Főmenü megnyitása

A Horrebow–Talcott-eljárás a földrajzi szélesség meghatározására szolgáló módszer. Tulajdonképpen Hell Miksa találta fel, majd később Talcott.

Ki kell választanunk két csillagot, amelyek azonos magasságon mennek át a délkörön. Az egyik a zenittől északra (é), a másik délre (d).

A déli csillagra: szélesség = deklináció + zenittávolság (a délkörön), az északi csillagra: szélesség = deklináció – zenittávolság (a délkörön).

A déli (d) csillag valódi zenittávolságára (zd), ha figyelembe vesszük a refrakcióból származó tagot (rd) ezt kapjuk:

zd = mzd + rd

ahol mzd a zenittávolság mért értéke. Hasonlóan az északira (é):

zé = mzé + ré

Az φ szélességre így a következőket kapjuk:

φ = dd + (mzd + rd) és φ = dé – (mzé + ré).

dé és dd az északi és déli csillag deklinációja.

Összeadva és átrendezve kaphatjuk, hogy:

2φ = dd + mzd + rd + dé – mzé – ré

Az azonos zenittávolság miatt feltételezhetjük, hogy a refrakciók azonosak, így:

φ = (dd + mzd + dé – mzé)/2

Külső hivatkozásSzerkesztés