Hrvatska Kostajnica

város Horvátországban

Hrvatska Kostajnica város és község Horvátországban Sziszek-Monoszló megyében.

Hrvatska Kostajnica
Kostajnica látképe
Kostajnica látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
Jogállás város
Polgármester Dalibor Bišćan
Irányítószám 44430
Körzethívószám (+385) 044
Népesség
Teljes népesség1879 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság109 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 14′, k. h. 16° 32′Koordináták: é. sz. 45° 14′, k. h. 16° 32′
Hrvatska Kostajnica weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hrvatska Kostajnica témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Sziszektől 48 km-re délkeletre, a Báni végvidéken, a Zrinyi-hegység alatt, az Una folyó középső folyásánál, a folyó bal partján a bosnyák határ mellett fekszik. A bosnyák oldalon áll Bosanska Kostajnica, a városnak a folyó jobb partján maradt része. A jobb parton fekszik a vár is, amely azonban még Horvátországhoz tartozik, így ezen a szakaszon a határt kivételesen nem a folyó képezi, hanem attól néhány száz méterre délre húzódik. Kostajnicán keresztül vezetnek az Unamentéről délre menő utak és a vasútvonalak.

A község települései szerkesztés

A községhez Čukur, Hrvatska Kostajnica, Panjani, Rausovac, Rosulje, Selište Kostajničko és Utolica települések tartoznak.

Története szerkesztés

Az ősidőktől a 13. századig szerkesztés

Kostajnica neve a gesztenye (kesten) növénynév régi horvát „kostanj” alakjából származik és olyan területet jelöl, ahol különösen sok volt a gesztenyefa. Régen az Una két partját gesztenyeerdő borította. A legrégibb régészeti leletek a rézkorból és a bronzkorból származnak. Ezek az i. e. 2500 és 2000 közötti időből származó cseréptöredékek és egy kőszekerce. Akkoriban ezen a területen az illírek egyik törzse, a japodok éltek. A rómaiak az i. e. 1. században hódították meg ezt a vidéket. A Zrinska gora és a Trgovska gora területén már a rómaiak is bányásztak vasat, ólmot és ezüstöt. A meghódított területen megkezdődött az utak építése. Az illír területek két főutat építettek. Az egyik Salonából Sisciába, a másik Salonából Sirmiumba vezetett. Mindkét út a mai Kostajnica közelében haladt el. Az utak létét öt megtalált mérföldkő is megerősíti, melyek egyikét a szakközépiskola előtt állították fel. A horvátok ősei a 7. században telepedtek meg ezen a vidéken, mely a 10. században alapított Horvát Királyság része volt. 1097-ben a Petrova gora hegységben vívott csatában győzte le Könyves Kálmán serege Svačić Pétert, az utolsó horvát királyt, majd a Kálmán király és a horvát nemesség közötti megállapodás a „pacta conventa” értelmében 1102-ben Horvátország részeként ez a terület is a Magyar Királyság része lett. A középkorban területe a dubicai zsupánsághoz tartozott.

A 13. és 14. században szerkesztés

 
Várának makettje a dinnyési Várparkban

Írott forrásban a települést 1240-ben „Koztainicha” néven említik először. Az oklevél egy birtok határait írja le, mely a Kostajnicáról Dubicára vezető útig terjedt. 1258-ban IV. Béla király határozott egy a dubicai templomosok és a kostajnicai Hetink (Hetynk) közötti itteni birtokvitában. 1272-ben V. István erősíti meg Hetink fiait Marint, Pétert és Ivánt kostajnicai birtokukban. A Hetink nemzetségnek valószínűleg udvarháza, vagy vára volt Kostajnicán, jobbágyaik pedig a vár alatti településen laktak. A 14. században több oklevél is megemlíti őket immár a Kostajnicai előnévvel, illetve a család tagjait. Ekkor a térség legnagyobb urai már a Babonicsok voltak, akinek birtokai a Sanától an Unán át a Glináig és a Kulpáig terjedtek, arról azonban nincs adat, hogy Kostajnica is az övék lett volna. 1334-ben Kostajnicának már állt Szent Mihály tiszteletére szentelt plébániatemploma és megvolt a ferences kolostor is. A ferenceseket 1285 és 1294 között valószínűleg a Hetinkek telepítették le ide. A kostajnicai birtok a mai Hrvatska Kostajnica és Bosanska Kostajnica területére is kiterjedt Dubica, illetve Dobrljin irányában. Ez a nemzetség a 15. század elején halt ki és birtokaik a királyra szálltak. Az Unamentén a 14. században egy új nagybirtokos család tűnt fel, a Zrínyiek. Nagy Lajos király 1347-ben megszerezte Zrin várát és a dalmáciai Ostrovica váráért cserébe a Zrínyiek őseinek, a Subicsoknak adta, akik a várról vették fel a Zrínyi nevet.

 
Kostajnica vára

A 15. századtól a török háborúkig szerkesztés

Kostajnica várát 1420-tól említik. 1424-ben Zsigmond király Blagay Lászlónak és fivérének adta, de ezt Cillei Frigyes bán nem ismerte el, mire bepanaszolták őt a királynál. Később a Lipoveciek birtoka. Lipoveci Ilona házassága révén szomszédvári Tót Lászlóé, majd 1442-ben a második férjé, Frangepán Mártoné és leszármazottaié lett. 1471-ben Frangepán Miklós négyezer aranyért Benvenjuda Ivánnak adta el. 1480-ban Mátyás király kikényszerítette, hogy Benvenjuda lemondjon a várról, de Mátyás halála után újra birtokba lépett. 1492-ben a Benvenjuda fivérek nyolcezer aranyért Egerváry Lászlónak adták el. Kostajnica időközben jelentős településsé vált vásártartási joggal. A vár uradalmához 27 falu tartozott jó jövedelemmel. A 16. század elején, miután a török 1513–ban elfoglalta Dubicát, a király Beriszló Péter püspöknek adta Kostajnicát, amely így egyházi birtok lett. 1530-ban Tahi János vránai perjel 13 ezer aranyért Zrínyi III. Miklósnak adta el. Az ő halála után Zrínyi IV. Miklós birtoka lett. 1539 májusában a Ferdinánd-párti Zrínyi Kostajnica várában ölte meg az árulóvá váló Hans Katzianert, korábbi királyi főhadparancsnokot és fogadott testvérét. Az 1530-as évek ünnepelt osztrák hadvezére ugyanis az 1537-ben elvesztett eszéki (Gorjan) csata után átállt Szapolyai János oldalára, és félő volt, hogy egész Horvátországot és Szlavóniát elszakítja a Habsburgoktól.

A török elleni védelmi harcok idején szerkesztés

Bosznia 1463-as török megszállása után egyre erősödtek a horvát területeket ért török támadások. A török 1469-ben, 1471-ben és 1478-ban is támadta Kostajnica térségét, nagy károkat okozva a helyi lakosságnak. 1483-ban megtámadta Kostajnicát is, de vereséget szenvedett. 1513-ban elesett Dubica. 1540-ben megtámadta Zrin várát, de a Zrínyiek visszaverték. 1542-ben a király Zrínyit nevezte ki horvát bánná, aki 1544-ben és 1545-ben súlyos harcokat vívott a törökkel az Unamentén. 1553-ban megerősítette Kostajnica és Novi várait, melyek védelmére a királytól katonaságot kért. A két vár védelmét a király Erdődy Péterre bízta. 1556-ban Zrínyi muraközi és magyarországi birtokainak védelmével volt elfoglalva. Ezalatt Malkocs bég boszniai pasa ostrom alá vette Kostajnica várát, melyet mindössze 60 főnyi katonaság élén Lusthaler várkapitány védett, aki a kilátástalan helyzetben július 23-án átadta a várat a töröknek. Ezután nehéz idők következtek az Una, Száva és Kulpa közötti terület lakosságára. A török egészen Zágrábig dúlta a horvát vidéket. Zrínyi nem tudta megakadályozni Valpó, Verőce és Csázma elestét sem, majd 1566-ban ő maga is elesett Szigetvár védelmében.

 
Kostajnica látképe 1617-ben.

A török uralomtól a 18. századig szerkesztés

A török 400 lovasból és 250 gyalogosból álló erős őrséget hagyott Kostajnica várában. A horvát erők többször is (különösen az 1593 és 1606 közötti határmenti harcokban) megpróbálták visszafoglalni Kostajnicát, de nem jártak sikerrel. Az Una szigetén álló várat 1594-ben Lenkovics György generális, majd 1596-ban Sigismund Herberstein generális és Draskovics János bán is sikertelenül támadta. 1624-ben Zrínyi V. Györgynek rövid időre sikerült visszafoglalni, de 1630-ban már ismét török kézen volt. A törökellenes felszabadító harcok keretében Erdődy Miklós horvát bán 1685-ben adta ki a parancsot a töröknek az Una folyóig történő visszaszorítására. Ennek során foglalták vissza a várat a császári erők. A török 1688 augusztusában heves támadást intézett a visszafoglalására, de a vár közelében fekvő mezőn vívott csatában súlyos vereséget szenvedett az Erdődy Miklós és Bádeni Lajos vezette keresztény hadaktól. A kialakult erőviszonyokat az 1699-es karlócai béke szentesítette, ezzel a határ végleg az Una folyóhoz került vissza. 1703-ban Lipót császár az egész Una és Kulpa közötti térséget a bán katonai parancsnoksága alá rendelte, ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banija, vagy Banovina).

A katonai közigazgatás idején szerkesztés

A 18. században két nagy törökellenes háború is dúlt 1716 és 1718, illetve 1737 és 1739 között. Az elsőben a császári hadak felszabadították Észak-Boszniát és Szerbiát, de a másodikban újra elveszítették ezeket a területeket. A török hatóságok üldözni kezdték a boszniai keresztény lakosságot, ezért a nép a ferences szerzetesek vezetésével a Báni végvidék, és a Szerémség területére menekült. Kostajnica várát kijavították, míg a vár közelében kezdett kialakulni a mai város magja. A város piactere a vár alatt, a török oldalon volt. 1713-ban a városban két templom és egy kápolna (Szent Anna) állt. A ferencesek temploma és kolostora 1729 és 1756 között épült. A Szent Miklós-templom lett a plébániatemplom. Az Una és Djed-hegy között kifejlődött településnek mintegy 50 háza volt, míg a szigeten több mint 30 állt. A 18. század elején Kostajnicán egy fontos és forgalmas határmenti intézmény is működött a vámhivatal, mely a forgalmat és a kereskedelmet is ellenőrizte. Az Oszmán Birodalomból származó árukat 20 napra karanténba helyezték és csak ezután szállíthatták tovább. Ugyanígy védekeztek a keletről származó fertőző betegségekkel szemben is. 1788 és 1791 között újabb háború dúlt Ausztria és Törökország között, de a Dubica és Kostajnica között zajlott csatában a török végül meghátrálni kényszerült a császári erőkkel szemben. Kostajnica 1718 és 1871, a katonai közigazgatás megszüntetése között katonai irányítás alatt állt. 1749-ben a Báni végvidéket átszervezték, két ezredre, a glinaira és a kostajnicaira osztották fel. Kostajnica 1776-ban városi rangot kapott, 1788-ban szabad királyi város lett. 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.

 
Híd az Una folyón.

A 19. század végétől napjainkig szerkesztés

A katonai közigazgatás megszüntetése után elérkezett a város aranykora, mely az 1930-as évekig tartott. Ekkor fejlődött Kostajnica igazi várossá. Megindult a parkosítás, rendezték a Szent Miklós templomtól délre fekvő teret, 1889 és 1899 között megtörtént a Djed-hegy parkerdővé való kialakítása, számos reprezentatív magánház és közintézmény épült. Az épületek közül említésre méltó a városi iskola, a régi járási hivatal, a régi járásbíróság, a Miskić-ház, a „Central” és a „Corso” szállodák, a Horvát ház és mások, melyek Kostajnicát Északnyugat-Horvátország egyik legjelentősebb, legsajátságosabb városává emelték. 1910-ben 2090 lakosából 1639 horvát, és 363 szerb volt. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Kostajnicai járásának székhelye volt. A történelmi városmag pusztítása a második világháború idején kezdődött a barokk Szent Gábriel és Szent Mihály főangyaloknak szentelt pravoszláv székesegyház lerombolásával. A háború után a történelmi városszerkezetbe új, oda nem illő épületek illesztettek be. Emiatt egész házsorokat és egyedülálló építményeket áldoztak fel. Engedélyezték a teherforgalmat a történelmi városmag legdélibb részén, emiatt le kellett bontani a régi fahidat és új vasbeton hidat építettek a helyére. Megkezdődött a parti sétány építése és a rakpart megerősítése, mellyel megszüntették a sok évszázados összeköttetést a település lakói és a folyó között. 1991-ben a háború előtt lakosságának 54%-a szerb, 31%-a horvát nemzetiségű volt. 1991-ben elfoglalta a jugoszláv hadsereg és csak 1995-ben szabadították fel a horvát erők. A délszláv háború idején épületinek egy része súlyosan megsérült, más történelmi jelentőségű épületeket pedig le is romboltak. Közéjük tartoznak a ferences kolostor és a Szent Antal templom, a Szent Miklós plébániatemplom a plébánia épületével, a Szent Anna és a Szent Rókus kápolna, a Sonnenschein-ház, az ún. napóleoni ház és mások. A városnak 2011-ben 2127, a községnek összesen 2756 lakosa volt.

