I. Izabella jeruzsálemi királynő

I. Izabella (1171 vagy 11721205), franciául: Isabelle I d'Anjou, olaszul: Isabella I d'Angiò, görögül: Ισαβέλλα των Ιεροσολύμων, jeruzsálemi királyi hercegnő, jeruzsálemi királynő, ciprusi királyné, montferrati őrgrófné, champagne-i grófné, toroni úrnő. A második Anjou-ház tagja. II. Henrik angol király elsőfokú unokatestvére, akinek a fia, I. (Oroszlánszívű) Richárd a harmadik keresztes hadjárat során ültette trónra unokahúgát, Izabellát 1192-ben.

I. Izabella
Anjou Izabella
I. Izabella királynő a második házasságkötésekor Montferrati Konráddal 1190-ben
I. Izabella királynő a második házasságkötésekor Montferrati Konráddal 1190-ben

Jeruzsálemi Királyság királynője
Uralkodási ideje
1192 1205
KoronázásaAkkó, Jeruzsálemi Királyság
1198. január
Elődje Lusignan Guidó
Utódja I. (Montferrati) Mária
Ciprusi Királyság királynéja
Uralkodási ideje
1198. január 1205
Utódja Champagne-i Aliz
Montferrati Őrgrófság őrgrófnéja
Uralkodási ideje
1191 1192. április 28.
Elődje Babenbergi Judit
Utódja Árpád-házi Margit
Champagne-i Grófság grófnéja
Uralkodási ideje
1192. május 5. 1197. szeptember 10.
Elődje Capet Mária
Utódja Navarrai Blanka
Életrajzi adatok
Uralkodóház (Második) Anjou-ház
Született 1171 vagy 1182
Jeruzsálemi Királyság
Elhunyt 1205
Akkó
NyughelyePalesztina
Édesapja Amalrik jeruzsálemi király (1135/36–1174)
Édesanyja Komnénosz Mária bizánci császári hercegnő (1154–1217)
Testvérei
Házastársa 1. IV. Henfrid, Toron ura (1166 körül – 1191 után)
Házastársa 2. I. Konrád jeruzsálemi király iure uxoris, Montferrat őrgrófja (1146 körül – 1192)
Házastársa 3. I. Henrik jeruzsálemi király iure uxoris, II. Henrik néven Champagne grófja (1166–1197)
Házastársa 4. Lusignan Imre ciprusi és jeruzsálemi király
Gyermekei 2. férjétől:
1. Mária, idősebb (1192–1212)
3. férjétől:
2. Mária, ifjabb (1193 körül – 1211)
3. Aliz (1195/96–1247)
4. Filippa (1195/97 – 1256 után)
4. férjétől:
5. Szibilla (1198 – 1225 után)
6. Mélisende (1200 előtt/1201 – 1249 után)
7. Amalrik (1200 körül – 1205)
Arms of the Kingdom of Jerusalem.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Izabella témájú médiaállományokat.

Féltestvére, IV. Balduin jeruzsálemi király hozzáadta IV. Toroni Henfridhez. A házasságkötésre Kerak várában került sor 1183 őszén, éppen amikor Szaladin ostrom alá vette az erődöt.

Balduin, aki leprában szenvedett, társkirállyá koronázta gyermekkorú unokaöccsét, V. Balduint, hogy nővérének, Szibillának férje, Lusignan Guidó ne léphessen trónra. Kívánságára a Jeruzsálemi Legfőbb Bíróság elrendelte, hogy V. Balduin halála esetén a pápa, a német-római császár, valamint Anglia és Franciaország királya döntsön Szibilla és Izabella között, ám 1185-ben a jeruzsálemi patriarcha az országbárók egy csoportjának támogatásával Szibillát és Guidót kente fel. Guidó ellenlábasai ugyan megpróbálták ellenkirálynővé választani Izabellát, de férje, Henfrid hűséget esküdött a királyi párnak. Utóbb Izabella három másik férjjel, 13 éven át viselhette Jeruzsálem királynőjének titulusát.

IfjúkoraSzerkesztés

GyermekkoraSzerkesztés

Apja Amalrik jeruzsálemi király, édesanyja Komnéna Mária bizánci császári hercegnő, akik 1167. augusztus 29-én házasodtak össze.[1][2] Izabella 1171 novembere és 1172 szeptembere között születhetett.[3] Az Amalrik és Courtenay Ágnes korábbi házasságából született Szibilla jeruzsálemi királynő és IV. Balduin jeruzsálemi király féltestvére.

