Hodász
Hodász nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Mátészalkai járásban.
| Hodász | |||
 | |||
| Hodász vasútállomás | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Észak-Alföld | ||
| Megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
| Járás | Mátészalkai | ||
| Jogállás | nagyközség | ||
| Polgármester | Nagy János[1] | ||
| Irányítószám | 4334 | ||
| Körzethívószám | 44 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 3380 fő (2015. jan. 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 128,99 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 26,49 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Hodász
Pozíció Magyarország térképén
| |||
| é. sz. 47° 55′ 10″, k. h. 22° 11′ 58″Koordináták: é. sz. 47° 55′ 10″, k. h. 22° 11′ 58″ | |||
Hodász
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
| |||
| Hodász weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hodász témájú médiaállományokat. | |||
.svg)
FekvéseSzerkesztés
A megye keleti részén, Nyírbátor és Mátészalka között található település.
Kántorjánosi 5 km, Őr 10 km, Nyírmeggyes 8 km, Mátészalka 13 km távolságra található.
Megközelíthető a 471-es főúton.
Vonattal a Debrecen–Nyírbátor–Mátészalka- vagy a Nyíregyháza–Nyírbátor–Mátészalka–Zajta vonalon.
Nevének eredeteSzerkesztés
A Hodász név magyar eredetű, a falut egykor királyi hódvadászok, hódászok lakták. (Szab.Szatm.53., FNESz.)
A település másik neve Hetény volt. Ezt a középkor első századaiban használták a Hodász név mellett. A Hetény is magyar eredetű helynév. A vele kapcsolatos magyarázatok szerint:A Hetény helynevek elterjedése azt a látszatot kelti, hogy valamilyen szétszórt etnikumhoz köthető, tehát törzsnévi jellegű elnevezés. A mások puszta személynévi eredetűnek tartják.
TörténeteSzerkesztés
A falu neve a Váradi Regestrum-ban 1219-ben tűnik fel Hetény (Heten) néven. Megtelepülése a 10-11. században történt. Lakossága a korai középkorban az itteni gyepű nyilasaiból és a király hódászaiból állt. A környék sok kis élővízében élő hódok vadászata tehát a várispánság külön népelemének adott foglalkozást.
1272-ben V. István király e birtokot Álmos fia Kopasz Miklós János testvérével e birtokukról lemondanak, és Kántorjánosi István fiainak 40 márkáért átengedik. Így 1272-ben már az utóbbiak osztoznak tulajdonjogán, végül a szomszédos Jánosiak szerezték meg maguknak.
A középkorban a három faluból álló Kántor uradalomhoz tartozott.
Mint királyi népek között igen gyakran, Hodászon is Árpád-házi szent tisztelete élt: itt Szent Imre herceg-nek volt nagy kultusza. 1332-1336 között említik is a falu Szent Imre tiszteletére emelt templomát (Maksai 147).
Régi tulajdonosai a várispánság előkelőbbjei közül kerültek ki, akik külön adománylevél nélkül birtokolták a falut.
1416-ban Kántor Bálint fel akarta méretni határát Jánosi és Kisjánosi (Iklód) felől, de az Iklódy család tiltakozott ellene. 1419-ben a család egyik tagját, Istvánt egyházi átokkal sújtották, emiatt kénytelen volt birtokát elzálogosítani. Ártatlansága azonban kiderült, és az őt vádoló testvéreit marasztalták el. 1450-ben hodászi Kántor Luca megkapta az őt megillető leánynegyedet a hetényi pusztával együtt.
A 15. században birtokosai gyakran változtak.
1539-ben a Jánosi és Kántor családok új adományt kapnak a falura a királytól.
A későbbi századokban ismét több birtokos osztozott Hodász területén (Borovszky 78, 85.), de a helyi tehetősebb gazdák tulajdonába is egyre több föld jutott.
Egy feljegyzés szerint 1879. június 29-én sáskajárás pusztított Hodászon.
A 20. század első évtizedeiben a falu társadalmi és gazdasági életében nagy szerepet játszottak a helybeli zsidó családok. Boltokat nyitottak, kóservágóhidat létesítettek, kereskedői ide szállították a környéken felvásárolt borjúkat. Hodász 20. századi történetének legszomorúbb fejezete is a zsidósághoz kapcsolódik: 1944-ben negyven családot deportáltak a községből (Liszkay 43.).
Hodász 1945 után sokat fejlődött: több középület (üzlet, étterem, iskola, templom, Tüzép-telep) és új lakóház épült a területén. 1967-70 között kertészeti technikum kihelyezett osztálya működött a faluban. Lakói főleg mezőgazdaságból élnek, de sokan eljárnak a faluból a közeli városba, Mátészalkára és a távoli városokba is dolgozni.
