I. Henrik ciprusi király

a Ciprusi Királyság uralkodója

I. Henrik ciprusi király (Kövér Henrik, 1217. május 3.1254. január 18.) a Ciprusi Királyság uralkodója volt. Gyermekként került Ciprus trónjára, és uralkodásának hosszú időn át meghatározó témája volt a II. Frigyes német-római császár erőszakos ciprusi és jeruzsálemi beavatkozása elleni küzdelem, illetve az abból kibontakozó háború. Három házasságából mindössze egy gyermek született, aki II. Hugó néven követte a trónon.

I. Henrik ciprusi király
Portrait of Henry I of Cyprus in Galatina (Lecce).jpg

Ciprusi Királyság királya
Uralkodási ideje
1218. január 10. 1254. január 18.
Elődje I. Hugó
Utódja II. Hugó
Jeruzsálemi Királyság régense
Uralkodási ideje
1246 1254
Elődje Champagne-i Aliz
Utódja Antiochiai Plaisance
Életrajzi adatok
Uralkodóház Lusignan-ház
Született 1217. március 3.
Nicosia
Elhunyt 1253. január 18. (35 évesen)
Nicosia
NyughelyeNicosia
Édesapja I. Hugó ciprusi király
Édesanyja Champagne-i Aliz ciprusi királyné
Testvérei
  • Mary of Lusignan, Countess of Brienne
  • Isabella of Cyprus
Házastársa Montferrati Aliz (1210-1233)
Házastársa Barbaroni Stefánia (1220/25-1249)
Házastársa Antiochiai Plaisance (1235-1261)
Gyermekei II. Hugó ciprusi király
Coat of Arms of the House of Lusignan (Kings of Cyprus).svg
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Henrik ciprusi király témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Trónra kerüléseSzerkesztés

Apja, I. Hugó ciprusi király váratlanul bekövetkezett halála után, nyolc hónapos korában, 1218 januárjában került a Ciprusi Királyság trónjára. A hatalmat anyja, Aliz gyakorolta helyette régensként.[1] a sziget ügyeit valójában Alíz nagybátyja és megbízottja (azaz a bailli) Ibelin Fülöp irányította. Később e posztra a régens-királyné Barlais Amalrik bárót szánta, ám őt a ciprusi legfelsőbb bíróság, aminek az uralkodó megválasztásába is beleszólása volt, nem fogadta el. (Aliz el is hagyta a szigetet és Tripoliszba költözött.)

II. Frigyes beavatkozása, a lombardok háborújaSzerkesztés

A szigeten hatalmi harc dúlt a Barlais és az Ibelin családok között. Inkább a Barlais család számíthatott II. Frigyes német-római császár támogatására, aki – mivel a Ciprus Királyság első királya 1197-ben apjától kapta a királyi címet – német-római császárként a sziget hűbérura volt. Frigyes pedig – aki a Jeruzsálemi Királyság régense is volt – ekkor tervezte, hogy keresztes háborúba indul keletre és aktívan igyekezett beavatkozni Ciprus és a Jeruzsálem politikájába. Ezért 1225-ben Ibelin Fülöp elrendelte, hogy a még csak nyolc esztendős Henriket koronázzák Ciprus királyává, biztosítva így azt, hogy nagykorúvá válásakor hatalomra léphessen.

1227-ben, Fülöp halála után a ciprusi legfelsőbb bíróság bátyját, Ibelin Jánost bízta meg a bailli tisztének ellátásával, aki kitartóan védte a sziget feletti uralmat a császár kísérleteivel szemben. Végül a gyermek király és a ciprusi nemesek elismerték Frigyest Ciprus hűbérurának, de nem ismerték el régensnek, mivel továbbra is Aliz volt a törvényes régens.[2] Frigyes hadjárata végeztével 1229-ben még egyszer érintette Ciprust, és ekkor került sor Henrik és a Frigyes által neki választott Montferrati Aliz házasságkötésére – igaz a menyasszony vélhetően nem volt jelen a szertartáson, mivel ekkor még nem érkezett meg a szigetre.[3]

Frigyes öt baillit hagyott maga után Cipruson – Barlais Amalrikot és a Barlais család támogatóit – és meghagyta, hogy az Ibelin-pártiakat száműzni kell a szigetről. Távozásával azonnal polgárháború tört ki, aminek során a Barlais-párt az északi hegyvidéken álló várakba húzódott vissza, és az akkor Dieu d'Amur-nak nevezett Szent Hilárión várába az ifjú királyt is magukkal vitték. Az Ibelin pártiak ostrom alá vették a várakat, amelyek közül Kürénia vára elesett, Szent Hilarión és Kantara pedig 1230-ban megadta magát. Ibelin János lett az új régens, aki nem torolta meg a Barlais párton az Ibelinek sérelmeit.[4]

1232-ben Henrik 15 éves lett, ezzel nagykorúvá vált és átvette a sziget irányítását. Az ezt megelőző év során azonban Frigyes császár rendezte nyugati konfliktusait – így például kibékült a pápával – és figyelme ismét kelet felé fordult. Riccardo Filangieri marsall vezetése alatt 32 gályán több ezres sereget küldött a ciprusi és jeruzsálemi királyságokba, hogy ott helyreállítsák fennhatóságát. Filangieri először Ciprusra érkezett, és az Ibelinek száműzését követelte Henriktől, aki visszautasította ezt. Ekkor Filangieri továbbhajózott a Jeruzsálemi Királyságba, és több várost elfoglalt, majd a legfelsőbb bírósággal elismertette Frigyestől kapott bailli kinevezését. Ibelini János kérésére Henrik úgy döntött, hogy a jeruzsálemiek segítségére siet: csapatuk 1232 február 25-én átkelt a tengeren. Óvatosságból arra kényszerítették a császárpárti Barlais Amalrikot, hogy tartson velük. Ám Barlais hamarosan megszökött, sőt a Filangieritől kapott támogatással, lombard csapatok élén visszatért Ciprusra és – amíg Ibelini János és Henrik király a császáriak elleni szövetség felépítésén munkálkodtak – megszállta a szigetet. Csak Szent Hilarión vára – ahol a király két lánytestvére talált menedéket – és a Buffaventói vár volt, amit nem tudott bevenni. Május 2-án éjjel Filangieri Türoszból kitörve, Casal Imbertnél rajtaütött az Ibelin pártiak táborán és vereséget mért rájuk. Ibelin János nem volt jelen, a fiatal Henrik király pedig épphogy megmenekült. Ezt követően Filangieri Ciprusra hajózott, csatlakozott a Szent Hilariónt ostromló Barlaishoz, egyesítve erejét az ottani lombard csapatokkal.

A szárazföldön ragadt ciprusiak mindent megtettek szigetük visszafoglalására. Henrik ciprusi birtokokat ígért azoknak, akik csatlakoznak hozzá, a genovaiaknak pedig adómentességet és városnegyedet ígért Nicosiában, Famagustában és Páfoszon ha segítik a vállalkozást. János és Henrik csapatai élén május 30-án hajózott ki Akkonból. Noha a császáriak serege többször akkora volt mint a ciprusi sereg, a ciprusiaknak sikerült partra szállni Famagustában, míg a császáriak folyamatosan hátráltak az általuk továbbra is ostromlott Szent Hilarión felé. Végül a császáriak – részben annak köszönhetően hogy rosszul választották meg a csata helyszínét – az Agridi csatában vereséget szenvedtek, és Szent Hilarión felszabadult.

Filangieri Kirénia várába menekült. A vár tíz hónapnyi ostrom után 1233 áprilisában megadta magát – azt követően, hogy a genovaiak újabb segítségével sikerült teljes tengeri blokád alá vonni. Filangierinek és Barlaisnak még volt alkalma Türoszba menekülni. A felek megegyezése nyomán a vár védői szabadon távozhattak és fogolycserére került sor Türosz és Ciprus között. Ezzel Ciprus Henrik fennhatósága alá került.

Házasságai és örökségeSzerkesztés

Kirénia ostroma alatt meghalt a királynő, Henrik felesége, a fiatal Montferatti Aliz. A harcokat megszakították, hogy a királynő holttestét Nicosiába szállíthassák. Férje vélhetően ekkor látta őt először: házasságkötésükkor Aliz még meg sem érkezett a szigetre, amikor pedig megérkezett, férje már a szárazföldön volt.[5]

1246-ban meghalt Henrik anyja, Champagne-i Aliz, aki a Jeruzsálemi Királyság régense volt és ezzel fia a lett a régens. Henrik hatalmát Jeruzsálemben nem közvetlenül, hanem kinevezett baillin keresztül gyakorolta.[6]

Henrik első felesége halála után még kétszer nősült, és egy gyermeke született. Második felesége I. Hetum örmény király testvére, Stefánia volt, akivel 1237-ben kötöttek házasságot.[7] Házasságukból gyermek nem született. Harmadik felesége Antiochiai Plaisance, V. Bohemond antiochiai herceg lánya volt, akivel 1251-ben kötöttek házasságot. Házasságukból egy gyermek Hugó született, aki apjához hasonlóan került a trónra: apja halála után mindössze néhány hónaposan lett Ciprus királya (és a Jeruzsálemi Királyság régense) és helyette anyja lett a régens.[8]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Runciman, 1999. 752. old.
  2. Runciman, 1999. 774-776. old.
  3. Runciman, 1999. 783. old.
  4. Runciman, 1999. 784-785. old.
  5. Runciman, 1999. 785-790. old.
  6. Runciman, 1999. 810. old.
  7. Runciman, 1999. 811. old.
  8. Runciman, 1999. 844. old.

ForrásokSzerkesztés

  • Runciman, 1999.: Runciman, Stephen. A keresztes hadjáratok története. Budapest: Osiris Kiadó [1951] (1999). ISBN 963-379-448-X 

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés


Előző uralkodó:
I. Hugó
Ciprus királya
12181253
 
Következő uralkodó:
II. Hugó