Horler Miklós

(1923–2010) magyar építész

Horler Miklós (Budapest, 1923. december 26.Budapest, 2010. június 28.) Ybl-díjas és Széchenyi-díjas magyar építész, a magyar műemlékvédelem meghatározó alakja, az Országos Műemléki Felügyelőség tudományos igazgatója, elnökhelyettese, a budavári Nagyboldogasszony-templom kórusának karnagya.

Horler Miklós
Született 1923. december 26. (86 évesen)
Budapest, Magyarország
Elhunyt 2010. június 28. (86 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Iskolái Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Munkái
Jelentős épületei A nagykereki Bocskay-vár felújítása, a simontornyai vár felújítása, a budai Vár polgárvárosának rekonstrukciója
Díjai Ybl Miklós-díj, Magyar Műemlékvédelemért plakett, Ipolyi Arnold érem, Széchenyi-díj, A Magyar Érdemrend lovagkeresztje

ÉletpályájaSzerkesztés

A IX. kerületi Fáy András Gimnáziumot követően lett a Műegyetem hallgatója, ahol 1947-ben diplomázott. 1949-től a Fővárosi Tervező Intézet Műemléki Csoportjának tagjaként Csemegi József, Janáky István és Meczner Lajos oldalán vezető szerepet vállalt a budai Várnegyed háborúban megsérült lakóházainak helyreállításában. Azok közé tartozott, akik szükségesnek tartották a kortárs modern építészet megjelenését az elpusztult házak újjáépítésénél.

1950-től a Budapesti Városrendezési Intézet Pogány Frigyes által vezetett Városesztétikai Szakosztályán dolgozott. A Magyar Építőművészek Szövetségének 1951-es újjáalapításakor alapító tag, 1982-1990 között vezetőségi tag. 1956-ban a Fővárosi Tanács Városrendezési és Építészeti Osztályára került, itt szervezte meg a Fővárosi Műemléki Felügyelőséget, amelyet 1960-ig vezetett. Ekkortól az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársa, 1961-től a Tervezési Osztály vezetője. 1977-es felmentését követően tudományos tanácsadó, majd tudományos titkár. 1989. december 1-től az Országos Műemléki Felügyelőség tudományos igazgatója, 1992. március 16-tól az Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnökhelyettese 1994-es nyugdíjba vonulásáig. Nyugdíjasként 2001-ig dolgozott az Országos Műemlékvédelmi Hivatal, illetve jogutódja, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megbízásából. Emellett 1990 és 1994 között a Fővárosi Közgyűlés képviselője (és korelnöke) volt a Magyar Demokrata Fórum jelöltjeként.

Horler 1960-tól részt vett a hazai műemlékvédelem intézményesítésében, nemzetközileg elismertté válásában. 1964-től aktívan közreműködött a Velencei Charta megfogalmazásában, és egész pályafutása során következetesen képviselte annak elveit. Az ICOMOS megalakításától kezdve a nemzetközi szakmai közélet neves képviselőjének számított, a magyar bizottság alapító tagja, számos nemzetközi szakmai bizottság résztvevője. 1976-tól tanított a belgiumi Leuveni Katolikus Egyetem Műemlékvédelmi Intézetében. 1977-ben a francia Műemléki Főépítészek Társaságának levelező tagjává választották. 1983-ban a Belga Királyi Akadémia külföldi tagja lett, ugyanebben az évben a Francia Művészetek és Tudományok Lovagrendjével ismerték el tevékenységét. 1957-től tagja a Magyar Tudományos Akadémia Építészettörténeti és Elméleti Bizottságának, 1991-től a Művészettörténeti Bizottságnak is.1981-ben a művészettörténeti tudományok kandidátusa, a rákövetkező évben a Műegyetem műszaki doktora lett. 1991-ben a művészettörténeti tudományok doktorának címét is megszerezte.

Csaknem egész pályafutásán átívelt oktatási tevékenysége. 1953-1955 között Rados Jenő mellett tanársegéd a Műegyetem Építészettörténeti Tanszékén. Később a Műegyetem Építészmérnöki Karának Műemlékvédelmi Szakmérnöki Tagozata mellett 1974-1990 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátorképző Intézetében is tanított.

Zongoristaként és orgonistaként is gyakorlott művésznek számított, a Zeneakadémián fiatalon Ferencsik Jánosnál tanult karvezetést. A budavári Nagyboldogasszony-templom kórusának karnagyaként, később pedig az ének- és zenekat örökös tiszteletbeli elnökeként is dolgozott.

 
A simontornyai vár belső udvara, a Horler tervei alapján részleges helyreállított loggiával

Építészeti-műemlékvédelmi munkáiSzerkesztés

Szakterületének a középkor és a reneszánsz számított. Részt vett az 1950-es évek városképi és műemléki vizsgálatainak munkálataiban (Békéscsaba, Szentendre, Sárospatak, Budapest).[1] A legfontosabb, általa vezetett munkálatok között említhető a Bocskay-vár helyreállítása Nagykerekiben, a simontornyai vár rekonstrukciója, valamint az esztergomi Bakócz-kápolna helyreállítása. A Simontornyán alkalmazott elvek, a középkori és reneszánsz részletek részleges, az eredetitől jól megkülönböztethető, mégis illúziókeltő rekonstrukciója a kor legsikeresebb műemléki gesztusai közé emelte a beruházást.[2] Emellett kulcsszerepet játszott a Budai Várban folyó helyreállításokon. 1972-ben ezt a munkát ő ismertethette az ICOMOS budapesti konferenciáján összegyűlt nemzetközi szakmai társaság előtt, nagy sikerrel.[3] Fontosabb szakirodalmi munkái közé tartozik a részvételével megszületett, kétkötetes Budapest Műemléki Topográfiája, Szentendre városmonográfiája, valamint a Bakócz-kápolnáról írt kötet. 130 cikk kötődik a nevéhez. Ő kezdeményezte a Magyarország építészeti töredékeinek feldolgozásával s publikálásával foglalkozó Lapidarium Hungaricum sorozatot.

