Főmenü megnyitása

Hevesi András

(1901-1940) író, újságíró, műfordító

Hevesi András (Budapest, 1901. december 3.[1]Épinal, 1940. július 3.) magyar író, tárcaíró, újságíró, műfordító, Szerb Antal és Halász Gábor közeli kortársa.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Hevesi Sándor fogadott fia. Édesapja az üzleti világban dolgozott, így Hevesi kimagasló jómódban nőtt föl a Szabadság tér környékén, ez a környezet sokszor tárcáiban is visszaköszön. Tanulmányait Budapesten és – a numerus clausus idején – Párizsban végezte, majd újságíró lett. A 8 Órai Újság párizsi tudósítója volt, azután hazatérve a Budapesti Hírlap szerkesztőségében dolgozott, mégpedig egy szobában (a Dühöngőben) Illés Endrével. Műfordítói tevékenysége mellett (többek között Flaubert-től, du Gard-tól is fordított) a Nyugatban is publikált.

Irodalmi munkássága és halálaSzerkesztés

Önálló kötettel viszonylag későn, a halála előtt néhány évvel, a harmincas évek második felében jelentkezett. Ekkor közölte Párizsi eső című regényét, amelynek hátteréül az 1920-as évek elejének párizsi emigrációja szolgál. A regény főszereplője bumfordi lelkesedéssel vág bele külföldi tartózkodásába, de hamarosan gyökértelennek érzi magát a francia fővárosban. Zavaros diákéletének részét képező kóborlásai során összeakad Turauskasszal, a litván emigránssal, akiben saját torzképét fedezi föl. A könyv sikere után az egyik legtehetségesebb regényíróként emlegették.[2] A regényre 1937-ben, Radnóti Miklóssal egy évben, Baumgarten-díjat kapott.

A számításokkal ellentétben azonban Hevesit a pályája nem a kiérlelt írói lét felé vezette. Önéletrajzi írásai szerint magánélete szinte egész élete során rendezetlen volt, kortársai jóindulatú „szörnyetegnek” tartották, aki nehezen tudott közeli kapcsolatokat kialakítani. A harmincas évek vége felé ezen kívül egyre jobban aggasztotta a hitleri Németország megerősödése, az Anschluss után emigrációra szánta el magát.

Közvetlenül távozását megelőzően írta meg Irén című regényét, amelyben a magánélet félreértéseit és a politikai fenyegetettség életérzését ötvözi. A zavaros külső és belső viszonyoknak, valamint sietségének köszönhetően voltaképpen soha nem dolgozta ki a végleges formáját, amire utalásokat is tesz a szövegben, így a regény különös átjárást mutat az irodalmi mű és a szerző mindennapi életének dokumentuma között. Mégis, a polgári háttérrel rendelkező éretlen felnőtt viszontagságainak egyik leghűbb tanúságát adja benne; ennyiben – bár életműve a modern francia irodalom erős hatásáról is tanúskodik – a Thomas Mann-i vagy Szerb Antal-i irányvonal radikálisabb képviselőjének is tekinthető. Formai hiányosságai miatt ugyanakkor a kritika nem értékelte nagyra Hevesi második regényét, s az irodalomtörténeten kívül a mai napig kevesen tartják számon.

A könyvben is említett elhatározásának megfelelően Hevesi 1939-ben Franciaországba távozott, ahol beállt a francia hadseregbe, hogy önkéntes katonaként a nácik ellen harcoljon. Testes alkatát tekintve mindazonáltal ez nem annyira fizikai erőnlétéből, mint inkább érzelmi elhivatottságából következett, s az egyik korai német támadás során, 1940 nyarán elesett a lotaringiai harcmezőn. Hősi halottá nyilvánították, és a második világháború befejezése után, 1945-ben posztumusz lovaggá avatták.

Jóllehet a szocializmus évtizedei alatt állandóan bírálat érte, amiért nem kritizálta elég erősen a polgári-liberális kapitalista viszonyokat, halála óta a Párizsi eső számtalan kiadást ért meg, az Irént és tárcáit pedig egy kötetben, 1980-ban adta ki a Szépirodalmi Kiadó. 1984-ben A gonoszság dicsérete címmel recenzióiból is gyűjteményes kötet jelent meg.

MűveiSzerkesztés

Önálló kötetekSzerkesztés

  • A magyar vonatkozású francia színdarabok bibliografiája; szerzői, Bp., 1929 (különlenyomat a Magyar Könyvszemléből)
  • Párisi eső; Cserépfalvi, Bp., 1936
  • Irén; Cserépfalvi, Bp., 1938
  • A gonoszság dicsérete. Cikkek, tárcák, bírálatok; szerk., utószó Székely Sz. Magdolna; Magvető, Bp., 1984
  • Irén; vál., sajtó alá rend., tan. Petrányi Ilona; Szépirodalmi, Bp., 1980 (a regény mellett a szerző önéletrajzi tárcáit is tartalmazza)

FordításaiSzerkesztés

  • Rachilde: A nőstényfarkasok lázadása [Meneur de louves]; Genius, Bp., 1923 (A regényírás művészei, 39–40.)
  • Gustave Flaubert: Három mese; ford. Hevesi András, Lányi Viktor, Zolnai Béla; Genius, Bp., 1924
  • Pierre Benoit: A zöld sziget [L'île verte]; Franklin, Bp., 1934 kör.
  • Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére [Voyage au bout de la nuit]; Nova, Bp., 1934
  • André Maurois: A textilgyáros [Bernard Quesnay]; Cserépfalvi, Bp., 1934
  • Louis Aragon: A bázeli harangok [Les cloches de Bâle]; Cserépfalvi, Bp., 1935 (a szerző Való világMonde réel c. regényciklusának 1. része)
  • Maurice Dekobra: Festett szájak uccája [Rue des bouches peintes]; Nova, Bp., 1935
  • Jean Schlumberger: A családfő [Saint-Saturnin]; Franklin, Bp., 1935 (Külföldi regényírók)
  • Evelyn Waugh: Egy marék por; Athenaeum, Bp., 1935
  • Aldous Huxley: Két vagy három grácia. Spencer bácsi; Franklin, Bp., 1936 (Külföldi regényírók)
  • Thomas Mann: Mesterek szenvedése és nagysága; ford. Hevesi András, Keszi Imre, Sárközi György, Cs. Szabó László; Athenaeum, Bp., 1936
  • Jacques Bainville: Napoleon; Athenaeum, Bp., 1937
  • Aldous Huxley: A vak Sámson 1-2. [Eyeless in Ghaza]; előszó Cs. Szabó László; Franklin, Bp., 1937 (Külföldi regényírók)
  • Albert Gervais: Nehéz orvosnak lenni Kínában [Esculape en Chine]; Singer és Wolfner, Bp., 1938
  • Roger Martin du Gard: Egy lélek története 1–2. [Jean Barois]; Franklin, Bp., 1939 (Külföldi regényírók)
  • Virginia Woolf: Évek 1–2. [Years]; bev. Schöpflin Aladár; Franklin, Bp., 1940
  • Thomas Mann: Freud. Két tanulmány; Freud és a jövő, ford. Hevesi András, Freud helye a szellemtörténetben, ford. Vas István; Officina, Bp., 1947 (Officina könyvtár, 92.)

Művei idegen nyelvenSzerkesztés

  • Pluie de Paris – roman [Párizsi eső]; franciára ford. Judith Karinthy, Pierre Karinthy, előszó François Fejtö [Fejtő Ferenc]; Éd. des Syrtes, Paris, 1999
  • Pariska kiša. Roman [Párizsi eső]; latin betűs szerbre ford. Marko Čudić; Forum, Novi Sad [Újvidék], 2012
  • Irén; olaszra ford. Adriano Olivari; CreateSpace Independent Publishing Platform, 2017

JegyzetekSzerkesztés

  1. Más források szerint 1902-ben született.
  2. Az anekdota szerint a könyvhéten ugyanannál a pultnál árusították Hevesi regényét és József Attila új verseskötetét: az előbbi széles vevőközönséggel büszkélkedhetett, az utóbbiból alig néhány példány fogyott. A kiadó azonban József Attila kötetéből óránként visszacsempészett a pultról egy példányt, hogy a költő ne vegye észre az alacsony keresletet.

ForrásSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés