Hetény (Szlovákia)
Hetény (szlovákul Chotín) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Komáromi járásában.
Hetény (Chotín) | |||
A községi hivatal épülete | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Nyitrai | ||
Járás | Komáromi | ||
Rang | község | ||
Polgármester | Magyari Ferenc | ||
Irányítószám | 946 31 | ||
Körzethívószám | 035 | ||
Forgalmi rendszám | KN | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1375 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 68 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 109 m | ||
Terület | 20,425 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 48′ 18″, k. h. 18° 13′ 50″47.805000°N 18.230556°EKoordináták: é. sz. 47° 48′ 18″, k. h. 18° 13′ 50″47.805000°N 18.230556°E | |||
Hetény weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Hetény témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Fekvése
szerkesztésKomáromtól 10 km-re északkeletre fekszik, a mátyusföldi síkságon, a Komárom-Nyitra főúttól (64) és vasúttól (megállóhely) 3 km-re. A község közigazgatási területe 20,425 km². Közigazgatásilag határos: Izsával (délről és keletről), Szentpéterrel (északról), Komárommal (délnyugatról). A község déli határát az Öreg-Zsitva alkotja. A falutól északra fekvő dombos területen találjuk a Csenke-erdőt (Čenka), valamint a Hetényi-homokbuckákat. A község katasztere elnyúlik egészen a 64-es főútig, ahonnan a vasútállomásnál ágazik el a Perbete és Kolta felé vezető 589-es út. A falu főutcája egyben az erről az útról Marcelháza felé leágazó mellékút. Korábban hozzátartozott a ma Komáromhoz tartozó Lándor is, valamint a ma már nem létező Örs-puszta.[2]
Élővilága
szerkesztés-
2013
-
2015
-
2016
Hetényben hosszú ideje fészkeltek gólyák. 2011-től tartanak nyilván egy új fészket, amelyben 2011-ben 3, 2012-ben 1, 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben is 3-3, 2016-ban 2 fiókát számoltak össze.[3]
Története
szerkesztésKözelében újkőkori, vaskori szkíta és trák, valamint kelta, illetve római kori leleteket és honfoglalás kori magyar temetkezési helyet tártak fel. Különösen jelentős kelta település meglétére utal a mai Hetény területén az, hogy sok hamvvedres sírt találtak a szőlőhegyen.[4] Az avar korból származó leletek a Disznó legelő dűlőben kerültek elő.[5]
Első okleveles említése 1075-ből származik Vaghetum néven. 1138-ban villa Hetten alakban említik. 1233-ban már az esztergomi érsekség birtoka volt, 7 évvel később a komáromi és a banai vár tartozékaként említik. 1245-ben IV. Béla a tatárjáráskor Komárom várát védő kapitánynak adományozta Hetény elnéptelenedett birtokát is.[6] 1272-ben Sixtus mester itteni birtokait (Hetyn) az esztergomi érsekségre és testvérére hagyományozta.[7] 1278 körül Csák Máté nádor megpróbálta visszaszerezni Szécs nembeli Mikótól az egykor a komáromi várhoz tartozó királyi birtokokat, ami birtokjogukat azonban az érintettek oklevelekkel tudták igazolni.[8] A 13-14. század fordulóján a Bána nemzetségbeli Cseszneki család birtoka volt. 1345-ben már a Boldogságos Szűznek szentelt egyházát is említik.[9] 1418-ban Kanizsai János esztergomi érsek halála után Hetény érsekséghez tartozó részeit jogtalanul elfoglalták és a komáromi vár birtokaihoz csatolták.[10]
1502-ben Szentiványi Zsigmond után Hetényt több nemes között osztották fel. 1505-ben parucsai Sarthvány Fóris lemondott az őt illető részről, Attya Miklós esztergomi prépost javára.[11] A 16. századi török pusztítás után sokáig lakatlan volt, 1552-ben mindössze 4 háza állt fenn. Ekkoriban Hethyn néven szerepel. Az esztergomi érsekség birtokán 1597-ben végeztek kárfelmérést.[12]
1615-ben hódolt falu.[13] 1632-ben is.[14] A 17. században népesült be újra Vág- és Garam-menti, valamint gömöri telepesekkel. Lakói ekkor már református vallásúak voltak, 1650-ben már lelkipásztoruk is volt (Patay György). 1666-tól a falu lelkésze volt Sajószentpéteri Márton prédikátor, akit az ellenreformáció 1674-ben gályára küldött. A református gyülekezet csak 1781-ben alakulhatott újjá. Az újjátelepült falu az esztergomi érsekség birtoka maradt. 1701-ben Kollonich Lipót esztergomi érsek több hetényi áttért kálvinistától elvette birtokát és azokat Sándor Menyhértnek, Esztergom alispánjának adományozta.[15] 1711-ben a verebélyi székhez tartozott egy kuriális rész.[16] 1856-ban és 1882-ben is tűzvész pusztított a faluban.
Vályi András szerint Hetény - Magyar falu Komárom Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik a’ Kászonyi járásban, Iszának filiája, határja középszerű, mint réttye, ’s legelője.[17]
Fényes Elek szerint Hetény, magyar falu, Komárom vmegyében, Komáromtól 1 mfldnyire, lapályos rónaságon: 27 kath., 1192 ref. lak. Ref. anyaegyház és iskola. Róna határa 5050 holdból áll, melly a Duna, Vágh, Nyitra és Zsitva folyamok áradásaitól igen sokat szenved, ugy hogy 3509 holdat könnyen árvizjárta földnek lehet mondani. Földe homokos, de jó termő. Lakosai szorgalmasok, s földmivelésen kivül marhával is kereskednek. F. u. az eszterg. érsek, és a guttai urad. tartozik.[18]
Borovszky Sámuel vármegye-monográfiája (1907) szerint a falunak 314 háza és 1847 lakosa volt a századfordulón. Ekkoriban a monográfia szerint lakói a hímzést háziiparként űzték, különösen híresek voltak az azsúrnak és toledónak nevezett hetényi kézimunkák.A trianoni békeszerződés előtt Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott.
1945-1948 között lakóinak egy részét kitelepítették Magyarországra (sok hetényi került Mórra). A település 1992-ben a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Szövetségének székhelye lett, amely Csokonai Vitéz Mihály múzsájának emlékére 1993-ban itt nyitotta meg a társaság tagjainak alkotásai mellett a hetényi kézimunkák állandó kiállításának is helyet adó Lilla Galériát. A falu bortermelő község, a pincesor a falutól keletre húzódik.
Népesség
szerkesztés1880-ban 1452 lakosa közül 1375 magyar, 1 német, 29 egyéb anyanyelvű és 47 csecsemő volt.
1890-ben 1587 lakosa mind magyar anyanyelvű volt.
1900-ban 1847 lakosa közül 1832 magyar, 8 német és 1 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 1817 lakosa közül 1811 magyar, 5 szlovák és 1 német anyanyelvű volt.
1921-ben 1755 lakosából 1743 magyar, 3 csehszlovák és 1 német volt.
1930-ban 1890 lakosából 1745 magyar, 132 csehszlovák és 7 zsidó volt.
1941-ben 1824 lakosából 1811 magyar, 5 szlovák és 8 egyéb nemzetiségű volt.
1991-ben 1466 lakosából 1294 magyar, 165 szlovák, 5 cseh és 2 egyéb nemzetiségű volt.
2001-ben a község 1448 lakosából 1261 magyar (87%), 182 szlovák, 3 cseh és 1 német volt. 2001-ben lakói közül 925 református, 347 katolikus és 30 evangélikus vallású volt.
2011-ben 1383 lakosából 1157 magyar, 201 szlovák, 5 cseh, 1-1 német és ukrán, illetve 17 ismeretlen nemzetiségű volt.
2021-ben 1375 lakosából 1132 (+28) magyar, 175 (+19) szlovák, (+1) cigány, 7 egyéb és 61 ismeretlen nemzetiségű volt.[19]
Oktatás
szerkesztésA faluban magyar nyelvű óvoda és általános iskola működik. A korábban református iskolát 1945-ben államosították és megszüntették a magyar nyelvű oktatást, mely 1948-ban indult újra. Ekkor nyílt meg a magyar óvoda is. Az iskola Tarczi Lajos nevét viseli.
Nevezetességek
szerkesztés- Református temploma a 18. század második felében épült, értékes barokk-klasszicista szószék tartozik hozzá. Kapuzata felett az 1792-es évszám olvasható. A templom mai alakját 1912-ben nyerte el.
