I. Charles de Bourbon roueni érsek

Charles de Bourbon (Ferté-sous-Jouare, 1523. szeptember 22.Fontenay-le-Comte, 1590. május 4.) roueni érsek, Nevers, Saintes, Carcassonne és Beauvais püspöke, bíboros volt. A francia vallásháborúk során a Szent Liga X. Károly néven ellenkirállyá kiáltotta ki unokaöccse, a III. Henrik által kijelölt protestáns Navarrai Henrikkel szemben.

I. Charles de Bourbon roueni érsek
Château de Beauregard - Cardinal Charles de Bourbon.jpg

Született 1523. szeptember 22.
La Ferté-sous-Jouarre[1]
Elhunyt 1590. május 9. (66 évesen)[2][3][4][5]
Fontenay-le-Comte[1]
Édesapja Károly, Vendôme hercege
Édesanyja Françoise d'Alençon
Testvére(i)
Coat of Arms of Charles de Bourbon, archbishop of Rouen.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Charles de Bourbon roueni érsek témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Egyházi pályafutásaSzerkesztés

Károly, Vendôme hercege és Françoise d’Alençon fia, Antoine de Bourbon navarrai társkirály és Louis de Condé fivére származásának köszönhetően szép egyházi karriert futott be.

Tizenhat évesen, 1540. július 5-én lett Nevers püspöke, majd Saintes-é ezzel párhuzamosan, 1544. január 23-án. Huszonnégy évesen, 1548. január 9-én nevezte ki III. Pál Vendôme bíborosává. Nevers-ről 1546. január 23-án, Saintes-ről 1550. március 19-én mondott le. Miután részt vett az 154950-es konklávén, 1550. március 9-én Carcassonne adminisztrátor-püspöke lett, október 3-án pedig Rouen érseke. Ez utóbbi címét haláláig megtartotta. Mindemellett húsznál is több apátság felett rendelkezett, minek következtében Európa egyik leggazdagabb egyházi vezetőjévé vált. Felügyelete alá tartozott többek között a roueni Szent Ouen monostor, a corbie-i apátság (1557), a párizsi Saint-Germain-des-Prés (1562) és a Jumièges-i apátság (1574).

1551-ben II. Henrik Párizs és Île-de-France katonai kormányzójává (lieutenant-général) nevezte ki. 1553. december 15-én lemondott carcassonne-i püspökségéről. Mindkét 1555-ös konklávén részt vett. 1560-ban jelen volt az orléans-i, 1561-ben pedig a roueni rendi gyűlésen, illetve részt vett az ugyanebben az évben rendezett a poissyi megbeszélésen, ahol a katolikusok és hugenották vallási vezetői vitáztak egymással különösebb eredmény nélkül.

Ellenkirályság fogságbanSzerkesztés

A francia vallásháborúknak sokáig nem volt tevékeny résztvevője. 1565-ben elkísérte Bayonne-ba az országában békítő célzattal körútra vitt IX. Károlyt, ugyanebben az évben a pápa avignoni legátusa lett. (Ez utóbbi város zsinatán is részt vett 1569-ben.) 1565. október 4-én ismét Carcassonne püspöke lett, mely címet ezúttal 1567-ig viselt. 1569. augusztus 26-án Beauvais püspöke, ezáltal pair lett, de 1575. augusztus 24-én lemondott rangjáról. 1580-ban elnökölt az egyházi rend gyűlésén Melun városában.

A szélsőséges katolikusokat tömörítő Szent Liga szemében mindössze annyi érdemmel rendelkezett, hogy a Bourbon-házhoz tartozott, és megmaradt katolikus hitén. 1589. augusztus 2-án ugyanis III. Henrik, a Valois-ház utolsó uralkodója gyermektelenül hunyt el, és a trónt a bíboros unokaöccsére, Antoine de Bourbon fiára, a hugenotta Navarrai Henrikre akarta hagyni. A fanatizált párizsi nép és a Liga nem tűrt el protestánst a trónon, ezért Henrik halálhírére a Ligát vezető Charles, Mayenne hercege augusztus 5-én bejelentette a Bourbonok idősebbik ágához tartozó bíboros királlyá tételét X. Károly néven. A párizsi parlament november 21-én elismerte királynak in absentia, 1590. március 5-én pedig egy másik rendelkezésével Károly elismerésére szólított fel minden alattvalót. A Liga még pénzt is veretett „királya” nevében, amivel csak jóval annak halála után hagyott fel.

A bíborosnak ezekhez az eseményekhez azonban nem sok személyes köze volt. Amikor a blois-i rendi gyűlés során 1588. december 23-án III.Henrik meggyilkoltatta I. Henri de Guise-t, a Liga akkori vezetőjét, az öröklési terveire potenciális veszélyt jelentő Bourbon bíborost is lefogatta. Az érsek hátralevő rövid idejét Tours-ban, majd Fontenay-le-Comte kastélyában töltötte fogolyként, és megválasztása hírére lemondott Navarrai Henrik javára. Gaillon általa alapított apátságában helyezték örök nyugalomra, ahol annak 1764-es leégése után ismét eltemették hamvait. A nagy francia forradalom során az apátságot lerombolták, márvány sírköve jelenleg a szomszédos Aubevoye Szent Györgyről elnevezett templomában láthatóak.

HagyatékaSzerkesztés

Az érsekségben unokaöccse, Charles de Bourbon, a hugenotta tábort vezető Condé hercegének fia követte.

A legitim, szintén Bourbon-házi X. Károly, a végül IV. Henrik néven trónra jutó navarrai király leszármazottja 18241830 között uralkodott. Ő volt a legutolsó egyenes ági Bourbon Franciaország trónján.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF catalogue général (francia nyelven)
  2. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 2.)
  3. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Genealogics (angol nyelven), 2003

További információSzerkesztés