Horváth János (filológus)

(1911–1977) filológus

Ifj. Horváth János (Budapest, 1911. október 7.Budapest, 1977. február 3.) Kossuth-díjas (1955) magyar klasszika-filológus, irodalomtörténész, egyetemi tanár.

Horváth János
Született 1911. október 7.[1]
Budapest
Elhunyt 1977. február 3. (65 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • klasszika-filológus
  • irodalomtörténész
  • egyetemi oktató
Kitüntetései Kossuth-díj (1955)
Tudományos pályafutása
Tudományos fokozat
  • Az irodalomtudományok kandidátusa (1952)
  • Az irodalomtudományok doktora (1954)

ÉleteSzerkesztés

1935-ben diplomázott a Budapesti Tudományegyetemen. 1941-ben doktorált.

1938-tól a Budapesti Egyetemen volt előadó. 1941-1942 között a müncheni egyetemen tanult középkori latin filológiát. 1962-től az ELTE tanára volt. 1972-től a latin tanszék vezetője volt Budapesten.

Főleg a magyarországi latin irodalommal foglalkozott, e területen úttörő munkásságot fejtett ki.

MűveiSzerkesztés

  • Calanus püspök és a Vita Attilae (1941)
  • Árpád-kori latin nyelvű irodalmunk stílusproblémái (1954)
  • Legrégibb magyarországi latin verses emlékeink (1956)
  • A Gellért-legendák forrásértéke (1958)
  • P. mester és műve (1966)
  • Hess András: Chronica Hungarorum (műfordítás, 1973)
  • Középkori kútfőink kritikus kérdései (szerkesztő, 1974)
  • Anonymus és a Kassai kódex (1974)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés