Főmenü megnyitása

Szent I. Gyula (latinul: Iulius), (kb. 280352. április 12.) a 35. pápa volt, akit majdnem négy hónapos vita után választottak meg, 337. február 6-án és haláláig maradt hivatalában.

I. Gyula pápa
a katolikus egyház vezetője
Iulius I.jpg

Született 280 k.
Róma
Megválasztása 337. február 6.
Pontifikátusának
vége
352. április 12.
Elhunyt 352. április 12.
Róma
Tisztelete
Tisztelik római katolikus egyház
Ünnepnapja április 12.
Jelképei pápai öltözet, pallium
Minek/kiknek a védőszentje? csatornatisztítók
Előző pápa
Következő pápa
Márk
Libériusz
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Gyula pápa témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Gyula pontifikátusának kezdetén halt meg a keresztény egyház legnagyobb támogatója, I. Constantinus császár. A két részre szakadt Római Birodalom nyugati részén Constans császár léphetett trónra.

I. Gyula uralkodása nagyrészt az ismét fellángoló arianizmus elleni vitákban merült ki. 340-ben Rómába zsinatot hívott össze, melyre meghívta a keleti püspököket is. Nikomédiai Euszebiosz követői, az euszébiánusok azonban nem jelentek meg a zsinaton, sőt levélben fejezték ki nemtetszésüket a zsinat iránt. A zsinaton részt vevő mintegy 50 püspök azonban csatlakozott Gyula pápa ítéletéhez, teljesen rehabilitálták Atanáz alexandriai püspököt és a többi, az ariánusok által 335-ben hivataluktól megfosztott püspököt. A határozatot Gyula pápa méltóságteljes levélben közölte az ariánusokkal, ők azonban nem nyugodtak bele a döntésbe.[1] 341-ben Nikomédiai Euszebiosz követői zsinatot tartottak Antiokheiában. Itt felújították vitájukat Atanáz elmozdításáról. Euszebiosz ugyanis a Nikaia–konstantinápolyi hitvallást ugyan aláírta, de mégsem értett vele egyet, és az ariánusokhoz közeledett. Atanáz pedig egyike volt az arianizmust leginkább bíráló püspököknek. A kiújuló viták odáig vezettek, hogy Euszebiosz követeket küldött Gyulához és Constanshoz is.

I. Gyula védelmébe fogadta Atanázt, ezzel egyetértve a nikaiai hitvallással és ellenszegülve az arianista nézetekkel. A császár pedig nem avatkozott bele az egyházi ügyekbe. Az első zsinaton a pápa kinyilatkoztatta álláspontját, szembekerülve ezzel a keleti püspökökkel. 342-ben a római zsinaton Gyula személyesen erősítette meg tisztségében Atanázt. A vita széles körű lezárására hívott össze 343-ban Serdica (a mai Szófia) városába egy zsinatot. A zsinaton mindössze 76 keleti püspök jelent meg, akik hamarosan kivonultak a megbeszélésről, és Serdicától nem messze, Philippopolisban ültek össze. Itt megfosztották hivatalától I. Gyulát és Atanázt is. Ezt az eseményt gyakran nevezik az első egyházszakadásnak is.

A vita lezárultával 349-ben Atanáz visszatérhetett a számkivetésből, Gyula pápa pedig nagy tisztelettel fogadta Rómában és gratuláló levéllel bocsátotta útjára.[1]

A vitákon és hatalmi villongásokon kívül Gyula átszervezte a pápai irattárat a császári hivatalok mintájára, legalább öt templomot is építtetett és temetőt nyittatott.

Megtiltotta, hogy klerikusokat polgári bíróság elé idézzenek.

Ünnepét április 12-én tartják.

A csatornatisztítók védőszentje.

Ereklyéi az egyik hagyomány szerint a Szt Praxedesz-, a másik szerint a Santa Maria in Trastevere-bazilikában vannak.[1]

MűveiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pope Julius I című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

Lásd mégSzerkesztés