Hjúga osztály
A Hjúga osztály a Japán Tengerészeti Véderő helikopterhordozó hajóosztálya (alkotmányos okok miatt hivatalosan helikopterhordozó rombolók). A tervezettnek megfelelően a 7000 tonnás Haruna osztályú rombolókat váltották le velük. Ezek az új hajók jelenleg a legnagyobb japán hadihajók a második világháború óta, amelyeket a Japán Császári Haditengerészet utóda alkalmaz.
| Hjúga osztály | |
 | |
| Hajótípus | helikopterhordozó romboló |
| Névadó | Hjúga |
| Üzemeltető |  Japán Tengerészeti Véderő |
| Pályafutása | |
| Építő | IHI Marine United |
| Megrendelés | Japán Tengerészeti Véderő |
| Építés kezdete | 2006. május 11. |
| Szolgálatba állítás | 2009. március |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 13 950 tonna (üresen) 18 000 tonna (teljes terhelés) |
| Hossz | 179 méter |
| Szélesség | 33 méter |
| Merülés | 7 méter |
| Hajtómű | két COGAG gőzturbina |
| Sebesség | 30 csomó |
| Fegyverzet |
|
| Repülőgépek | max. 11 helikopter |
| Legénység | 340 fő |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hjúga osztály témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Műszaki jellemzők szerkesztés
A Hjúga osztály rombolói besorolása számos nemtetszést váltott ki nemzetközi szinten. Mivel nagyobbak minden korábbi rombolónál és a hajótesten teljes hosszában repülőeszközök felszállási fedélzete található, a hajókat inkább könnyű repülőgép-hordozókhoz hasonlítják. Többen kifejezetten Japán második világháború utáni első repülőgép-hordozóinak tartják a Hjúgát és az Iszét, ezen felül pedig Japán új tengerészeti törekvéseinek megtestesülését látják bennük. A típus korlátozott mennyiségben tud szállítani helikoptereket vagy függőleges fel-és leszállásra képes repülőgépeket. Tizenegy helikopter szállítására alkalmasak, önvédelme főként 16 darab ESSM (Evolved Sea Sparrow Missile) légvédelmirakéta- és Phalanx CIWS gépágyúkomplexumokból áll.
A hajók elsődleges feladata a tengeralattjáró-elhárítás fedélzeti helikoptereik segítségével. Javított kommunikációs-irányítási képességeinek köszönhetően a Hjúga a haditengerészet zászlóshajója lett hadrendbe állását követően.
Egységek szerkesztés
| Típusjelzés | Név | Építés kezdete | Vízre bocsátás | Szolgálatba állítás | Honi kikötő |
|---|---|---|---|---|---|
| DDH–181 | Hjúga (16DDH) | 2006. május 11. | 2007. augusztus 23. | 2009. március 18. | Jokoszuka |
| DDH–182 | Isze (18DDH) | 2008. május 30. | 2009. augusztus 21. | 2011. március 16. | Kure |
A két névadó már szerepelt korábban a császári japán hadrendben, akkor az Isze csatahajóosztályban. Az első világháború idején épültek és bevetették őket még a másodikban is. A midwayi csatát követően mindkét csatahajót részlegesen átépítették, hátsó fő ágyútornyait leszerelték, és repülőgép-fedélzettel látták el őket, melyeken képesek lettek D4Y Szuiszei zuhanóbombázókat és az E16A Zuiun vízi repülőgépeket üzemeltetni. A Hjúgát 1945. július 27-én zátonyra futtatták Kure mellett, másnap pedig az Isze is találatot kapott Kure közelében, és részlegesen elsüllyedt. A háború után mindkettőt szétbontották.
Üzemeltetési történet szerkesztés
A Hjúga első gyakorlatainak egyike a 2009. novemberi Annualex 21G egyesített tengeri hadgyakorlat volt a USS George Washington-nal és más amerikai és japán flottaerőkkel, mellyel az új hajóegység és a flotta más egységei közötti integrációs gyakorlatokat fejlesztették készségszintre.
A két évvel későbbi 2011-es tóhokui földrengés és szökőár idején március 11-én Mijagi prefektúra partjaihoz vezényelték, majd repülő- és hajóeszközeivel megkezdte a kutató-mentő munkákat. A következő héten szolgálatba állított Isze csatlakozott a mentési munkálatokhoz.
Források szerkesztés
- (angol) DDH Hyuga / 16DDH "13,500 ton" ton Class, GlobalSecurity.org.
- Arthur Herman: PACIFIC ARMADAS: Growing Far East Navies Mean New Challenges For U.S.. New York Post, 2007. szeptember 9. (Hozzáférés: 2009. október 19.)
