Horváth Cirill József (irodalomtörténész)

(1865–1941) magyar irodalomtörténész, ciszterci szerzetes, egyetemi tanár, az MTA tagja

Horváth Cirill József, Horváth Cyrill (Veszprém, 1865. november 25.Balatonalmádi, 1941. július 19.) magyar irodalomtörténész, ciszterci szerzetes, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Horváth Cirill
Életrajzi adatok
Született 1865. november 25.
Veszprém
Nemzetiség magyar
Elhunyt 1941. július 19. (75 évesen)
Balatonalmádi
Sírhely Farkasréti temető
Iskolái Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium és Kollégium
Munkássága
Vallás római katolikus egyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Horváth Cirill témájú médiaállományokat.

Élete szerkesztés

Szülővárosában járt iskolába, majd a hatodik osztály elvégzése után, 1882. augusztus 27-én Zircen a ciszterci rendbe lépett. Az újoncév leteltével gimnáziumi tanulmányait Egerben folytatta, és 1885-ben itt tett érettségit. A teológiai tudományokat 1885-1886-ban az innsbrucki egyetemen, 1886-tól 1887-ig Zircen a rendi hittudományi intézetben, majd az intézet 1887-ben történt áthelyezése után Budapesten hallgatta. 1889. augusztus 7-én. ünnepélyes fogadalmat tett, augusztus 11-én szentelték pappá. 1889-ig egyúttal hallgatója volt a Budapesti Egyetemnek, ahol 1889-ben bölcsészdoktori, 1890-ben tanári diplomát szerzett. 1890-ben a ciszterci rend frissen képzett pap-tanáraként Baján működött a gimnáziumban, egészen 1894-ig. Magyart, latint, görögöt, művelődéstörténetet, rendkívüli tárgyként franciát tanított. Rábízták az ifjúsági könyvtár és az önképzőkör vezetését is. 1894 őszétől saját kérésére az egri Ciszterci Gimnáziumba helyezték. Itt 1896-ig tanított. 1895-ben egyetemi magántanárrá habilitálták.

1897-től – miután a rendből kilépett – a budapesti Református Gimnázium, 1902-től a sárospataki Református Főiskola tanára volt. 1905-től budapesti reáliskolai tanár, 1911 és 1930 között igazgató, 1923-tól pedig a Budapesti Egyetem címzetes nyilvános rendkívüli tanára volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1912. május 2-án levelező, 1925. május 7-én rendes tagjai közé iktatta.

Műveiből szerkesztés

Szerkesztőként szerkesztés

  • Tóth Kálmán emlékalbum. Baja, 1894. 196 oldal
  • Sárospataki Füzetek, 1904–1905
  • Sajtó alá rendezte és jegyzetekkel látta el a Régi Magyar Költők Tára I. kötetének új kiadását (Középkori magyar verseink, Bp., 1921), valamint Csokonai műveinek népszerű, nem teljes kiadását.
  • Tolnai Világtörténelme

Íróként szerkesztés

  • Zárda-dalok. Pápa, 1884
  • Két régi dráma 1807-1832. Szombathely, 1886. (1. Katica. Rosty Zsigmondtól, 1832. ; 2. Arandó és Miranda, 1807)
  • Berzsenyi és a Mondolat. In: Vasmegyei Lapok, Szombathely, 1888
  • Temesvári Pelbárt és beszédei. In: Egyetemes Philologiai Közlöny Pótkötete. Budapest, 1889
  • Temesvári Pelbárt és codexeink. In: Budapest Szemle. Budapest, 1891
  • Nemzeti irodalmunk a reformációig. In: Katholikus Szemle. Budapest, 1891
  • A magyar nemzeti irodalom története. A középiskolák felső osztályai számára. Budapest, 1893
  • Pomerius (Temesvári Pelbárt, Bp., 1894)
  • Beszéd, melyet 1894. jún. 3. Baján Tóth Kálmán érc-szobrának leleplezése alkalmából mondott. Baja, 1894
  • Jókairól. In: Heves vármegyei Hírlap, Eger, 1894
  • A régi magyar irodalom története (Bp., 1899) Online
  • Joannes Vercellensis és a magyar Margit-legenda (Bp., 1908)
  • Szent László legendáink eredetéről (Bp., 1928)
  • Ady Endre hite, erkölcse, magyarsága; Budapesti Hírlap Ny., Bp., 1928
  • Veszprémi emlékek (Különnyomat a Veszprémvármegye 1931. évi 30–40. számából. Veszprém, 1931)[1][2]

Számos tanulmányt és karcolatot írt a régi magyar irodalom történetével kapcsolatban szakfolyóiratokba.

Jegyzetek szerkesztés

  1. szerk.: Koltai András: Bevezetés a piarista rend magyarországi történetének forrásaiba és irodalmába [archivált változat] (PDF), Magyarország piarosta múltjából, Budapest: Piarista Tartományfőnökség, 158. o. (2007). Hozzáférés ideje: 2022. január 1. [archiválás ideje: 2022. január 1.] 
  2. Veszprémi emlékek. (Hozzáférés: 2022. január 1.)

Források szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • G. P.: Horváth Cirill. In: Irodalomtörténet, 1941