Főmenü megnyitása

Horváth Kálmán (Győr, 1877. október 16. – Budapest, Erzsébetváros, 1948. december 26.)[1] operetténekes, színész és színigazgató.

Tartalomjegyzék

ÉletútjaSzerkesztés

Horváth Ignác és Singer Terézia fiaként született. A gimnázium négy alsó osztályának elvégzése után kereskedelmi iskolába lépett, mert szülei jó kereskedőt szerettek volna nevelni belőle. Azonban a színipályát választotta és Dobó Sándor győri színtársulatánál lépett először a világot jelentő deszkákra. Innen merész ívben lendül előre pályája. A siker állandó kísérője volt a jó megjelenésű fiatal színésznek, aki csakhamar Nagyváradra került Somogyi igazgató társulatához, ahol egy csapásra hódította meg a kényes ízlésű közönséget. Sikert-sikerre halmozott és mikor Beöthy László, a Király Színház igazgatója Budapestre szerződtette, a Király Színház híres gárdájában is az elsők közé került. Ebben az időben Kacsóh Pongrác János vitéze dominálta a Király Színház műsorát és egész Budapest lángolt Fedák Sári nagyszerű alakításáért, aki belefáradva a folytonos játékba — a darab kétszázadik előadása után — egy pár napi pihenés után vágyott. A darab azonban még a siker zenitjén állott és az okos színházi politika nem tartotta helyesnek, hogy a darab előadásának diadalmas sorozatát megszakítsa. Fedák szerepét tehát Horváth Kálmán vette át, aki annyi új, eredeti színnel gazdagította Kukorica Jancsi szerepét; ő is 116-szor játszotta el egyfolytában — táblás házak tomboló sikere mellett. — Sikerét fokozta Kada Elek »Helyreasszony« c. népszínművében és együtt ünnepelték Blahánéval, mint Budapest kedvencét. A Király Színháztól a Magyar Színház hódította el a népszerű kedvencet és a »Víg özvegy« Danillójként újabb döntő sikert aratott; majd mikor Zilahy Gyula, a Nemzeti Színház művésze került a debreceni színház élére mint igazgató, Horváth Kálmánt hallatlanul magas gázsival Debrecenbe szerződtette. Széles terjedelmű játékskálája tulajdonképpen itt érvényesült a legfényesebben, amennyiben a régi klasszikus operettekben is csillogtathatta, tudását. »Rip van Winkle«, a »Cornevillei harangok« Henry márkija, a »Boszorkányvár« Andrisa mind felérhetetlen alakításai voltak Horváth Kálmánnak a debreceni közönség szemében. 1918. szeptember 1-én átvette az UngvárMunkácsBeregszász városokból álló színikerület igazgatását és 1927-ig, tehát a cseh imperium alatt is, nagyszerű produktív munkát végzett. Mint színigazgató valóban nagy kultúrmunkát végzett, a négy hónapos ungvári szezon alatt nyolc operai előadást tartott. Híres volt, mint »beugró« színész és ezt a tehetségét a legfényesebben dokumentálta Budapesten, a Városi Színházban, amikor is a Smetana-centenárium díszelőadása alkalmával a beteg Venczell Béla szerepét az előadás délutánján vette át az »Eladott menyasszony« című operában és este a legfényesebben állotta meg helyét. 1948-ban hunyt el szívgyengeségben. Neje Fisch Lucy volt.

Fontosabb szerepeiSzerkesztés

  • Danilo (Lehár F.: A víg özvegy)
  • Rip van Winkle (Planquette)
  • Andris (Millöcker: Boszorkányvásár)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Győri Életrajzi Lexikon. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr, Győr Városi Könyvtár, 1999.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.