Népesség szerkesztés

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
2.093 2.090 2.557 2.093 2.063 2.090 1.875 2.039 1.797 1.955 2.080 2.431 3.159 3.480 1.993 2.127

Nevezetességei szerkesztés

 
A belváros templomai
  • Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt ferences temploma és kolostora[4] 1729 és 1746 között épült, a harangtornyot 1799-ben fejezték be. A gazdagon díszített templombelsővel az ország egyik legértékesebb egyházi épületegyüttese volt. 1992 januárjában a szerb okkupáció idején a templomot és a kolostort lerombolták. Az újjáépítés 1996-tól 2001-ig tartott. Az anyagi költségeket a Horvát Kulturális minisztérium, a Szent Cirill és Metódról nevezett ferences rendtartomány és Antun Hajmler atya fedezte.
  • Szent Miklós tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomát[5] 1771-ben kezdték építeni. Kostajnica középkori plébániatemplomát, mely Szent Mihály tiszteletére volt szentelve 1344-ben említik először. A középkori város a török háborúk során elpusztult. Újjáépítése 1697-ben kezdődött. Az itt megtelepedett ferencesek egy Szent Miklós tiszteletére szentelt fakápolnát építettek ide először. 1706-ban újraalapították a kostajnicai plébániát, majd 1714-ben a kápolnát bővítették. A mai templom építése 1771-ben kezdődött, valamivel később készült a plébániaház épülete. A város e kiemelkedő kultúrtörténeti értékét 1991-ben rombolták le a szerb agresszorok és az anyagi nehézségek miatt még nem épülhetett újjá. Rajta kívül még a rombolás áldozata lett három kápolna is, melyeket Szent Rókus, Szent Anna és Illés próféta tiszteletére szenteltek.
  • Szent Gábriel és Szent Mihály főangyaloknak szentelt pravoszláv püspöki székesegyháza 1743-ban épült barokk stílusban. 1774-ben, majd 1921-ben egy vihar pusztítása után megújították. 1941-ben az usztasa erők földig rombolták. A mai templom 1972-ben épült a régi templom alapjain, de kisebb méretben és más külsővel. Ezen a helyen már 1703-ban állt egy pravoszláv templom, mely valószínűleg még fából épült.
  • A legszentebb Istenanya születése tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1868-ban épült a régi, 1749-ben épített templom helyén. A II. világháborút átvészelte. 1961-ben részben megújították, de jelenleg nagyon rossz állapotban van. Bejárata közelében gyógyvizű forrás fakad.
  • Kostajnica vára[6] az Una jobb partján áll. A vár egykor az Una szigetén volt, de a sziget mára megszűnt, mivel a vártól délre a folyómeder időközben feltöltődött. A várat 1420-tól említik, de valószínűleg ennél sokkal előbb, a 13. században épült. Története során számos tulajdonosa volt, akik közül kiemelkedik a Zrínyi család. 1556-ban elfoglalta a török és csak 1685-ben szabadult fel. A sérült várat ezután kijavították és közvetlenül a török határ mellett határvárként szolgált. A belső vár falai ma is teljes magasságban állnak. Fennmaradt két tornya és déli félköríves bástya.
  • A Central szállodát 1905-ben építették szecessziós stílusban. A délszláv háború idején súlyos károkat szenvedett, de a háború után újjáépítették. A szállodával átellenben az út túloldalán található a város egyik nevezetes forrása a Tekija, melyet a ferencesek építettek ki. Régi helyi mondás, hogy aki a Tekijából egyszer iszik mindig visszatér ide. A város területén több ivóvízforrás (Mrzlenac, Pekinac, Varoški bunar, Apanovac stb.) is található.
  • A Szent Anna-kápolna[7] a temetővel Kostajnica történelmi központjától délkeletre található. A hely egy ferences kolostor helyszíne volt a 13. században. A kápolna 1720-ban épült javarészt a lebontott régi ferences kolostor köveiből. Az egyhajós, négyszögletes alaprajzú épület értékes példája volt a barokk szakrális építészetnek. A horvátországi háború idején a kápolnát nagyrészt lerombolták, de a szentély körítőfalainak egy része és a hajó falainak alsó része megmaradt. A kápolnától délre található a kostajnicai Miskić család klasszicista mauzóleuma és egy kőobeliszk. A háború alatt a mauzóleumot lerombolták, míg az obeliszk megmaradt.
  • A Djed parkerdő a helyiek kedvelt kirándulóhelye. Itt található a Djed étterem, ahol gesztenyével készített helyi specialitásokat és bőséges kínálatot találunk.
  • A Čukur-hegyen 2015-ben avatták fel Gordan Lederernek, a horvát rádió és televízió tudósítójának emlékművét aki 1991 augusztus 10-én munkájának végzése közben itt kapott halálos lövést a szerb erőkkel vívott harcok során.
  • A városban minden évben megrendezik az Unai regatta nevű evezősversenyt.

