgynevezett logaédi versformák egy csoportját alkotják, amelyekben a trocheust választották alapvető mértéküknek, melyek közül egy, vagy két ütem daktilusszá alakul. Ez a kyklikus daktilusz. Ezek 11 szótagúak, tehát hendekaszillabusok, de a logaédi versformák közé tartoznak a nem 11 szótagú szapphói-, alkaioszi forma és a glükóni szerkezetek is.

Phalaikoszi

A phalaikoszi (vagy falékoszi) sor a tizenegy szótagját egy glükóni kolónból (XX—∪∪—∪—) és egy bacchiusból (∪— —) építi fel. A Glükön, ókori görög költőről elnevezett egységben a két kezdő szótag az ún. "aiol bázis" vagyis nincs megkötve mely verslábak kerülhetnek oda. A sort eredetileg Szapphó találta fel, de az ő nevét már viseli egy hasonló sor, ahol nem a második, hanem a harmadik trocheusz válik daktilusszá. A mai elnevezése Phalaecus alexandriai költőről ered, aki gyakran használta önálló sorként verseiben. A magyar költészetben Kazinczy Ferenc használta a Virág enyelgő költeményekben.

Például:

X X | — ∪∪|—∪|—∪|— —

Szapphói

A szapphói hendekaszillabus Szapphó, Leszbosz szigetéről származó görög költőnőről lett elnevezve, aki gyakran alkalmazta verseiben, például a Lesbia madárkája című állatsirató versében. Trocheusokra épül, melyek közül a harmadikat helyettesíti daktilusz, hogy kijöjjön a 11 szótag. Képlete:

— ∪|— ∪|—∪∪|—∪|— —

Például:

„…Gyorsan érkeztek veled, és mosoly járt…”

(Szapphó: Aphroditéhoz)

A versből származó sor 11 szótagú, ritmusképlete: — ∪|— — | — ∪∪|—∪|— — Két trocheust kivált egy-egy spondeusszal. A daktilusz elhelyezkedése a soron belül kötetlen.

Alkaioszi

Az alkaioszi strófát felépítő sorok közül a nagy alkaioszi sor az alkaioszi hendekaszillabus, 11 szótagú, ritmusképlete pedig: X — ∪ — X | — ∪ ∪ — ∪ —

Az X tetszőleges hosszúságú szótagot jelöl a sorszerkezetben, állhat helyén hosszú, illetve rövid szótag is.

Például:

”Nem értem ésszel, honnan is ér a szél,

mert egyszer innen zúdul az ár felénk,

majd onnan - így futunk e kettő

vész közepette sötét hajónkkal.”

(Alkaiosz: Az állam hajója)

A negyedik sor 10 szótagból álló kis alkaioszi sor, a harmadik sor kilenc szótagú ötödfeles jambus, az első két sor pedig hendekaszillabus nagy alkaioszi sor. Képlete: — — ∪ — — | — ∪ ∪ — ∪ —

Alkalmazása

Strambotto

Olasz eredetű versforma, mely nyolc sorból áll, melyek 11 szótagból állnak. Az oktáva kezdetleges formája, egyike a legelső itáliai versformáknak. Rímképlete: AABBCCDD. Az oktávában ez módosul 2 keresztrímre. A reneszánsz idején is virágzott, főleg Szicíliában és Toszkánában. Több változata kialakult, Toszkánában a „strambotto toscan”, a toszkán strambotto. Ez rímképletében tért el az eredetitől: ABABABCC, az oktáva és a strambotto között helyezkedik el. Legkésőbb kialakult változata a strambotto romagnuolo, az ABABCCDD képlettel.

Oktáva

Nyolcsoros itáliai eredetű versforma, melyet eredetileg hendekaszillabusban írtak, jambikus 11-esben főleg. Később felváltotta a különböző jambikus sorok (pl.: 10-es, 8-as váltakozása). Speciális változata a szicíliai oktáva, vagy nápolyi oktáva, mely később is megőrizte hendekaszillabus lüktetését. Rímképlete keresztrímek: ABABABAB. Giovanni Boccaccio Epitaffio di Giulia Topazia című oktávája jól példázza:

Qui, d'Atropos il colpo ricevuto,

giace di Roma Giulia Topazia,

dell'alto sangue di Cesare arguto

discesa, bella e piena d'ogni grazia,

che, in parto, abbandonati in non dovuto

modo ci ha: onde non fia giá mai sazia

l'anima nostra il suo non conosciuto

Dio biasimar che fè sí gran fallazia.

Dőlt betűvel (B) és félkövérrel (A) megerősítve a sorok végén összecsengő szótagok.

Stornello

Toszkána és Lazio itáliai területekre jellemző népies hangvételű háromsoros vers. Jellemző rá a rögtönzés, az alkalmi költészet csoportjába tartozik. Rímképlete: AxA („x” a rímtelen sor) Az első sora fogalmazza meg a vers lényegét általában 5 szótagban. Jellemző rá az allegória, a metafora, az első sorban megnevezett virágmetaforát, gondolatot fejti ki a 2. és a 3. sor, amik már 11 szótagúak, hendekaszillabusok. Francesco Dall'Ongaro olasz költő munkásságára a legjellemzőbbek a stornellók, 1847–61 írt verseskötetében foglalkozik velük.

Terzina

A terzina (vagy tercina) az olasz líra terméke, így sorai kezdetben hendekaszillabusok voltak. Magyar fordításban főleg 10-es és 11-es jambikus sorokban fordítják. Rímképlete: ABA BCB CDC… A rímek lévén végtelen számú 3-3 soros versszakok kapcsolódhatnak össze, így nagylélegzetű művek alapjául szolgálhat a tercina.

Pl.:

A sok sebnek, a sebhedt sokaságnak

láttán szemeim úgy megrészegedtek,

hogy csak pihenni és csak sírni vágytak.

De költőm szólt: „Mi baja a szemednek?

hogy oly merően mélyed a bugyorba

láttára e bús, nyomorék seregnek?

Nem tetted ezt ennyire más pokolba.

Tudd meg: e völgy huszonkét hosszu mérföld -

minden lakóját vágynád látni sorba?”

Dante: Isteni színjáték

További információk

• [1]
• [2]
• [3]
• [4]
• [5]
• [6]
• [7]