Amalrik 1174. július 11-én váratlanul meghalt.[4] Két héttel később királlyá koronázták első házasságából született fiát, Balduint.[5] Nemsokára azonban kiderült, hogy az ifjú király lepromatózus leprában szenved.[6] A trónöröklés biztosítása érdekében nővérét, Szibillát 1176 novemberében hozzáadták Montferrati Vilmos észak-itáliai nemesúrhoz, ám Vilmos hét hónappal ezután elhunyt.[7][8] 1177 augusztusában a Szentföldre érkezett Balduin unokatestvére, I. Fülöp flamand gróf, hogy új férjet ajánljon Szibillának egyik hűbérese, Béthune-i Róbert személyében, ugyanakkor azt javasolta, hogy Izabellát pedig adják feleségül Róbert öccséhez, Vilmoshoz. A Jeruzsálemi Legfelsőbb Bíróság mindkét javaslatot elutasította.[9]

Izabella anyja, Mária 1177 őszén hozzáment Ibelin Balianhoz.[10] Balian bátyja, Balduin Szibillát szerette volna feleségül venni, de a király és anyja, Courtenay Ágnes egy másik jelöltet támogatott: Lusignan Guidót, egy jelentéktelen poitou-i nemesifjút.[11] Az 1180. húsvéti esküvő után az országbárók két csoportra szakadtak: az egyik támogatta, a másik ellenezte Guidót.[12][13] Az első csoportba tartozott Courtenay Ágnes, bátyja, Joscelin, valamint Châtillon Rajnald, Oultrejourdain ura, a másikba Izabella anyja és mostohaapja, továbbá Tripoliszi Rajmund.[14] A király, hogy Guidó pozícióját megerősítse, Izabellát 1180 októberében eljegyezte IV. Toroni Henfriddel, Rajnald mostohafiával. A nyolcéves kislányt Kerak várába küldték, Henfrid anyjának, Millyi Stefániának a keze alá, és Stefánia egészen az évekkel későbbi esküvőig nem engedte, hogy Izabella meglátogathassa szüleit Nábluszban.[15]

IV. Balduin és Lusignan Guidó kapcsolata egyre rosszabb lett. 1183-ban Balduin elmozdította Guidót a régensségből (1182-ben nevezte ki, amikor a betegsége már nagyon elhatalmasodott rajta), kitagadta a trónöröklésből, és november 20-án Guidó mostohafiát (Szibilla és Montferrati Vilmos gyermekét), V. Balduint tette meg utódává és társuralkodójává.[16][17] Ernoul krónikája utal rá: azt is meg akarta akadályozni ezzel, hogy nővérének és húgának, Szibillának és Izabellának a párthívei összemarakodjanak az utódlás miatt.[18] Guidó két fő támogatója, Châtillon és Courtenay Joscelin nem volt jelen a jeruzsálemi koronázáson, mert Izabella és Henfrid esküvőjén vettek éppen részt Kerakban.[19]

Első házasságaSzerkesztés

Szaladin szultán éppen az esküvő idején vette ostrom alá Kerakot. Az Ernoul-krónika szerint Millyi Stefánia kóstolót küldött a szultánnak, aki cserébe megígérte, hogy nem fogja lövetni és aláaknázni az erődnek azt a tornyát, amelyben az ifjú pár a nászéjszakát tölti.[20] IV. Balduin összegyűjtötte a jeruzsálemi hadsereget, és Kerak felmentésére indult, pedig már lovagolni sem tudott. Szaladin felhagyott az ostrommal, és 1183. december 3-án vagy 4-én, anélkül, hogy harcba bocsátkozott volna, visszavonta seregét Kerak alól.[21]

A haldokló IV. Balduin 1185 áprilisában Tripoliszi Rajmundot nevezte ki régenssé V. Balduin mellé.[22] Rajmund kérésére úgy rendelkezett, hogy amennyiben V. Balduin nagykorúságának elérése előtt meghalna, a pápa, a német-római császár, valamint Franciaország és Anglia királya döntse el, Szibilla vagy Izabella örökölje-e a trónt. IV. Balduin 1185. március 16-án elhunyt.[23] Másfél évvel később, 1186 szeptemberében V. Balduin is követte a sírba.[24][25]