Gazdaság szerkesztés

Kostajnica és térsége ma azok közé a területek közé tartozik, melyek fokozott állami támogatásra szorulnak. Ennek okai a háborús események okozta károk mellett, a gazdaság fejlődés megtorpanása és a piacgazdaságnak nem megfelelő feltétek, különösen a nagy ipari üzemek hiánya. Emiatt a foglalkoztatottak száma még a háború előtti szintet sem éri el. A gazdasági fejlesztés programja elsősorban az iparra, mint legfontosabb gazdasági ágra támaszkodik. A gazdasági fejlesztési program és stratégia ma már kedvező feltételeket biztosít az új vállalkozások számára, hogy a megszerzett tudást, a szakképzett munkaerőt, az üzleti kapcsolatokat és modern technológiát felhasználva új ipari üzemeket létesítsenek.

Kultúra szerkesztés

  • A város fő turisztikai-kulturális eseménye a „Kestenijada” gyesztenyeünnep, melyet minden év októberében rendeznek meg.
  • Smaragdni eco film fesztivál – SEFF
  • PRESS film fesztivál

Egyesületek szerkesztés

  • A Kostajnički Sokol egyesületet 2007-ben alapították. Ma mintegy 40 tagot számlál. Célja a város történelmi és kulturális örökségének ápolása.
  • A 2008-ban alapított KUD Selište Kostajničko kulturális és művészeti egyesület a helyi táncok, dalok, népszokások megőrzésével és bemutatásával kulturális fesztiválokon képviseli a települést. az egyesületnek énekkara, tánckara, tambura zenekara működik.
  • A város önkéntes tűzoltóegylete a DVD Hrvatska Kostajnica 1890-ben alakult, ma mintegy 20 tagot számlál. Az egyesület fúvószenekara immár több mint száz éves hagyományra tekint vissza.
  • A Hrvatska Žena horvát nőegylet helyi csoportja elsősorban humanitárius tevékenységével tűnik ki.
  • A Kostanj méhészegyesületet 2006-ban alapították, ma mintegy 40 tagot számlál.
  • Az SKD „Prosvjeta" szerb kulturális egyesület négy község, Hravatska Kostajnica, Donji Kukuruzari, Majur és Hrvatska Dubica szerb kulturális életét fogja össze.
  • A Kostajnicai mazsorettcsoport 1997 óta tevékenykedik, már több mint száz fellépése volt szerte az országban.

Oktatás szerkesztés

  • Davorin Trstenjak elemi iskola
  • Ivan Trnski középiskola

Sport szerkesztés

  • 1905 és 1995 között működött a városban az NK Mladost Kostajnica labdarúgóklub. 1998-ban az NK Mladost és az NK Una Dubica fúziójával hozták létre Hratska Dubicán az NK Una-Mladost Hratska Dubica labdarúgóklubot. 2007-ben megalapították az NK Zrinski Hrvatska Kostajnica labdarúgóklubot, de a klub 2010 elején megszűnt.
  • A Sokol röplabdaklubot 2009-ben alapították
  • Az 1983-ban alapított KKK Hrvatska Kostajnica kajakklub egyike az ország legsikeresebb kajakklubjainak.
  • ŠRU Una sporthorgászklub

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés