I. Ferdinánd toszkánai nagyherceg

toszkánai nagyherceg

I. Ferdinánd nagyherceg (Ferdinando de’ Medici) (Firenze, 1549. július 30. – Firenze, 1609. február 3.) toszkánai nagyherceg (grandduca) 1587. október 19. és 1609. február 7. között;[5] uralma alatt nagymértékben nőtt az ország hatalma és jóléte.

I. Ferdinánd

Toszkána nagyhercege
Uralkodási ideje
1587. október 19. 1609. február 3.
Elődje I. Ferenc
Utódja II. Cosimo
Életrajzi adatok
Uralkodóház Medici-család
Született 1549. július 30.[1][2][3][4]
Firenze
Elhunyt 1609. február 3. (59 évesen)[1]
Firenze
NyughelyeCappella dei Principi
Édesapja I. Cosimo de’ Medici
Édesanyja Toledói Eleonóra
Testvére(i)
  • Bia de' Medici
  • Lucrezia de' Medici
  • Isabella de' Medici
  • Virginia de' Medici
  • Princess Maria de' Medici of Tuscany
  • Giovanni de’ Medici
  • Garzia de' Medici
  • Pietro de' Medici
  • Don Giovanni de' Medici
  • Francesco de’ Medici
  • Pedricco de' Medici
Házastársa Lotaringiai Krisztina
Gyermekei Cosimo (1590-1621)
Eleonora (1591-1617)
Caterina (1593-1629)
Francesco (1594-1614)
Carlo (1595-1666)
Filippo (1598-1602)
Lorenzo (1599-1648)
Maria Maddalena (1600-1633)
Claudia (1604-1648)
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Ferdinánd témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Családja szerkesztés

 
 
Ferdinánd de’ Medici bíboros

I. Cosimo de’ Medici (15191574) nagyherceg és Toledói Eleonóra firenzei hercegné (15191562) gyermeke, Francesco (1541-1587) nagyherceg öccse. 1589-ben vette feleségül III. Károly (1543-1608) lotaringiai herceg lányát, Lotaringiai Krisztina (1565-1637) hercegnőt. A házassággal – amely a Franciaország iránti közeledés politikáját jelképezte – az itáliai spanyol befolyást akarták ellensúlyozni.

Mecénás szerkesztés

Ferdinándot 14 éves korában bíborossá nevezték ki. Rómában élt, amikor bátyja, Francesco fiú utód nélkül meghalt, így a nagyhercegi címet ő örökölte (1587). Csak 1589-ben mondott le bíborosi rangjáról, mikor megnősült.[6] Habár kevéssé vonzódott a vallásos élethez, mégis megalapította a Propaganda Fide elnevezésű missziós társaságot és tanúbizonyságát adta kiváló irányítóképességének. Rómában bőven volt lehetősége arra, hogy a klasszikus szobrok iránti vonzalmának áldozzon. Ezekből nagy gyűjteményre tett szert, amely főként görög eredetik római másolataiból állt. Ebben a gyűjteményben volt a Medici Vénusz is. A szoborgyűjtemény elhelyezésére villát vásárolt a Pinción és amikor a bátyja meghalt, sok szobrot hazavitt magával Firenzébe. Pompás vadászkastélyt építtetett Artiminóban és tovább költötte a pénzt a Pitti-palotára és a Boboli-kertre, kibővítve az Uffizi képtárat. Több ritka kéziratot szerzett be Perzsiából és Egyiptomból a Medici-könyvtár számára. Firenzében kórházak épültek és Pisában kollégium alakult tudósok számára. Megerősítette az apjától örökölt flottát és Livorno tovább fejlődött. Egész Európából érkeztek Firenzébe polgárok, akiket vonzott a nagyherceg vallási türelmi ígérete. Szent Lőrinc ünnepén bevezetett egy új és kedves szertartást: minden évben hozománnyal látott el olyan szegény lányokat, akik különben nehezen találtak volna férjet.

Politikus szerkesztés

Uralkodása kezdetén Ferdinánd 38 éves volt. Sokkal kellemesebb ember volt, mint testvére, akit ő sohasem kedvelt. Habár különc – és feltűnésre vágyó ember volt – azonnal Firenze sorsával kezdett el foglalkozni. Úgy tűnt, hogy erővel is készen áll megőrizni városa függetlenségét. Ez ellentétben állt testvére politikájával, aki szerette megkerülni a gondokat. Ferdinánd viszonylag jóindulatú és hatékony uralma alatt a kormányzat kevésbé volt korrupt, a pénzügyek rendeződtek, felvirágzott a kereskedelem és a mezőgazdaság.[7] Ferdinánd titkos kölcsönökkel segítette Navarrai Henriket, még mielőtt Henrik áttért a római katolikus hitre. A pénzre Henriknek ahhoz a háborúhoz volt szüksége, amelynek eredményeképpen IV. Henrik néven a francia trónra lépett. 1591-ben – ugyanebben a háborúban – a toscanai csapatok elfoglalták If várát és ezzel meghiúsították a Marseille-re vonatkozó spanyol terveket. Némi nézeteltérés alakult ki Ferdinánd és Henrik között, mielőtt Ferdinánd visszahívta a helyőrséget If várából (1598). Barátságukat azonban újból megerősítette, hogy Henrik 1600-ban feleségül vette Ferdinánd unokahúgát, Medici Máriát (1573-1642).

Ferdinánd az osztrák Habsburgokkal is meg akarta őrizni a jó viszonyt, így fia, Cosimo 1608-ban feleségül vette Mária Magdaléna főhercegnőt, II. Rudolf német-római császár unokatestvérét, a toscanai csapatok pedig segítettek az osztrákoknak a törökök elleni háborúban.[8]

Halála szerkesztés

Ferdinánd halála után tizenkilenc éves fia, II. Cosimo nagyherceg tovább növelte költséges ünnepségeivel a család hírnevét.[9]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b http://www.treccani.it/enciclopedia/ferdinando-i-de-medici-granduca-di-toscana_%28Dizionario-Biografico%29/
  2. 135730745
  3. 052664074
  4. dmedfe
  5. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. 68. p.
  6. Fodor Ágnes, A. et al.: Uralkodók és dinasztiák. Magyar Világ Kiadó, [Budapest], 2001. 172. p.
  7. Hibbert, Christopher: A Medici-ház tündöklése és bukása. Holnap Kiadó, Budapest, 1993. 264-266. p.
  8. Fodor Á., A. et al.: i. m. 172. p.
  9. Hibbert, C.: i. m. 267. p.

Külső hivatkozások szerkesztés


Előző uralkodó:
I. Ferenc
Toszkána nagyhercege
1587–1609
Medici-család
 
Következő uralkodó:
II. Cosimo