Szibilla nagybátyja, Courtenay Joscelin rábírta Tripoliszi Rajmundot és szövetségeseit, hogy hagyják el a fővárost, Szibilla támogatóit, köztük Châtillon Rajnaldot pedig Jeruzsálembe hívatta.[26] Figyelmen kívül hagyva IV. Balduinnak a Legfelsőbb Bíróság szentesítette határozatát, az összegyűlt országbárók és püspökök Szibillát választották fia utódjává.[27] Szibilla ellenlábasai, köztük Rajmund és az Ibelin fivérek Nábluszban ültek össze. Úgy érveltek, Szibilla trónigénye nem legitim, mert a szülei házasságát annak idején felbontották,[28] míg Izabella nemcsak törvényes házasságból, hanem már megkoronázott apától származott (Szibilla születésekor Amalrik még csak jaffai és askaloni gróf volt).[29] Küldöncöket menesztettek a fővárosba, hogy tiltakozzanak az eljárás ellen, de Heraclius jeruzsálemi patriarcha szeptember közepén megkoronázta Szibillát, és férjét, Guidót is felkente.[30][31]

 
Izabella és Henfrid házasságkötése

Tripoliszi Rajmund javaslatára a Nábluszban összegyűlt nemesek úgy döntöttek, Izabellát és Henfridet kiáltják ki királynővé és királlyá.[32][33] Henfrid azonban (akinek az anyja és mostohaapja Szibillát támogatta) Jeruzsálembe szökött, és hűséget esküdött Szibillának és Guidónak.[34] Hamarosan a többi báró is követte a példáját, és behódolt a királyi párnak. Tripoliszi Rajmund és Ibelin Balduin volt a két kivétel: mindketten elhagyták a királyságot.[35]

1187. július 4-én Szaladin megsemmisítő vereséget mért a jeruzsálemi hadseregre a hattíni csatában.[36] Más főurakkal együtt Henfrid is fogságba esett. Szaladin csapatai egymás után foglalták el a királyság városait és erődjeit: Akkót július 9-én, Bejrútot augusztus 6-án, Jeruzsálemet pedig október 2-án.[37] Türosz hosszú hónapokon át kitartott Montferrati Konrád irányításával, aki néhány héttel a csata után érkezett a Szentföldre.[38]

Konrád (Szibilla első férjének, Vilmosnak az öccse) Türosz urának tekintette magát, és 1189 nyarán megtagadta a fogságból nemrégen szabadult Guidó királytól a városba való belépést.[39][40] Guidó ezután ostrom alá vette Akkót, de Avesnes-i Jakab, III. Lajos türingiai tartománygróf és más keresztes parancsnokok, akik a Szentföldre érkeztek, szintén kétségbe vonták vezetői rátermettségét.[41] Ráadásul 1190 őszén az Akkót ostromlók táborában meghalt Szibilla és két kislánya is.[42] Guidó ellenségei kijelentették, hogy csak a felesége jogán volt király, mostantól tehát Szibilla féltestvérét, Izabellát illeti a korona.[43] Guidó azonban nem volt hajlandó lemondani. A helyzetet kihasználva Montferrati Konrád úgy döntött, feleségül veszi Izabellát.[44]

Izabella mostohaapja, Ibelin Balian támogatta Konrád tervét.[45] Izabella ellenállt, de az anyja nyomást gyakorolt rá.[46] Komnéna Mária esküvel tanúsította, hogy IV. Balduin erőszakkal kényszerítette hozzá a lányát Toroni Henfridhez, akinek férfiatlansága közismert volt.[47] Ubaldo Lanfranchi pápai legátus, Pisa érseke, valamint Dreux-i Fülöp, Beauvais püspöke annullálta a házasságot. A szintén ott tartózkodó canterburyi érsek, Forde-i Balduin megtiltotta Konrádnak, hogy feleségül vegye Izabellát, leszögezve, hogy mind Izabella, mind Konrád házasságtörést követne el egy ilyen aktussal.[48] A canterburyi érsek azonban nem sokkal később, 1190. november 19-én meghalt.[49]

