Agyalapi mirigy

(Hipofízis szócikkből átirányítva)

Az agyalapi mirigy (agyfüggelékmirigy) vagy hipofízis (hypophysis) az agy alapján található belső elválasztású mirigy. Régi neve turhamirigy (lat. glandula pituitaria), és az angol nyelvű irodalomban ma is ezt a szót használják (pituitary gland).

Az agyfüggelékmirigy elhelyezkedése.
Az agyalapi mirigy a töröknyeregben. (Gray's Anatomy)

FelépítésSzerkesztés

Kisebb cseresznye nagyságú szerv (kb. 10-15 mm), amely a középső koponyagödör-ben, ezen belül is a töröknyereg-ben helyezkedik el. (Lásd koponya) A hipofízis egy nyélen keresztül kapcsolódik az agy állományában található hipotalamuszhoz, mintegy „függ az agyon” (innen az „agyfüggelékmirigy” elnevezés).

Két részből áll: a hátulsó neurohipofízis valódi idegszövet, míg az elülső adenohipofízis garathám eredetű mirigyszövet. A két rész között egy viszonylag érmentes pars intermedia található, mely emberben kevésbé fejlett.[1] Az adenohipofízis részei: pars tuberalis, elülső lebeny és közti lebeny; a neurohipofízis részei pedig: eminentia mediana, infundibulum-nyél és hátsó lebeny.

HormonokSzerkesztés

A hátsó lebeny két hormont: oxitocint és vazopresszint (antidiuretikus hormon, ADH) tárol és ürít. Ezeket a hipotalamusz hozza létre. Az oxitocin a méh összehúzódását segíti elő a szülés során, ezenkívül szorongáscsökkentő és euforizáló hatása van (az intenzív oxitocin-felszabadulás felelős többek közt az orgazmusért), a vazopresszin pedig a szervezet folyadékháztartását szabályozza. A hátsó lebeny feladata még a hormonok raktározása is.

Az elülső lebenyben termelődnek:

A hipofízis betegségeiSzerkesztés

A Hipofízis adenóma[2] az agyalapi mirigy jóindulatú daganatát jelenti. Lehet mikroadenóma (10 mm-nél kisebb) vagy makroadenóma (10 mm-nél nagyobb). Az adenómák jóindulatú daganatok, tehát rákos sejteket nem tartalmaznak, de egyértelműen kóros szövetszaporulatok. A hipofízis sokrétű működését felbolygatva képesek a hormonhatások miatt az életminőség rontására. Lassan növekednek, ám a hosszú évekig nem kezelt, és így nagyra növő adenómák, vagy az évekig kezeletlen Cushing-kór idővel halált okozhatnak. Hatásuk hormonzavar, agyi elváltozás, daganatos megbetegedés. Többek közt látásromlást, meddőséget okozhat. Éppen ezért fontos, hogy mindig megfelelően betartsák a betegek az orvosi utasításokat a gyógyulás vagy a minőségibb élet eléréséhez.

Fokozott működésSzerkesztés

A laktotrop hormon (LTH) fokozott termelésének jellegzetes tünete nőben a menstruációs ciklus zavara (esetleg teljes elmaradása), férfiban potenciazavarok és a mellek nőies elváltozása. A kóros tejelválasztás megindulása mindkét nemben jelentkezhet (nőkben természetesen gyakrabban), és sokszor ennek a hormonnak a túlműködése áll a férfi/női meddőség hátterében is.

A növekedési hormon túlműködése fiatalkorban (a hossznövekedés befejezte előtt) a gigantizmust hozza létre, ami kórosan magas hossznövekedést jelent.

 
Az akromegália külső tünetei

A későbbi kor jellegzetes betegsége az akromegália: a kezek, a lábfej növekszik, az arcvonások az orr, az állkapocs növekedése miatt eltorzulnak, a fogak közti rések kiszélesednek, nő a nyelv is. A jól látható tünetek mellett ez a kóros növekedés a belső szervekben is jelentkezik (szívnagyobbodás).

Az ún. Schwartz-Bartter-szindrómában az ADH hormon fokozott működése okozhat a folyadékfelvétellel nem arányos csökkent ürítést, ami akár vízmérgezéshez is vezethet, és súlyos elektrolitzavarral járhat.

Kórosan csökkent működésSzerkesztés

A hátsó lebeny hormonzavarai közül fontos gyakorlati jelentősége van az ADH csökkent termelésének. A hormon teljes vagy részleges hiánya az ún. diabetes insipidus. A folyadék-visszaszívást elősegítő hormon elégtelen termelésének a klinikai tünete a folyadékürítés nagyfokú emelkedése (6-8 liter, extrém esetben 12-16 liter vizelet), és az ezt másodlagosan követő ugyanilyen mértékű folyadékfelvétel. Érthető, hogy ilyen állapotokban kezelés nélkül a beteg teljes életvitele, munkája, pihenése, alvása lehetetlenné válik.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Hall, John E.; Guyton, Arthur C.. Textbook of medical physiology, 13th, Elsevier, 938. o. (2016). ISBN 978-1-4557-7005-2 
  2. Hipofízis adenóma. [2011. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 25.)

További információkSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés