Hilyó
Hilyó (szlovákul: Hýľov) falu Szlovákiában, a Kassai kerület Kassa-környéki járásában.
Hilyó (Hýľov) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Kassai | ||
Járás | Kassa-környéki | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1318 | ||
Polgármester | Stanislav Bernát | ||
Irányítószám | 044 12 | ||
Körzethívószám | 055 | ||
Forgalmi rendszám | KS | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 512 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 20 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 480 m | ||
Terület | 23,86 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 43′ 48″, k. h. 21° 06′ 14″48.730000°N 21.103889°EKoordináták: é. sz. 48° 43′ 48″, k. h. 21° 06′ 14″48.730000°N 21.103889°E | |||
Hilyó weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Hilyó témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Fekvése
szerkesztésKassától 11 km-re, nyugatra fekszik.
Története
szerkesztés1330-ban „Hylo”, 1332-ben „Hylou” néven említik. Neve az ősszláv gyl (= süvöltő madár) főnévből származik. 1330-ban Csurka István fiai: Tamás, Miklós és János osztoztak a családi birtokon. A falutól délnyugatra, az Ida-patak jobb partján ekkor kisebb vár is állt, melynek azonban ma nyoma sincs. A falu temploma az 1320-as években épült, de erről az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzék még nem tesz említést. 1367-ben Nagy Lajos király oklevele kisidai Csurka Tamás fiát Pétert és testvérét megerősíti birtokában. Mivel a falu határában ezüstöt bányásztak, ennek jövedelmét 1401-ben Luxemburgi Zsigmond a maga számára vette át. 1427-ben 18 portát számláltak a településen, ez hozzávetőlegesen 140 lakost jelent. Bár Kassa mindent elkövetett, hogy a falut megszerezze, 1446-ban a birtokvitában még Gecse Györgynek, Istvánnak és Miklósnak ítélték. 1491-ben II. Ulászló király Kassa városának adta. 1553-ban 11 és fél portája volt 30 lakossal. A 16–17. században délről, a török elől nagy számú magyar menekült érkezett a településre, ennek következtében az átmenetileg magyar többségű lett. 1657-ben a fintai Daróczi István barokk kastélyt épített ide. 1696-ban hat parasztcsalád mellett egy bíró és egy zsellércsalád élt itt. 1720-ban 11 paraszti ház állt a településen. 1773-ban 51 családjából 41 gazda és 10 zsellér volt. A 18. században határában vasat bányásztak és a 19. században vasolvasztó hámor is épült ide.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „HILLÓ. Tót falu Abaúj Várm. földes Ura B. Mesko Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Kassához nap. ny. egy mértföldnyire, ’s az Uraságnak kastéllyával ékes, határjának nagy része köves, sovány, és hegyes; de vagyonnyait jól eladhattya.”[2]
1828-ban 79 házában 659 lakos élt. Lakói főként mezőgazdaságból, erdei munkákból, fűrészelésből éltek.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Hilyó, (Hilow), magas hegyek közt fekvő tót falu, Abauj vmegyében: 592 kath., 6 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Van egy régi kastélya, vasbányája és hámora, fürészmalma s szép fenyves erdeje. F. u. b. Mesko. Ut. p. Kassa.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Abaúj-Torna vármegyét tárgyaló része szerint: „Aranyidkáról visszatérve Kassa felé, egy kis kitérővel a Mexikobányán alul, utunkba ejtjük Hilyó községet, melynek 94 háza, 528 tót lakosa van. Postája Aranyidka. Katholikus templomának alapja nagyon régi, 1783-ban széplaki és enyiczkei báró Meskó Jakab ujjáépitette. E község nevezetessége egy nagy ódonszerü kastély, melynek oldalhomlokzatán a következő felirat olvasható: »Hoc Opus Fieri Curavit Generosus Dnus Stephanus Daróci De Finta Anno Dei 1657. Do.« Amiből kitünik, hogy e kastélyt 1657-ben fintai Daróczi István épitette. 1736-ban már báró Meskó Jakab tulajdona volt, ki azt vadászkastélynak használta, nagyterjedelmü és sziklába vájt kitünő pinczéit pedig borpinczéknek. Jelenlegi tulajdonosa özv. gróf Zichy Rezsőné szül. Péchy Jakobina, ki leányágon a báró Meskó családból származik.”[4]
A trianoni diktátumig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott.
Népessége
szerkesztés1880-ban 597 lakosából 548 szlovák és 14 magyar anyanyelvű volt.
1910-ben 476 lakosából 419 szlovák és 28 magyar anyanyelvű lakosa volt.
1941-ben 512 lakosából 463 szlovák és 49 magyar volt.
2001-ben 454 lakosából 451 szlovák volt.
2011-ben 480 lakosából 447 szlovák volt.
2021-ben 512 lakosából 504 szlovák, 1 (+1) magyar, (+2) ruszin, 3 (+2) egyéb és 4 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]
Nevezetességei
szerkesztés- Szent Borbála tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1783-ban épült, 1958-ban megújították.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ ma7.sk