Második házasságaSzerkesztés

Konrád 1190. november 24-én vette feleségül Izabellát. Izabella visszaadományozta Henfridnek Toron uradalmát, amelyet IV. Balduin 1180-ban a koronabirtokokhoz csatolt.[50] A dolognak persze csak elvi vagy érzelmi jelentősége volt, hiszen Toront a királyság területének nagy részével együtt Szaladin 1187-ben elfoglalta. Lusignan Guidó nem volt hajlandó lemondani, ezért Konrád és Izabella Türoszba utazott. II. Fülöp Ágost francia király 1191. április 20-án Akkóhoz érkezett, és elismerte Konrád trónigényét. Guidó és Konrád többi ellenlábasa (köztük Henfrid és III. Bohemund antiochiai fejedelem) a hamarosan szintén megérkező Oroszlánszívű Richárdhoz folyamodott támogatásért, aki melléjük is állt.[51] Guidó májusban felvette a „megválasztott király” címet.[52]

Guidó és a harmadik keresztes hadjárat erői 1191. július 11-én bevették Akkót.[53] Richárd és Fülöp július 28-án megegyezett: Guidó haláláig megtarthatja királyi címét, Konrád azonban Türosz, Bejrút és Szidón ura lesz; Guidó halála után a királyság Konrád és Izabella vagy utódjuk kezére kerül.[54] Három nappal később Fülöp hazaindult, és Richárd lett a keresztes hadak főparancsnoka. A bennszülött bárók többsége nem kedvelte Guidót, s mielőtt 1192 áprilisában Richárd is otthagyta volna a Szentföldet, arra kérték, változtassa meg a trónnal kapcsolatos korábbi döntést.[55]

UralkodásaSzerkesztés

MegválasztásaSzerkesztés

Richárd 1192. április 16-án tanácsot hívott össze. A főpapok és országbárók egyhangúlag Konrádra szavaztak.[56] Richárd elfogadta a döntést, és kárpótlásul (plusz százezer bizánci arany fejében) Guidónak adományozta Ciprust.[57] Konrádnak unokaöccsével, II. Henrik champagne-i gróffal küldte meg a bárók határozatának hírét.[58] Henrik négy nappal később érkezett Türoszba. Arról is döntés született, hogy Konrádot és Izabellát Akkóban koronázzák meg.[59] Izabella, a jeruzsálemi uralkodók utolsó vérségi leszármazottja az első lett azok közül, akik a királyság székvárosában, Jeruzsálemben már nem uralkodhattak.[60]

Izabella szeretett elidőzni a fürdőben, és különösen így volt ez április 28-án este.[61] Konrád megéhezett, és úgy döntött, Dreux-i Fülöpnél fog vacsorázni, de mire odaért, a püspök már befejezte az étkezést. Konrád hazaindult, ám egy sikátorban két férfi megtámadta, és ledöfte.[62] A legtöbb forrás szerint Rasíd ad-Dín Szinán, az aszaszinok feje ölette meg.[63] Toroni Henfridet is gyanúba fogták, de a történészek nagy része elveti ezt a teóriát.[64] Utolsó perceiben Konrád megparancsolta Izabellának, hogy csakis Oroszlánszívű Richárdnak vagy Jeruzsálem új királyának adja át Türoszt. Amikor III. Hugó burgundi herceg, Fülöp Ágost szentföldi megbízottja felszólította Izabellát, hogy adja át a várost, Izabella bezárkózott az erődbe, és nem volt hajlandó kinyitni a kapukat.[65]

Harmadik házasságaSzerkesztés

Konrád haláláról értesülve Champagne-i Henrik, aki közben visszatért Akkóba, ismét Türoszba sietett.[66] Mivel mind Oroszlánszívű Richárdnak, mint Fülöp Ágostnak az unokaöccse volt, a bárók és Türosz polgárai kikiáltották királynak.[67] Ehhez persze feleségül kellett vennie Izabellát, amitől Ernoul szerint eleinte vonakodott, Izabella ugyanis teherbe esett Konrádtól, és elképzelhető volt, hogy fiút fog szülni. Ernoul azt állítja, a bárók és a polgárok megígérték neki, hogy az ő gyermekei örökölhetik a trónt, ha elfogadja a koronát.[68] Henrik és Izabella eljegyzését végül két nappal Konrád halála után jelentették be.[69] A házasságkötésre 1192. május 5-én került sor Akkóban.[70]