Fontosabb szakirodalmi munkáiSzerkesztés

  • Pogány Frigyes–Horler Miklós: A műemlékek nyilvántartása; Budapesti Városépítési Tervező Iroda, Bp., 1953
  • Horler Miklós (et al.): Budapest műemlékei I-II. Budapest, 1955, 1962
  • Horler Miklós: A budapesti műemlékvédelem kérdései. In: Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1959/3-4.
  • Horler Miklós: Szentendre. Műszaki Kiadó, Budapest, 1960
  • Horler Miklós: A magyar műemlékvédelem bibliográfiája 1945-1965. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970
  • Horler Miklós: A simontornyai vár. Kandidátusi disszertáció, 1980
  • Horler Miklós: Simontornya, vár. Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, Budapest, több kiadásban, 1983
  • Horler Miklós: A műemlékvédelmi gondolat kialakulása Európában. A Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Továbbképző Intézete, Budapest, 1984
  • Horler Miklós: A buda-nyéki királyi villa. In: Ars Hungarica, 1986/1.
  • Horler Miklós: A történelmi környezet jövője és a posztmodern építészet. In: Magyar Építőművészet, 1986/5.
  • Horler Miklós: A Bakócz-kápolna az esztergomi főszékesegyházban. Helikon Kiadó, Budapest, 1987
  • Horler Miklós–H. Tabajdi Márta: A simontornyai vár; Béri Balogh Ádám Megyei Múzeum, Szekszárd, 1987 (Múzeumi füzetek)
  • Horler Miklós: Építészet és örökség negyedszázaddal ezelőtt. In: Magyar Építőművészet, 1988/3.
  • Horler Miklós: Henszlmann Imre műemlékvédelmi elvei. In: Ars Hungarica 18, 1990, 113-121.
  • Horler Miklós: Az utóbbi 25 év műemléki elvei. In: Építés-Építészettudomány 22, 1991, 3/4. 261–267.
  • Horler Miklós: A műemlékvédelmi szemlélet alakulása a Velencei Cartától napjainkig. In: Művelődés, 49, 1996, 7/8. 38–40.
  • Horler Miklós–H. Tabajdi Márta: Esztergom, Bakócz-kápolna; TKM Egyesület, Bp., 2000 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára)

DíjaiSzerkesztés

  • 1972. Ybl-díj
  • 1981. Magyar Műemlékvédelemért plakett
  • 1983. A Belga Királyi Akadémia külföldi tagja
  • 1983. A francia Művészetek és Tudományok lovagrendje
  • 1983. Reitter Ferenc-díj
  • 1984. Ipolyi Arnold érem
  • 1993. Széchenyi-díj
  • 2004. A Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje
  • 2007. A Budavári Önkormányzat díszpolgári címe

IdézetekSzerkesztés

  • „A típusjelenségek, helyi jellegzetességek, hagyományok rendszeres, tudományos igényű feltárása – mint tudjuk – az élő művészetre lendítő erőt is jelent. Lehet, hogy az ún. építészszemlélet valóban megmutatkozik abban a törekvésben, hogy a művészettudomány lényeges célját az élő művészi kultúra fejlesztését, elmélyítését ilyen jellegű analízisekkel is hatékonyabbá kívánja tenni.”[4]
  • „Teljesen megsemmisült műemlékek eredeti állapotban való újjáépítése nem műemlékvédelmi feladat.”[5]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Marosi Ernő: Horler Miklósnak, nyolcvanadik születésnapjára. Műemlékvédelem, 2003/6. 435-438. o.
  2. Tamási Judit (szerk.): Műemlékvédelem törvényi keretek között. NKÖM – OMH, Budapest, 2001. 148-149. o..
  3. Tamási Judit: i. m. 145. o.
  4. Horler Miklós – Pogány Frigyes: A műemléki topográfiák módszeréről. In: Művészettörténeti Értesítő 1956/5. 310. o.
  5. Horler Miklós: Műemlékvédelmünk elvei és módszerei. In: Építés – Építészettudomány, 1981/13. 80. o.

ForrásokSzerkesztés

  • Bardoly István (összeáll.): Horler Miklós irodalmi munkássága. In: Lővei Pál (szerk.): Művészettörténet – Műemlékvédelem IV. Tanulmányok Horler Miklós hetvenedik születésnapjára. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993. 13-21. o.
  • Bardoly István (összeáll.): Horler Miklós irodalmi munkássága, 1993-2003. In: Műemlékvédelem, 2003/6. 438-439. o.
  • Dr. Horler Miklós emlékére (magyar nyelven) (html). koh.hu, 2010. július 9. [2013. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 12.)
  • Hokkyné Sallay Marianne: Horler Miklós 70 éves. In: Lővei Pál (szerk.): Művészettörténet – Műemlékvédelem IV. Tanulmányok Horler Miklós hetvenedik születésnapjára. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993. 9-12. o.
  • Szende Árpád: In Memoriam Dr. Horler Miklós (magyar nyelven) (html). tervlap.hu, 2011. február 23. (Hozzáférés: 2013. október 12.)

További információkSzerkesztés

  • Csáki Tamás: Horler Miklós. Artportal. Url: [1] (letöltés ideje: 2013. október 10.)