A falunak vasútja is van, itt vezet el a Mátészalka-Debrecen, illetve a Mátészalka-Nyíregyháza közötti vasútvonal. A környező falvakkal, és Mátészalkával is sűrű autóbuszjárat köti össze.
Hodász határában találhatóak Ruszka, Martoni , Radalf és Koppánytelke elpusztult középkori falvak helyei is:
RuszkaSzerkesztés
Ruszka neve 1357-ben tűnik fel, mint Radalf szomszédja (pr.Ruszka). Maksai szerint puszta, illetőleg telek a Jánosi-uradalom határában. 1454-ben Hodász és Parasznya közötti határjárásban is említik az egyik részét (Rwzkalapossa). Keleti szláv telepítésre valló földrajzi név. A ruska "orosz" szó vált falunévvé(Szab.Szatm.53.) Az elpusztult falu emlékét a határ északi részén fekvő Ruszka nevű dűlő őrzi.Bizonyára errefelé volt a hajdani település is. Borovszky Kántorjánosinál szól róla.
MartoniSzerkesztés
Martoni neve 1357-ben tűnik fel mint Radalf szomszédja Hodász és Ruszka között Martuny-ként írva.
Egy 1445-ös oklevél szerint pedig Hodász és (Kántor-) Jánosi határain belül feküdt. A falu a 14. századnál nem keletkezhetett sokkal korábban.
A nevét viselő, ismeretlen származású család birtokából mint puszta került a Vajaiak, Rohodiak és Kántorok kezére (Maksai 174). A Szab.Szatm. – bizonyára okleveles adatok alapján – úgy tartja, hogy a név olvasata bizonytalan: Martoni és Mártoni egyaránt lehet. A lakosság azonban a határ északnyugati szélén fekvő dűlőt ma is Martoni néven ismeri, így nyilvánvalóan ez volt a hajdan ezen a tájon fekvő falunak a neve is.
RadalfSzerkesztés
Hodász határában, vagy környékén kereshető Radalf falu helye is.
Neve 1272-ben Hodász határjárása során tűnik fel: nevét ekkor Rodolphi' alakban írják. Egy 1357 évi oklevél szerint Ruszkával, Martonival és Hodásszal határos.
Az egykori falut a beregi Macsolai család Radalf nevű tagja alapította a 13. században.
1279-ben már kialakult falu volt. Pusztulása a középkorban kezdődött, és a 15. század eleje után nincs róla több adatunk.
Lakói magyarok voltak. (Maksai 198.) – Puszta személynévből való településnév. (Szab.Szatm.71.) Az elpusztult falunak az élő névanyagban nincs nyoma.
KoppánytelkeSzerkesztés
A falu határában kereshető Koppánytelke helye is.
A telekhely neve 1411-ben tűnik fel Koppanteleke néven, amikor Zsigmond király többek között e birtokot is új adományként Jánosi Mihály fiainak, valamint Lóránt fia Istvánnak adja.
Egy 1445-ös oklevél szerint Hodász és Jánosi (ma Kántorjánosi) határain belül feküdt. – Egykori birtokosáról nevezték el.
A Koppány személynév a türk kapyan ~ kapan törzsnévvel azonos (Maksai 162, Szab.Szatm. 53.).
Az egykori falunak a mai névanyagban nincs nyoma. Borovszky Kántorjánosinál közli.
NépcsoportokSzerkesztés
2001-ben a település lakosságának 60%-a magyar, 40%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
NevezetességeiSzerkesztés
- Református templom: gótikus stílusban épült a 16. században
- Kisnemesi kúria (Komoróczy-kúria)
- Római katolikus templom, épült Csaba László tervei szerint 1973 körül
- Görögkatolikus Cigánytemplom, épült Csanády Gábor tervei szerint 1995-ben
- Görögkatolikus templom, épült Csanády Gábor tervei szerint 1997-ben
Itt születtek, itt éltekSzerkesztés
- Hodászi Pap Lukács (Hodász, 1555. – Debrecen, 1613. május 17.) - református püspök.
- Czine Mihály (Nyírmeggyes, 1929. április 5. – Budapest, 1999. január 21.) Széchenyi-díjas (1994) magyar irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár itt töltötte gyermek- és ifjúkorát.
- Sója Miklós (Timár 1912. május 18. – 1996. augusztus 19.) görögkatolikus pap.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Hodász települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
ForrásokSzerkesztés
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
- Kálnási Árpád: A mátészalkai járás földrajzi nevei
- Fényes Elek: Magyarország történeti földrajza
- Maksay Ferenc: A középkori Szatmár vármegye