- A falutól északnyugatra fekszik a Hetényi-homokdombok (Chotínske piesky) védett terület (4 hektáron 1953 óta), mely a homokpusztai szöcske egyik utolsó előfordulási helye.
- Galériája Lilláról, Csokonai Vitéz Mihály szerelméről kapta a nevét, aki itt volt lelkészfeleség.
- A református parókia 1931-ben épült.
- A régi iskola 1857-ben, az új 1872-1873-ban épült. Ma óvodaként, illetve református gyülekezeti központként működnek.
- Hetényi Újbor Ünnepe.
Emlékművek, emléktáblák
szerkesztés- A faluban egész alakos szobrot állítottak Széchenyi Istvánnak. A szobor Nagy János alkotása és 2000-ben avatták fel.
- Az alapiskola épületének falán 1994-ben avatták fel Tarczy Lajos emléktábláját, mely Nagy Lajos alkotása.
- A református templom falán 1934-ben helyezték el Szentpéteri Márton gályarab prédikátor emléktábláját.
- A községi hivatal falán 2005-ben a falu első írásos említésének 930. évfordulóján emléktáblát helyeztek el.
- A községi hivatal falán található a kitelepítettek emléktáblája, melyet 1998-ban avattak fel.
- Az óvoda falán található a Csemadok megalakulásának 50. évfordulójára 1999-ben elhelyezett emléktábla.
- A községi hivatal közelében áll Tarczy Lajos emlékműve (kőoszlop emléktáblával és plakettel).
- A református templom bejáratával szemben 2007-ben, a reformáció 490. évfordulójára kopjafát állítottak.
- A millenniumi kopjafa a falu központjában, a Széchenyi-szoborral szemben áll, a községcímer díszíti. Buncz János alkotása, 2001-ben avatták fel.
- A temetőben áll a két világháborúban elesett hetényiek emlékműve. Az oszlopos, turulmadárral díszített emlékművet 1924-ben állította a község, később egészítették ki a második világháború áldozatainak névsorával.
-
Szentpéteri Márton-emléktábla
-
Tarczy Lajos-emléktábla
-
Alapítási emléktábla
-
A kitelepítettek emléktáblája
-
Csemadok-emléktábla
-
Tarczy Lajos emlékműve
-
Millenniumi kopjafa
-
Millenniumi kopjafa - részlet
-
A reformáció évfordulójára állított kopjafa
-
Széchenyi István szobra
-
A két világháború áldozatainak emlékműve
Szakrális kisemlékek
szerkesztés- Műkőből készült temetői nagykereszt a katolikus temetőben.
Híres emberek
szerkesztés- Tarczy Lajos (1807–1881) filozófus, természettudós a faluban született. Tiszteletére évente megrendezik a Tarczy Lajos Napokat, ő az alapiskola névadója és emléktábla is őrzi emlékét.
- Hetényen született 1942. november 6-án Varga Sándor történész, levéltáros, politikus.[20]
- Itt szolgált Farkas Benő (1826-1886) református lelkész.
- Itt szolgál Écsi Gyöngyi (1965) lelkész, népdalénekes, gyűjtő.
- Itt élt Rancsó Dezső (1966) magyar színész.
- Itt ásatott Mikuláš Dušek (1913-1994) régész, igazgató, Ratimorsky Piroska (1944) régész, a komáromi Duna Menti Múzeum egykori munkatársa, illetve Peter Romsauer (1947) nyitrai régészprofesszor.
Képtár
szerkesztés-
Címeres falutábla
-
Református templom
-
Református templom
-
A református templom kapuja (1792)
-
A református templom udvarának kapuja
-
Tarczy Lajos Alapiskola
-
A Lilla Galéria
-
Óvoda
-
Kis tó a faluközpontban
-
Szőlőtermesztés a községben
-
Hagyományos építkezési mód Hetényen
-
Posta
-
Futballpálya
-
Üzletház a faluközpontban
-
Régi síremlékek a hetényi temetőben
-
Fafeldolgozó üzem
-
Új bérlakások a községben
-
A hetényi homokbuckák
-
Vasútállomás
-
Tájkép a község nyugati részén
-
Bútorüzem a vasútállomásnál
-
Kétnyelvű helységnévtábla
-
Temetői nagykereszt
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Kovács Helga: Az Örs helynevek etimológiájához Archiválva 2019. július 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ bociany.sk. [2016. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 31.)
- ↑ Baranyay József: Komárom vármegye eltűnt, elpusztult községei, pusztái In: Komáromi Lapok, 1943. január 30. (5. szám); Priska Ratimorská 1975: Das keltisches Gräberfeld in Chotín (Südslowakei). Alba Regia XIV 1973, 85–95; 1979 Praveké a včasnostredoveké lokality v Chotíne. Spravodaj Oblastného podunajského múzea 1, 35-48; 1981 Keltské pohrebisko v Chotíne I. Západné Slovensko 8, 15-88.
- ↑ Romsauer - Hečková - Repka 2019, 152-153.
- ↑ Ferdinand Uličný 2004: Vpády Mongolov na Slovensko v roku 1241.Vojenská história 8/3, 14.
- ↑ Szentpétery II/2-3, 27 No. 2325.
- ↑ Knauz Nándor 1882: Monumenta ecclesiae Strigoniensis II. Strigonii, 194-196; Tóth Krisztina 2017: Komárom a 13. és 14. században. In: Mérföldkövek - Míľniky 2015-2017. Komárom, 17.
- ↑ DLDF 248151; 2013 Anjou-kori Oklevéltár XXIX. 1345. Budapest-Szeged, 450-455 No. 828.
- ↑ DLDF 248507; Ľuboš Trubíni 2022: Stredoveké Vráble. Vráble, 111.
- ↑ Nedeczky Gáspár 1891: A Nedeczky család. Budapest, 186-187.
- ↑ UC 45:28, pag. 9a. [2016. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 29.)
- ↑ ÖStA HHStA Türkei I. Karton 100. Konv. 1. 1615.07. fol. 153-157., 162.
- ↑ Martí Tibor 2013: Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek nemzetközi és hazai kapcsolatrendszeréhez - Három kiadatlan Pázmány-levél. In: Pázmány nyomában. Vác, 315-322 (318-320).
- ↑ Nedeczky Gáspár 1891: A Nedeczky család. Budapest, 186-187 nn.
- ↑ Ethey Gyula 1941-1942: A verebélyi érseki nemesi szék. Magyar Családtörténeti Szemle. I/105; XVI/190.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ ma7.sk
- ↑ Lacza Tihamér (szerk.): A tudomány szolgálatában, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2010
Források
szerkesztés- DLDF 248142 (1223)
- Komárom vármegye és Komárom szabad királyi város. Országos Monográfia Társaság, Budapest, 70-71.
- Mikuláš Dušek 1953: Skýtske birituálne pohrebište v Chotíne na Slovensku. Archeologické rozhledy V, 153-157, 181-184.
- Mikuláš Dušek 1954: Chotín I. - kostrové pohrebište z X. a XI. storočia. Arch. roz. VI/5, 623, 627-628, 710, 716.
- Mikuláš Dušek 1955: Skýtsko-halštatské birituálne pohrebište Chotín I. Arch. roz. VII/4, 450-458, 471-475, 559, 564-565.
- Mikuláš Dušek 1955: Kostrové pohrebište z X. a XI. storočia v Chotíne na Slovensku. Slov. arch. III/1, 244-263.
- Mikuláš Dušek 1956: Halštatská kultúra chotínskej skupiny. Arch. roz. VIII/5, 647-656, 673-675, 762-763, 768-769.
- Mikuláš Dušek 1956: Sídlište z doby laténskej v Chotíne na Slovensku. Arch. roz. VIII/5, 668, 676-678, 763, 769.
- Mikuláš Dušek 1957: Žiarové pohrebisko severopanonskej kultúry v Chotíne na Slovensku. Arch. roz. IX/6, 772-775, 789.
- Jozef Paulík - Rejholec, E. 1958: Stredoveké chaty v Chotíne. Slov. arch. VI/1.
- Jozef Paulík 1960: K problematike mladšej doby bronzovej na juhozápadnom Slovensku. Archeologické rozhledy XII.
- Mikuláš Dušek 1966: Thrakisches Gräberfeld der Hallstattzeit in Chotín. Bratislava.
- Anton Točík 1968: Altmagyarische Gräberfelder in Südwestslowakei. Bratislava.
- Szuchy M. Emil 1972: Értékes leleteket találtak - A Dunamenti Múzeum régészei folytatják a Rókás-dombi kelta temető feltárását. Új Szó 25/132, 6.
