A hintőpor (más néven púder) ásványi vagy növényi pornemű anyag, amelyet külön vagy egymással összekeverve szoktak a bőrre hinteni, hogy azt külső káros behatásoktól, mint pl. a levegő nedvességétől, a szél szárító hatásától, bőrváladékok izgató befolyásától megóvja. Kisebb fokú bőrgyulladás gyógyítására is szolgálhat.[1]

JellemzőiSzerkesztés

A hintőporok finomra őrölt, nagyon apró szemcséjű, rendkívül jó nedvszívó képességgel rendelkező, a bőrfelületre megfelelően tapadó anyagokat tartalmazó termékek.[2]

Az ásványi porok közül leginkább használatosak a kovasavas magnézium (a zsírkő), a szénsavas magnézium, a szénsavas mész (kréta), a fehér és piros agyag. A leggyakrabban alkalmazott növényi porok: a rizs-, burgonya-, búza- és kukoricakeményítő. Illatosítás céljából porrá tört írisz- vagy ibolyagyökeret szoktak a hintőporba keverni. Kóros izzadás esetén és különböző okból támadt bőrgyulladások esetében is használják. Lábizzadás elleni hintőpornak szalicilsavat, timsót, keményítőt, talkumot, szeszes bergamottolajat kevernek össze. A bébi-hintőpor finom talkumból, kevés lanolinból és tejkrémből áll. Fürdetés és tisztábatevés után a csecsemő testének érzékenyebb pontjaira hintik.

Bőrfelületen betöltött szerepeSzerkesztés

A hintőporok bőrfelületen betöltött szerepe elsősorban, hogy az egymással érintkező testrészek, amelyek mozgás közben súrlódásnak vannak kitéve, ne érjenek össze, ne pirosodjanak ki. Ezt nemcsak azzal biztosítják a hintőporok, hogy jól tapadnak, az összeérő bőrfelületre, hanem azzal is, hogy olyan adalékanyagokat tartalmaznak, amelyek adott esetben gyulladáscsökkentők, esetleg gombaölők vagy éppen a kiszáradástól védik a bőrt. Jelentős feladata még a szükséges nedvszívás, amely izzadás következményeként lép fel. Mindezeknek az elvárásoknak csak többféle összetevők felhasználásával lehet eleget tenni.[3]

Mint gógyszerformaSzerkesztés

A hintőpor (sparsorium) a szilárd gyógyszerformák egyike. Nagy tapadóképességű, rendszerint a bőrfelület kezelésére szánt por alakú gyógyszerkészítmény.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásSzerkesztés

Uj Idők Lexikona 13-14. Herder - Kamcsatka (Budapest, 1939) 3155. old.

További információkSzerkesztés