Hollán Sándor (államtitkár, 1873–1919)

(1873-1919) politikus, államtitkár

Ifjabb kislődi Hollán Sándor (Hollán Sándor József, Budapest, Tabán, 1873. október 6.Budapest, 1919. április 23.[3]) államtitkár[forrás?], a MÁV igazgatója, a vörösterror egyik első áldozata.

Hollán Sándor
SzületettHollán Sándor József
1873. október 6.
Budapest[1]
Elhunyt1919. április 22. (45 évesen)
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
SzüleiHollán Sándor
Foglalkozásajogász, politikus, államtitkár[forrás?], a MÁV igazgatója
Tisztségeigazgató (1910–1919, MÁV Magyar Államvasutak Zrt.)
Halál okaemberölés
A Wikimédia Commons tartalmaz Hollán Sándor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Emléktáblája a Lánchídon (2009)
Az új emléktábla a Lánchíd pillérén (2011)

Családja szerkesztés

Édesapja id. Hollán Sándor, édesanyja Szalay Róza. Felesége a székesfehérvári születésű Kolossváry Mária, nagyapja Hollán Adolf.

Élete szerkesztés

A Tabáni Plébánián keresztelték 1873. október 25-én, keresztapja Szlávy József, az akkori miniszterelnök volt.[4] Jogi tanulmányait a lipcsei és hallei egyetemeken végezte, doktori oklevelet a Budapesti Egyetemen szerzett. A kereskedelemügyi minisztériumban kezdte pályafutását. 1895. január 31-én segédfogalmazói címet nyert.[5] 1910-ben miniszteri tanácsosi címmel kinevezték a MÁV igazgatójává.

Halála szerkesztés

A Tanácsköztársaság idején a vörösterror egyik első áldozata lett. Apjával, idősebb Hollán Sándor volt államtitkárral együtt 1919. április 22-éről 23-ára virradó éjjelen hurcolták el Pauler utcai lakásukból a Vörös Őrség Lázár Andor Endre által vezetett különítményesei, majd a Lánchídon hátulról mindkettejüket fejbelőtték, és holttestüket a Dunába lökték.

Fiai, Sándor és Ernő, valamint özvegye és édesanyja sokáig a vörös aparatcsikok hazugság-útvesztőiben bolyongva, csak a kommün bukása után tudták meg a borzalmas valóságot. Öt unokája és tíz dédunokája a világ távoli zugaiban élnek Párizstól Mexikóig.

Emlékezete szerkesztés

Emlékére tisztelői 1919 novemberében díszes fehér márványtáblát helyeztek a Lánchíd budai pilléreinek falába, a következő felirattal:

E helyen szenvedtek vértanúhalált a rémuralom alatt 1919. április 22-én kislődi Hollán Sándor ny. államtitkár és fia, dr. Hollán Sándor államtitkár[forrás?], a Szent-István-rend vitézei. Nemes egyéniségük, munkás életük, borzalmas végzetük emlékét kegyelettel őrzik tisztviselőik, kartársaik és minden jó magyar.

A táblát 1946-ban, a Lánchíd háború utáni újjáépítésekor megsemmisítették, olvashatatlanná tették.[6] A Bombagyár közösségi blog 2008 nyarán gyűjtést indított a helyreállítására. Bár a Fővárosi Önkormányzat mint a híd tulajdonosa 2004 és 2009 között nem támogatta a tábla felújítását, az Akadémia Történeti Bizottsága pedig dodonai „szakvéleményével” próbálta elodázni, a közösség mégis elkészíttette, elhelyezte, s szerény ünnepség keretében, 2009. március 21-én felavatta.[7] A család ma élő tagjai köszönetüket nyilvánították. A táblát vélhetően politikai motivációtól hajtva ismeretlenek előbb vörös festékkel leöntötték, majd 2009. október 15-én megrongálták és végül ellopták. 2011. április 22-én avatták fel az újabb, jelenlegi emléktáblát.[8]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2023. március 2.)
  2. Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2023. szeptember 2.)
  3. Az elhalálozás bíróilag lett megállapítva, a budapesti I.-III. ker. járásbíróság P. k. III. 9945/1919 2. sz. végzése alapján.
  4. A Budapest-Tabáni r. kath. plébánia keresztelési anyakönyvei, 1873. év, 503. sorszám.
  5. Magyar Országos Levéltár. [2005. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 6.)
  6. Visszaállították idősebb és ifjabb Hollán Sándor emléktábláját a Lánchídon. Múlt-kor történelmi portál, 2011. április 26. 14.11
  7. Visszaállították a Hollán-emléktáblákat a Lánchídon. Archiválva 2014. augusztus 12-i dátummal a Wayback Machine-ben InfoRádió / MTI, 2011. április 22., péntek 13.06
  8. Pénteken avatják az új Hollán-emléktáblát a Lánchídon Archiválva 2011. április 24-i dátummal a Wayback Machine-ben Bombahir.hu, 2011. április 20.

Források szerkesztés