- Ratimorsky Piroska 1975: Das keltisches Gräberfeld in Chotín (Südslowakei). Alba Regia XIV 1973, 85–95.
- Eva Hajnalová 1976: Prehľad botanických nálezov z výskumov Archeologického ústavu SAV v roku 1975. AVANS 1975, 96.
- Peter Romsauer 1978: Výsledky záchranného výskumu v Chotíne. AVANS 1977, 207-209.
- Berényi et al. 1979: 30 rokov JRD v Chotíne - Harmincéves a hetényi EFSZ. Komárno.
- Dávid, Z. - T. Polónyi, N. 1980: Az első magyar nyelvű leíró statisztika. Budapest, 42-43.
- Romsauer, P. 1980: Druhý rok výskumu v Chotíne. AVANS 1978, 234-238.
- Romsauer, P. 1980: Záverečná etapa výskumu v Chotíne. AVANS 1979, 183-185.
- P. Ratimorská 1981: Keltské pohrebisko v Chotíne I. Západné Slovensko 8, 15-88.
- Eva Kolníková 1981: Prírastky mincí v Archeologickom ústave SAV v roku 1980. AVANS 1980, 139.
- Oto Orlický 1981: Výsledky magnetických meraní vzoriek z archeologických objektov v Cíferi-Páci, Chotíne a Radzovciach. AVANS 1980, 207-211.
- Kopecký, M. - Kuzma, I. - Rajtár, J. 1990: Výsledky leteckej prospekcie. AVANS 1988, 100-102.
- Elena Hanzelyová - Ivan Kuzma - Ján Rajtár 1996: Letecká prospekcia na Slovensku. AVANS 1994, 81-88.
- Ján Hunka - Eva Kolníková 1996: Prírastky mincí v Archeologickom ústave SAV v roku 1994. AVANS 1994.
- Ján Hunka 1996: Počítacie žetóny objavené počas archeologických výskumov na Slovensku. Študijné zvesti 32.
- Bielich, M. 2004: Nález badenskej kultúry v Chotíne. AVANS 2003, 34-35.
- Bohuslav Šebesta 2010: Príspevok k interpretácii vybraných objektov z germánskych sídlisk v Branči-Helyföldeku a Chotíne-Delihegy. In: Archeológia barbarov 2009 - Hospodárstvo Germánov. Nitra.
- Hunka, J. - Kolníková, E. 2004: Prírastky mincí v Archeologickom ústave SAV v roku 2003. AVANS 2003, 76-79.
- Filip Jaššo 2007: Stredoveké hrádky na západnom Slovensku. Musaica XXV, 123-140.
- 2012 Helytörténeti album, Hetény.
- Anita Kozubová 2013: Pohrebiská vekerzugskej kultúry v Chotíne na juhozápadnom Slovensku. Dissertationes Archaeologicae Bratislavenses 1. Bratislava. ISBN 978-80-223-3450-1
- 2014 Hetényiek kálváriája.
- 2015 Színház az egész Hetény!
- A. Kozubová 2016: Armringe aus Gräberfeldern der Vekerzug-Kultur in Chotín. Zborník SNM - Archeológia Supplementum 11.
- Rajtár, Ján – Kolníková, Eva – Kuzmová, Klára 2017: K osídleniu Chotína v dobe rímskej. Studia Historica Nitriensia 21 - supplementum (Sedem decénií Petra Romsauera), 173-193.
- Klára Kuzmová 2017: Decorated Central Gaulish Terra Sigillata from Chotín. Studia Historica Nitriensia 21 - supplementum, 437-443.
- Boris Stoklas 2017: Dve nové rímske koloniálne mince z juhozápadného Slovenska. Denarius 6, 8-20.
- A. Kozubová 2018: Kopfschmuck der Vekerzug-Kultur am Beispiel der Gräberfelder in Chotín. Musaica Archaeologica 1, 13-63.
- Peter Romsauer - Janka Hečková - Dominik Repka 2019: Chotín VII - Sídlisko z doby halštatskej, rímskej a stredoveku. Nitra.
- Nevizánszky Gábor - Prohászka Péter 2020: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere - Szlovákia. Budapest, 45.
- A. Kozubová: Príspevok k problematike hrobov detí a mladistvých na pohrebiskách vekerzugskej kultúry v Chotíne. Musaica 28.