Holdfogyatkozás

A holdfogyatkozás geometriája
(nem méretarányos)

A holdfogyatkozás csillagászati jelenség, amelynek során a Hold részben vagy egészen a Föld árnyékába kerül. Akkor jön létre, ha a Föld a Nap és a Hold között van, és a Föld árnyéka vagy félárnyéka a Holdra vetődik. Nem parallaktikus jelenség, azaz a Földről és az űrből is mindenhonnan látható, ahonnan a Hold éppen akkor látható.^[1]

A legfeltűnőbb égi jelenségek közé tartozik, hiszen szabad szemmel is jól látható az égbolton. Korábban a történelemben baljós jelként tartották számon, egyes népeknél egyenesen rettegtek tőle. Az ókorban a csillagász papok tartották számon a Hold fény-árnyék változásait, például Mezopotámiában a hónapok számlálása a hold-perióduson, amely 29,5 nap, alapult.^[2]

A fogyatkozás típusaiSzerkesztés

A teljes holdfogyatkozás során a Hold teljesen a Föld árnyékába kerül. Ilyenkor azonban mégsem sötétedik el teljesen a holdkorong, hanem fénye narancsvörösre változik amiatt, hogy a földi légkörön szóródó fény halvány derengést teremt a teljes sötétség helyett.

A holdfogyatkozás fázisai

Részleges holdfogyatkozásról beszélünk, ha a Hold csak részben lép be a Föld árnyékának belső részébe, az umbrába (lásd jobboldalt a képen). Ilyenkor a Föld szürke árnyékot vet a Hold felszínének egy részére.

A külső árnyék (vagy penumbra) az a térrész, ahol a Föld a Nap fényének csak egy részét takarja ki.
- A teljes penumbrális fogyatkozás esetén a Hold a penumbrán úgy halad át, hogy a teljes felülete bekerül ebbe a félárnyékos részbe, de nem lép be az umbrába.

A teljes holdfogyatkozás fázisai
Japán, 2011 december

- A részleges penumbrális fogyatkozás az, amikor a Hold csak az árnyék külső részébe lép be, ám a felszínét ekkor sem takarja el teljesen a penumbra. Ez a jelenség nem túl látványos, hisz alig változik a Hold fénye, néhány esetben a visszavert fény kissé sárgás színt kap a megfigyelések szerint.^[3]