A hivatalvesztés a mai magyar jogban egy fegyelmi büntetés, míg egykori jogunkban részben fegyelmi büntetés,[1] egykori büntetőjogunkban,[2] egy mellékbüntetés is volt.

Mai szabályai szerkesztés

A hivatalvesztés a köztisztviselőkkel szemben kiszabható súlyos fegyelmi büntetés, ami a jogviszony fegyelmi hatályú megszüntetését jelenti. Csak köztisztviselőkkel szemben szabható ki, közalkalmazottakkal vagy egyéb munkavállalókkal szemben fegyelmi elbocsátás alkalmazható, míg hivatalvesztés nem. A volt kormánytisztviselő államigazgatási szervnél 3 éven át nem alkalmazható, ha a kormányzati szolgálati jogviszony hivatalvesztés miatt szűnt meg.[3]

Története szerkesztés

Fegyelmi büntetésként szerkesztés

A hivatalvesztés [4] a legsúlyosabb büntetés volt Magyarországon a bírák illetve az állami hivatalnokok ellen folytatható fegyelmi eljárásban, amely maga után vonta az elítélt címének, fizetésének, valamint nyugdíjának, továbbá mindazon előnyöknek az elvesztését is, amelyeket – szolgálata alapján – az állam irányában igénybe vehetett volna.[5] A hivatalvesztésre ítélt törvényhatósági tisztviselő, községi előljáró, valamint a segéd- és kezelőszemélyzet tagja a rendes tisztújítás bekövetkezte előtt újból nem volt megválasztható, sem ezen időtartam alatt kinevezhető, másodízben kiszabott hivatalvesztés büntetés esetében pedig elvesztette további szolgálati képességét.[6] A hivatalvesztésre ítéltet nem lehetett kineveznidíjnoknak sem, vagyis olyan alsóbb rendű hivatalbeli tisztnek, írnoknak, aki napi fizetésért dolgozik.[7][8]

A Csemegi-kódexben szerkesztés

A hivatalvesztés egykori büntetőjogunkban, az 1878. évi magyar büntető törvénykönyv szerint olyan mellékbüntetés volt, amelyet a szabadságvesztés büntetés mint főbüntetés kiszabása mellett, a törvény által meghatározott esetekben, kellett alkalmazni. Ha a főbüntetés 6 hónapi fogházat vagy államfogházat meg nem halad, vagy a főbüntetés csak pénzbüntetésben áll, a bíróság a hivatalvesztés kimondását mellőzheti. Kihágásoknál hivatalvesztésnek nem volt helye.

А törvény által meghatározott esetekben, a szabadságvesztésen, mint főbüntetésen felül, a hivatalvesztést mint mellékbüntetést együtt vagy külön kellett megállapítani.[9] A hivatalvesztésre ítélt elveszítette a bíróság által meghatározott időtartamra:

  1. kinevezés vagy választás útján nyert közhivatalát vagy szolgálatát, úgyszintén hatósági megerősítés folytán viselt hivatalát, szolgálatát vagy állását s az ezek után járó nyugdíjigényeit, nyugdíját vagy kegydíját;
  2. ügyvédi, közjegyzői, nyilvános tanári vagy nyilvános tanítói állását;
  3. a gyámságot vagy gondnokságot;
  4. az örökösökre át nem szálló nyilvános címeit, belföldi rendjeleit és díszjeleit, külföldi rendjelek és díszjelek viselésének jogosítványát;
  5. a megjelölt hivatalok, szolgálatok, állások és kitüntetések elnyerésére való képességét.[7][10]

A hivatalvesztés időtartamát a bíróság határozta meg, a következők figyelembe vételével: Vétségeknél az időtartam legkisebb mértéke 1 év, leghosszabb mértéke 3 év volt; bűntetteknél legkisebb mértéke 3, leghosszabb mértéke 10 év. Bizonyos esetekben a törvény nem hivatalvesztést állapított meg, hanem csak a konkrétan viselt hivatal elvesztését írta elő.

Jegyzetek szerkesztés

  1. 1871. évi VII. tc.
  2. az 1878. évi magyar büntető törvénykönyv szerint
  3. https://www.jogpontok.hu/kiadvanyok/A_felelosseg_sajatossagai_az_Mt_n_kivuli_egyes_munkavegzesre_iranyulo_jogviszonyokban.pdf
  4. németül Amtsverlust
  5. 1871. évi VIII. tc. 26. §
  6. 1886: XXIII. tc. 14. § és 1886: XXII. tc. 102. §
  7. a b Márkus Dezső: Magyar Jogi Lexikon hat kötetben. IV. kötet. Halászgyűrű-Kitonich - Magyar Jogi Lexikon 4. (Budapest, 1903) 169. old.
  8. A díjnok (diurnista) fogalmára nézve lásd: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/d-5AC9E/dijnok-5B042/
  9. 1878 :V. tc. 54., 57. §§
  10. 1878 : V. tc. 55., 57. §§; 1896: XXXIII. tc. 370. §

Források szerkesztés

  • 1871. évi VII. törvénycikk
  • Márkus Dezső: Magyar Jogi Lexikon hat kötetben. IV. kötet. Halászgyűrű-Kitonich – Magyar Jogi Lexikon 4. (Budapest, 1903) 169. old.
  • Fegyelmi büntetések