Izabella és Konrád gyermeke, Mária 1192 nyarán született meg. Henriknek és Izabellának három leánygyermeke született, Margit, Aliz és Filippa. Apjuk 1197. szeptember 10-én tragikus baleset áldozata lett: kizuhant palotájuk emeleti ablakából, és szörnyethalt.[71]

Negyedik házasságaSzerkesztés

Henrik halála után Izabellának mint királynőnek negyedszer is férjhez kellett mennie. A választás Lusignan Imrére esett, aki éppen 1197 őszén lett Ciprus királya, s előtte nem sokkal halt meg első felesége, Ibelin Baliannak, Izabella mostohaapjának unokahúga, Eschiva. Két lányuk (Szibilla és Melisenda) és egy fiuk (Amalrik) született.[72] Imre 1205. április 1-jén halt meg ételmérgezésben. Nem sokkal később Izabella is meghalt, és leánya, Montferrati Mária követte Jeruzsálem trónján.[73]

Izabella és Henfrid elválasztásának törvényességét s így a másik három házasság érvényességét utóbb több ízben kétségbe vonták, III. Ince pápa vizsgálatot is elrendelt, de mivel komoly hatalmi (jeruzsálemi trónigények) és anyagi érdekek (Champagne grófságának öröklése) fűződtek a status quo fenntartásához, végül semmilyen intézkedés nem történt.[74]

Gyermekei és leszármazottaiSzerkesztés

EmlékezeteSzerkesztés

Izabelláról kevés modern irodalmi mű szól. Graham Shelby két keresztesregényében, a Sötét lovagokban (1969) és a Hiú királyokban (1970) idealizálja az alakját és házasságát Henfriddel, Konrádot gonosztevőnek állítja be, és azt sejteti, hogy Izabellának része lehetett a meggyilkoltatásában. Ez utóbbira semmilyen bizonyíték nincs. Alan Gordon The Widow of Jerusalem című történelmi krimijének Izabella a címszereplője, itt Konrád jóval rokonszenvesebb ábrázolást kap. Sharon Kay Penman The Land Beyond the Sea című regényében Izabella gyermekként is, fiatal nőként is vonzó figura. Érdekesség, hogy mind Shelby, mind Penman pozitív hősökként használja fel a szülőket, Baliant és Máriát, de azt, ahogyan az ifjú házasokkal bántak, különbözőképpen magyarázzák: Shelby egyenesen arra futtatja ki a történetet, hogy Balian és Mária akarata ellenére rabolták el Izabellát Henfrid mellől gonosz főurak, Penman pedig Henfrid erélytelenségének, férfiatlanságának eltúlzásával menti fel a szülőket viselkedésükért.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Hamilton 2000 31. o.
  2. Barber 2012 246. o.
  3. Hamilton 2000 31. o.
  4. Hamilton 2000 31–32. o.
  5. Hamilton 2000 41–42. o.
  6. Barber 2012 264. o.
  7. Barber 2012 267. o.
  8. Baldwin 69 593. o.
  9. Hamilton 2000 119., 126. o.
  10. Hamilton 2000 139. o.
  11. Barber 2012 274. o.
  12. Hamilton 2000 157. o.
  13. Baldwin 1969 596., 598. o.
  14. Hamilton 2000 157. o.
  15. Hamilton 2000 161. o.
  16. Hamilton 2000 192. o.
  17. Lambert 1997 160. o.
  18. Lambert 1997 161. o.
  19. Hamilton 2000 194. o.
  20. Runciman 1999 593. o.
  21. Barber 2012 285. o.
  22. Hamilton 2000 205–206. o.
  23. Hamilton 2000 207. o.
  24. Hamilton 2000 216. o.
  25. Lambert 1997 160. o.
  26. Baldwin 1969 604. o.
  27. Hamilton 2000 218. o.
  28. Lambert 1997 162. o.
  29. Lambert 1997 162. o.
  30. Baldwin 1969 604. o.
  31. Baldwin 1969 605. o.
  32. Runciman 1999 597–598. o.
  33. Baldwin 1969 605. o.
  34. Hamilton 2000 220. o.
  35. Barber 2012 295–296. o.
  36. Barber 2012 303–304. o.
  37. Barber 2012 307–308., 365. o.
  38. Barber 2012 365. o.
  39. Barber 2012 330. o.
  40. Painter 1969 51. o.
  41. Barber 2012 330., 337. o.
  42. Williams 1970 384. o.
  43. Williams 1970 384. o.
  44. Barber 2012 338. o.
  45. Painter 1969 66. o.
  46. Edbury 2016 172–174. o.
  47. Runciman 1999 594. o.
  48. Asbridge 2012 435–436. o.
  49. Runciman 1999 664–665. o.
  50. Hamilton 2000 161–162. o.
  51. Painter 1969 63., 66–68. o.
  52. Painter 1969 70. o.
  53. Painter 1969 69. o.
  54. Williams 1970 384. o.
  55. Williams 1970 385. o.
  56. Painter 1969 80. o.
  57. Williams 1970 385. o.
  58. Painter 1969 80. o.
  59. Runciman 1999 688. o.
  60. Pangonis 2021 229–230. o
  61. Painter 1969 80. o.
  62. Painter 1969 80. o.
  63. Williams 1970 382. o.
  64. Runciman 1999 594. o.
  65. Painter 1969 80–81. o.
  66. Williams 1970 387. o.
  67. Painter 1969 81. o.
  68. Lambert 1997 163. o.
  69. Painter 1969 81. o.
  70. Runciman 1999 689. o.
  71. Runciman 1999 709. o.
  72. Tyerman 2007 493. o.
  73. Runciman 1999 716. o.
  74. Hamilton 2016 228. o.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Isabella I of Jerusalem című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

ForrásokSzerkesztés

  • Asbridge 2012: Asbridge, Thomas: The Crusades: The War for the Holy Land. London: Simon & Schuster. 2012.  
  • Baldwin 1969: Baldwin, Marshall W: The Decline and Fall of Jerusalem, 1174–1189. In A History of the Crusades, Volume I: The First Hundred Years. Setton, Kenneth M., Baldwin, Marshall W. (szerk.). Madison: The University of Wisconsin Press. 1969. 590–621. o.  
  • Barber 2012: Barber, Malcolm: The Crusader States. London: Yale University Press. 2012.  
  • Edbury 2016: Edbury, Peter W: The Conquest of Jerusalem and the Third Crusade: Sources in Translation. London: Routledge. 2016.  
  • Hamilton 2005: Hamilton, Bernard: The Leper King and His Heirs. Cambridge: Cambridge University Press. 2005.  
  • Hamilton 2016: Hamilton, Bernard: Queen Alice of Cyprus. In The Crusader World. Boas, Adrian J. (szerk.). London: Routledge. 2016. 225–240. o.  
  • Lambert 1997: Lambert, Sarah: Queen or Consort: Rulership and Politics in the Latin East, 1118–1228. In Queens and Queenship in Medieval Europe: Proceedings of a Conference Held at King's College London. Duggan, Anne J. (szerk.). Woodbridge: Boydell Press. 1997. 153–169. o.  
  • Painter 1969: Painter, Sidney: The Third Crusade: Richard the Lionhearted and Philip Augustus. In A History of the Crusades, Volume II: The Later Crusades, 1189–1311. Setton, Kenneth M., Wolff, Robert Lee, Hazard, Harry (szerk.). Madison: The Universitys of Wisconsin Press. 1969. 45–85. o.  
  • Pangonis 2021: Pangonis, Katherine: Queens of Jerusalem. London: Weidenfeld and Nicholson. 2021.  
  • Runciman 1999: Steven Runciman: A keresztes háborúk története. Szerk. Veszprémy László, ford. Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna. Budapest: Osiris. 1999. ISBN 963 379 448 X  
  • Tyerman 2007: Tyerman, Christopher: God's War: A New History of the Crusades. London: Penguin Books. 2007.  
  • Williams 1970: Williams, Patrick A: The Assassination of Conrad of Montferrat: Another Suspect? Traditio, 26. sz. (1970) 381–389. o. doi

További információkSzerkesztés

Előző
Babenbergi Judit
Montferrat őrgrófnéja  
1191–1192
Következő
Árpád-házi Margit
Előző
Capet Mária
Champagne grófnéja  
1192–1297
Következő
Navarrai Blanka
Ciprus királynéja  
1198–1205
Következő
Champagne-i Aliz
Előző uralkodó:
I. (Lusignan) Guidó
Jeruzsálem királynője
1192–1205
 
Következő uralkodó:
I. (Montferrati) Mária