Hunfalvy János
Hunfalvy János (Nagyszalók, 1820. január 21. vagy június 9.[1] – Budapest, 1888. december 6.) a magyar tudományos földrajz megalapítója, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagja, Hunfalvy Pál öccse.
Hunfalvy János | |
Alexandre Quinet francia fotográfus felvétele (1875 körül) | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1820. január 21. Magyarország, Nagyszalók, |
Elhunyt | 1888. december 6. (68 évesen) Magyarország, Budapest |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Ismeretes mint | Johann Hunsdorfer |
Nemzetiség | szász |
Házastárs | Schmidt Hermina |
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | 1845–46: Berlini Egyetem |
Más felsőoktatási intézmény | 1846: Tübingeni Egyetem |
Pályafutása | |
Szakterület | földrajztudomány |
Munkahelyek | |
Pesti Egyetem | a Földrajz Tanszék tanszékvezetője |
Más munkahelyek | a Magyar Földrajzi Társaság alapító elnöke |
Jelentős munkái | a magyar tudományos földrajz megalapítója |
Tudományos publikációk száma | 50 kötet |
Akadémiai tagság | a Magyar Tudományos Akadémia tagja |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hunfalvy János témájú médiaállományokat. |
Életpályája
szerkesztésSzepes vármegyei szász családban született, eredeti neve Johann Hunsdorfer. Tanulmányait Késmárkon, Miskolcon és Eperjesen végezte, majd Berlinben és Tübingenben járt egyetemre. 1846-ban a statisztika és történelem tanára lett a késmárki líceumban, de a szabadságharcban való részvétele miatt állásától megfosztották és börtönbe zárták. Onnan kiszabadulva Pestre költözött, s mint nevelő és író kereste kenyerét, így például szerkesztette Greguss Ágosttal a Család Lapját; míg 1866-ban Pálffy Móric felszólítására a királyi József műegyetem tanára lett; 1870-ben a Pesti Egyetemen (az Eötvös Loránd Tudományegyetem elődje) alapított földrajzi tanszékre nevezték ki, melyet haláláig nagy buzgalommal töltött be. Időközben többször utazott külföldön, a magyar kormány küldötteként részt vett a Hágában, Szentpéterváron, Párizsban, Londonban, Velencében és Rómában tartott nemzetközi statisztikai és földrajzi kongresszusokon, valamint a világkiállításokon is. Itthon tevékeny részt vett a Magyar Földrajzi Társaság működésében, melynek 1872-es megalapításától kezdve elnöke volt, továbbá a Magyar Tudományos Akadémián, a közoktatásügyi tanácsban és a fővárosi képviselő-testületben. Nagy érdemeiért számos tudós társaság választotta tiszteleti tagjává s több érdemrendet kapott s a főváros már életében Hunfalvy utcának keresztelte el azt az utcát, ahol lakóháza állt. Rokonszenves egyéniségén kívül körülbelül 50 kötetre tehető munkáinak s tömérdek értekezéseinek száma, melyek nagy hírnevet szereztek számára, s ennek köszönhetően minden körben vezéralaknak tartották.
Ezenkívül írt számos tankönyvet, röpiratot, valamint szerkesztette Keleti Károllyal az Akadémia nemzetgazdasági és statisztikai közleményeit. Ő bocsátotta közzé és adta ki németül is Magyar László afrikai útleírásait, akit az utazásai alatt folyton támogatott és buzdított.
Végső nyugalomra a Németvölgyi temetőben lévő családi sírboltba helyezték,[2] amelyet folyamatosan koszorúztak a Hunfalvy János felsőkereskedelmi iskola diákjai. Az 1960-as évek elején az akkor Kerepesi úti temetőbe a 9/2. és a 34/2. számú parcellába átkerült néhány sír a Németvölgyi temetőből,[3] így a Hunfalvy család sírja is.
Művei
szerkesztés- Egyetemes történelem (Pest, 1850) 3 kötet:
- Magyarország és Erdély képekben (Pest/Darmstadt, 1856) 3 kötet Ludwig Rohbock képeivel:
- Ujabb utazások és kalandok (Pest, 1859)
- Budapest és környéke (Pest, 1859) Ludwig Rohbock képeivel.
- A Magyar Birodalom természeti viszonyainak leirása (Pest, 1863–1865) 3 kötet:
- Az Osztrák Birodalom rövid statisztikája (Pest, 1867)
- Hazánk közlekedési eszközeiről (Pest, 1867)
- Gömör és Kishont törvényesen egyesült vármegyének leírása (Pest, 1867)
- Bányászat és ipar (Pest, 1869)
- Jelentés az Antwerpiában 1871-ik évi augusztus 13–22-éig tartott nemzetközi geografiai congressus munkálatairól (Pest, 1873)
- Ég és föld, vagyis csillagászati földrajz. (Pest, 1873)
- Egyetemes földrajz (Budapest, 1881–1889) 3 kötet, az utolsó Thirring által befejezve:[4] I. köt., REAL-EOD
Emlékezete
szerkesztés- Nevét viseli a BGSZC Hunfalvy János Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Technikum.
- Nevét viseli a 231368 Hunfalvy kisbolygó.[5]
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésIrodalom
szerkesztés- Márki Sándor, H. János (Földrajzi Közl. 1889);
- Keleti Károly, H. emlékezete (Akadémiai emlékbeszédek, Budapest 1890).
Képgaléria
szerkesztés-
Schrecker Ignác Ferenc által készített fotója, 1875 körül
-
Pollák Zsigmond metszete Quinet fotója alapján, 1888
-
A Hunfalvy család eredeti síremléke a Németvölgyi temetőben
-
Sírja a Fiumei Úti Sírkertben (9/2-1-25/26)
-
Szobra a szegedi Nemzeti Emlékcsarnokban (Belatinyné Hadzsi Flóra, 1930)
-
A neves testvérpár emléktáblája a késmárki líceum falán[6]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Keresztelés dátuma 1820.június 11. bejegyezve Nagyszalók születési anyakönyv 1820.év 30.sorszám
- ↑ Gyászjelentése. — OSZK. Pannon Digitális Egyesített Archívum
- ↑ Tóth Vilmos (a bevezető tanulmányt írta, az adattárat, a mutatókat és a szemelvényeket összeállította): A Kerepesi úti temető. I. A Kerepesi úti temető másfél évszázada In: Budapesti Negyed 24. (1999. nyár) 106. oldal
- ↑ Ez az utóbbi mű 5 kötetre volt tervezve és a tudományos földrajz kézikönyve lett volna, de csak az Európára vonatkozó rész készült el. A második, Magyarországot tárgyaló kötet 56 ívre rúg. A sorozat befejezésében halála gátolta meg.
- ↑ (2023. február 27.) WGSBN Bulletin 3, #3 (angol nyelven) (PDF) 3 (3), Kiadó: Nemzetközi Csillagászati Unió. (Hozzáférés: 2023. május 2.)
- ↑ Felirata: Itt tanult és működött a két jelentős tudós testvér Hunfalvy Pál (Paul Hunsdrofer) (1810–1891) etnográfus és Hunfalvy János (Johann Hunsdorfer) (1820–1888) geográfus
Források
szerkesztés- Bokor József (szerk.). Hunfalvy, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 20.