Higany(II)-cianid
Higany(II)-cianid | |||
IUPAC-név | dicianohigany | ||
Más nevek | merkuri-cianid; higany-cianid; higany-dicianid | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 592-04-1 | ||
PubChem | 11591 | ||
| |||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | Hg(CN)2 | ||
Moláris tömeg | 252,63 g/mol | ||
Megjelenés | fehér por | ||
Sűrűség | 3,996 g/ml | ||
Olvadáspont | 320 °C (Bomlik) | ||
Forráspont | (nincs) | ||
Oldhatóság (vízben) | jó | ||
Veszélyek | |||
Főbb veszélyek | Nagyon mérgező (T+), Veszélyes a környezetre (N)[1] | ||
R mondatok | R26/27/28-R33-R50/53[1] | ||
S mondatok | (S1/2)-S7-S13-S28-S29-S45-S60-S61[1] | ||
LD50 | 26 mg/kg (patkány, szájon át)[1] | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A higany(II)-cianid a higany egyik vegyülete. Színtelen kristályokat alkot. Fémes, maró ízű. Oldható vízben, 100 °C-on 100 g vízben 33 g oldódik. Feloldódik metanolban és etanolban is, 20 °C-on 100 g metanolban 44 g, 100 g etanolban 10 g higany(II)-cianid oldódik. Kevésbé oldódik éterben. Erős méreg.
Kémiai tulajdonságai
szerkesztésA higany(II)-cianid hevítés hatására bomlik, fémhigany válik ki és diciángáz fejlődik.
Csak alig disszociál vizes oldatban. Klór hatására higany(II)-kloriddá, jód hatására higany(II)-jodiddá alakul. Kálium-jodid hatására kálium-tetrajodo-merkurát(II) képződik belőle.
Kettős sót képez ezüst-nitráttal, más fémek cianidjai hatására komplex cianidok képződnek belőle.
Élettani hatása
szerkesztésA vegyület erősen mérgező, mert mindkét alkotórésze mérgező hatású. Heveny mérgezést, de akár halált is okozhat a belőle felszabaduló ciángáz. Idült mérgezést okozhat a szervezetben felhalmozódva. Előidézhet kiütésekkel járó bőrgyulladást is.
Előállítása
szerkesztésElőállítható a higany(II)-oxid hidrogén-cianid oldatban való feloldásával:
Higany(II)-kloridból is képződhet kálium-cianid vagy hidrogén-cianid hatására.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d A higany(II)-cianid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. október 8. (JavaScript szükséges) (angolul)
- ↑ Nyilasi János: Szervetlen kémia. ISBN 963-280-213-6 99. oldal
Források
szerkesztés- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret