Hir Sári

(1896–1978) zongoraművész és -tanár

Hir Sári, született Hirsch Sarolta[5] (Budapest, Erzsébetváros, 1896. január 19.[6] – Budapest, 1978. január 30.) háromszoros Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, pedagógus, Molnár Imre felesége és Molnár Zsuzsa muzeológus, művészettörténész anyja.

Hir Sári
SzületettHirsch Sarolta
1896. január 19.[1]
Budapest[1]
Elhunyt1978. január 30. (82 évesen)[2]
Budapest[2]
ÁlneveHir Sári
Állampolgárságamagyar
HázastársaMolnár Imre (1924–1977)
Foglalkozása
  • zongoraművész
  • zongoratanár
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Zeneművészeti Főiskola (1913–1922)
KitüntetéseiLiszt Ferenc-díj
SírhelyeFarkasréti temető (34/3-4-12)[3][4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Hir Sári témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Hirsch László technikus és Czekauer Karolina (1873–1938)[7] lánya.[8] A budapesti Zeneakadémián Szendy Árpád növendéke volt, majd Bécsben Sauer Emilnél tanult tovább. 1918-ban Fodor-ösztöndíjjal zongoratanári, 1920-ban zongoraművészi diplomát szerzett. Az 1920-as években itthon és Európában mint koncertező művész különösen Liszt-interpretációival aratott sikert. Zongorakísérőként közreműködött férje dalestjein. 1945 után a Fővárosi Zeneiskola Szervezet keretében tanított. 1959-ben adta utolsó önálló koncertjét. Az 1970–71-es tanév elején vehette át aranydiplomáját.[9]

Magánélete szerkesztés

Házastársa Molnár Imre volt, akihez 1924. július 5-én Budapesten ment feleségül.[10]

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés