A köznyelven a rokonok körébe tartozó személyek jogszabályi meghatározása megkülönbözteti a hozzátartozók fogalmán belül a közeli hozzátartozókat is. A jogszabályi meghatározás többször változott a magyar Polgári Törvénykönyv eredeti szövegéhez képest.

Közeli hozzátartozó szerkesztés

A közeli hozzátartozó fogalma alá a magyar Polgári Törvénykönyv 8:1. §-a szerint jelenleg a következő hozzátartozók tartoznak:

  • a házastárs, bejegyzett élettárs,
  • az egyeneságbeli rokon,
  • az örökbefogadott,
  • a mostoha- és nevelt gyermek,
  • az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő,
  • valamint a testvér.

Hozzátartozó szerkesztés

  • a közeli hozzátartozó
  • az élettárs,
  • az egyeneságbeli rokon házastársa, bejegyzett élettársa
  • a házastárs, bejegyzett élettárs egyeneságbeli rokona és testvére,
  • a testvér házastársa, bejegyzett élettársa.

A korábbi meghatározás szerkesztés

A korábban hatályos 1959. évi IV. törvény szerint hozzátartozónak számított a jegyes, élettárs, egyeneságbeli rokon házastársa, a házastárs egyeneságbeli testvére vagy rokona, a testvér házastársa, valamint az összes közeli hozzátartozó.[1]

Források szerkesztés

  • 1959. évi IV. törvény (Polgári Törvénykönyv)
  • 2013. évi V. törvény (Polgári Törvénykönyv) 8:1. § (1) bek. 1. és 2. pontjai

Hivatkozások szerkesztés

  1. Hozzátartozó. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)

  •   Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap