Főmenü megnyitása

Hertul fia Miklós (1320 k.–1385 k.) avagy Meggyesi Miklós, Nagy Lajos király udvari festője, címerfestő és talán herold (cymerarius), Hertul mester fia.

ÉleteSzerkesztés

Okleveles említése először 1348-ból ismeretes. 1352-ben egy oklevélben gyermekkorától a királyt szolgáló "cymerarius"-ként ("cimerarius noster", királyi címerfestő) szerepel. 1356-ban már festőként szerepel ("Nicolaus filius Hertul fidelis pictor noster"). Nagy Lajos visszaadta neki Medgyes helységet, melyet korábban apja, Hertul birtokolt, de időközben elzálogosított. Az oklevél nagy elismeréssel ír Miklós művészetéről.[1]

Sopron város levéltárában Nagy Lajos említett 1356-os oklevelén kívül megtalálható leánya, Mária királynő két oklevele is, melyek említést tesznek a család harmadik generációjának tagjáról, Miklós mesterről. 1373-ban mint Hertul fia Miklós fia Miklós, 1383-ban mint nemes ember szerepel. 1385-ben már nem élt. Mária királynő oklevelei arra utalnak, hogy Miklós magtalanul halt meg, ezért nemesi birtoka, Medgyes (Fertőmeggyes) az ősiségi törvény értelmében visszaszállt a koronára, melyet Mária Sopron városának adományozott.

MűveiSzerkesztés

Jakubovich Emil szerint a Képes krónika festője Hertul fia Miklós volt. Ezt számos művészettörténész elfogadta, bár nem sikerült egyértelműen bizonyítani. Az újabb kutatások szerint nem egyetlen festő készítette, hanem egy festőműhely munkája, talán Miklós vezetése alatt. A képek színvonala eltérő, ami szintén a többkezűségre utal. A kódex Nagy Lajos könyvtára számára készült, ezért jogosan feltételezhető egy Nagy Lajos udvarában működő műhely, ahol okleveleket másoltak és címereket festettek. A címeradományozások éppen Nagy Lajos uralkodása alatt indultak meg Magyarországon és egész Európában.

A krónikában zászlók, heraldikai díszítésű ruházat, és képzeletbeli címerek is láthatók a preheraldikus korban élő személyek ábrázolásain. Árpád vezért hollóra emlékeztető madárral ábrázolja, ami a magyarok totemállata, a turulmadár. Az országcímer szerepel a vágott és kettős kettős keresztes alakban is.

A Képes krónika miniátora a feltételezések szerint az 1360-as évek elején kezdte el a festést vagy esetleg, az írással szorosan együtt, azaz az 1350-es évek végén, feltehetően a budai királyi kancellárián. A kódex első lapján látható Nagy Lajos alakja és címere (még a lengyel címer nélkül). Ezt a címert Nagy Lajos a lengyel trón elfoglalása (1370) előtt nem használhatta. A másik hiteles könyv ugyanannak a műhelynek, sőt mesternek jóval egyszerűbb alkotása, a régen tévesen Arisztotelész munkájának tartott királytükör, a Secrerum secretorum, amelyet ma az oxfordi Bibliotheca Bodleiana őriz. Ez a kódex több mint egy évtizeddel a Képes krónika után készült, mert a király alakján és a magyar címeren kívül ezen már a lengyel címer is látható. Az illuminátor a Képes krónikában nemegyszer olyan jeleneteket is megfestett, melyek nem szerepelnek a szövegben.

[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. "attendentes fidelitates et meritoria servicia eiusdem, qui arte pictoria varia et diversa, eo cara quo placibilia, opera nobis parauit et optulit, in quibus regalis nostra excellencia merito potuit et poterit delectari" ("tekintetbe vévén az ő hűségét és érdemteljes szolgálmányait, ki festőművészetével sok és különféle, éppen annyira kedves mint tetszetős művet készített és ajánlott fel nekünk, melyekben királyi felségünk méltán gyönyörködhetett és fog gyönyörködhetni")
  2. "Sokszor ábrázolt olyan jeleneteket, amelyet a szöveg nem tartalmazott, vagy amit ott lehet olvasni, azt nem ábrázolta. Például a vár elfoglalásáról egy iniciálé felső részében számol be, alatta nagyobb teret szentel annak, hogy Salamon király a zsákmányból csak negyedrészt adott a hercegnek. Vagy: László ugyan király lett, de a koronát soha nem tette fel, a képen a megkoronázási jelenet van. Salamon történetét 10 képpel illusztrálja, s ezek közül 5 már Lászlót dicsőíti, akit tüzes kardú angyal védelmez. 147 képből 17 Lászlóval kapcsolatos, István király 11 lapon található. Az írásmester és a miniátor között együttműködés alakult ki. A szöveg írója üresen hagyott helyeket a megállapodás szerint. Ezek rendszerint az eleje vagy a vége. Így sokszor értelmileg összefüggő előadást vágnak szét. Ha a szöveg szűkszavú, a mester a képein meséli el a többit. Például a szöveg szerint Lászlót egy angyal monostor építésére intette, a képen már épül is. Ez az építőmunka az első ismert ábrázolás a magyar képzőművészetben. Ez az ábrázolás sematikus. A szöveg és kép eltérése. például a magyarok bejövetelénél a krónikás csak annyit említ, hogy nagy volt, a festő pedig fehérre festi a lovat. István király születését a krónika egyetlen mondattal említi meg. A miniátor kiemeli a legendából a csodás jelenetet, mely szerint Saroltnak álmában megjelent Szent István vértanú és megjövendölte gyermekének világrajöttét, valamint, hogy népének első királya lesz. Megállapítható, hogy a miniátor olyan történeti szövegeket is olvasott és használt, amelyek nemcsak a Krónikából hiányoztak, hanem ránk sem maradtak." (2. tétel:Középkori krónikáink és gesztáink, Irodalom:Képes krónika, Fordította: Bellus Ibolya, Kísérő tanulmány: Dercsényi Dezső 383-459. oldal, Bp. 1986.) [1][halott link][2][halott link]