Hovd (település)
Hovd (mongolul Ховд) régebbi könyvekben Kobdó, a mongóliai Hovd tartomány székhelye. A Mongol-Altaj északi nyúlványainak lábánál fekszik, a Bujant-gol folyó partján, a fővárostól 1415 kilométerre. Lakossága 2008-ban 29 127 fő.
| Hovd (Ховд) | |
 | |
| Hovd főtere | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Mongólia |
| Tartomány (ajmag) | Hovd |
| Alapítás éve | 1685. |
| Irányítószám | 84140 |
| Körzethívószám | 143 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 26 023 fő (2010) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 1390 m |
| Terület | 80 km² |
| Időzóna | WIT (UTC+7) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 00′ 24″, k. h. 91° 38′ 47″48.006667°N 91.646389°EKoordináták: é. sz. 48° 00′ 24″, k. h. 91° 38′ 47″48.006667°N 91.646389°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hovd témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története
szerkesztésHovdot az ojrát Galdan fejedelem alapította 1685-ben, mai helyétől 40 kilométerre északkeletre, a Hovd folyó partján, a Har-Usz-tó (Har-Usz-núr azaz „Fekete Vizű-tó”) közelében. Itt volt a fejedelem erődítménye és körülötte hadait ellátó gabonatermő földje. Galdan fejedelem Hovd közelében vetett véget életének 1697-ben, amikor harca végleg elbukott. 1717-ben a mandzsu Furdan generális helyezte ide táborát, majd 1730-ban kibővítették az erődöt, hogy az befogadhassa az ojrátok ellen küzdő 15 000 fős sereget.
Az 1755-ben kirobbant mandzsuellenes mongol felkelés idején a fölkelő Cengündzsav katonái vették birtokba az erődöt. A felkelés bukása után 1762-ben települt át a városerőd a Hovd folyó partjáról mai helyére, a Bujant-gol partjára. Itt is erődítménnyé építették, melynek négyzet alakú, bástyatornyos sáncfalai 16 ezer harcost fogadtak be. Az erőd körül hamarosan megjelentek a kínai kereskedők és kézművesek házai, a Hovd folyó jobb partján pedig mongol és kínai földművesek termelték a hadakat ellátó terményeket.
A katonaság arányának folyamatos csökkenésével a 19. század elejére Hovd polgárvárossá alakult. A város hivatalos neve ekkor Szangijn Hot, azaz Kincstári Város volt. Egy korabeli történetíró szerint több ezer család lakta, házaiban tízezer szoba volt. A kereskedőváros gazdagjai a faltól keletre települtek, itt volt a kínai hadisten temploma is (1785), kit a mongolok mondai hősükkel Geszer kánnal azonosítottak. Volt a városban muszlim mecset és sámánista szentély is. A várostól nyugatra állt a börtön.
1811-ben a mandzsu helyőrség nem tudta megakadályozni a kínai muszlim (dungán) felkelőket a város elpusztításában, de kereskedelemnek köszönhetően hamar újra fellendült a város élete. Két évszázados mandzsu uralom után 1911-ben a mongolok elűzték a mandzsu vezetőket.
Lakosság
szerkesztésA város lakossága a 2000-es népszámláláskor 26 023 fő, a 2003-as becslés szerint 30 479, a 2007-es mérések szerint pedig 28 601 fő volt. 2008-ban 29 127-an éltek a városban.
Gazdaság
szerkesztésHovd lakosaiból sokan dolgoznak magángazdaságokban, főként szarvasmarha-tenyésztéssel és zöldségtermesztéssel foglalkoznak. A város és környéke híres görögdinnye és sárgadinnye termesztéséről.
A zöldségeket és tejtermékeket a hovdi piacon árusítják, ahol az élelmiszerek mellett ruházati cikkek, szerszámok és bútorok is kaphatók. A piac csütörtökön zárva tart, de a többi napokon még a szomszédos ajmagokból is érkeznek buszokkal.
A városban leányvállalata van a Nomin bolthálózatnak.
Oktatás
szerkesztésHovdban tíz óvoda és több általános- és középiskola működik. Két egyeteme is van, a Mezőgazdasági Egyetem és a Hovdi Egyetem. Utóbbit 1979-ben alapították a Mongol Állami Egyetem részeként, de 2004 óta önállóan működik. Az egyetemeken 1800 diák tanul 11 karon. Sokan jönnek a környező tartományokból is, valamint az oroszországi Tuvai Köztársaságból. Nekik két összesen 500 fős kollégium áll rendelkezésükre.
A városnak saját könyvtára van, de az egyetemek is rendelkeznek két könyvtárteremmel. Az Amerikai Központnak is van saját könyvtára és működik egy német nyelvű Svájci Könyvtár is.
Közlekedés
szerkesztésA hovdi repülőtér (ZMKD/HVD) két leszállópályával rendelkezik. Rendszeres repülőjárat köti össze a fővárossal.
A városon halad keresztül az Ulánbátort az ország nyugati felével összekötő, Ölgijbe menő főút.
Források
szerkesztés- Kara György. Mongólia. Panoráma, 252-255. o. (1979). ISBN 963-243-062-X
- Natalia Rudaya, Pavel Tarasov, Nadezhda Dorofeyuk... Holocene environments and climate in the Mongolian Altai reconstructed from the Hoton-Nur pollen and diatom records: a step towards better understanding climate dynamics in Central Asia // Quaternary Science Reviews
- Expedition trip to the North-West Mongolia, Tomsk State University and the University of Hovd, cooperation. Video.
