Wikipédia

I. Károly román király park

közpark Bukarest déli részén, a 4. kerületben

Az I. Károly király park (románul: Parcul Carol I) egy közpark Bukarest déli részén, a 4. kerületben, az úgynevezett Filaret-negyedben. 1906-ban hozták létre egy kiállítás helyszíneként; később közparkká alakították át. Több alkalommal átrendezték; eredeti építményeiből, szobraiból mára csak nagyon kevés maradt meg. Arculatát az 1963-ban átadott Szocializmus Hőseinek Mauzóleuma uralja, ahova egykoron kommunista méltóságokat temettek.

I. Károly király park
Elhelyezkedése
OrszágRománia
TelepülésBukarest
I. Károly király park (Bukarest)
I. Károly király park
I. Károly király park
Pozíció Bukarest térképén
é. sz. 44° 24′ 50″, k. h. 26° 05′ 46″Koordináták: é. sz. 44° 24′ 50″, k. h. 26° 05′ 46″
Általános adatok
Alapítás ideje1906
Típusaközpark
Terület0,36 km²
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Károly király park témájú médiaállományokat.

Műemlékként tartják nyilván B-II-a-A-19016 kódszám alatt.[1]

Elnevezése szerkesztés

A helyet kezdetben Câmpia Filaretuluinak nevezték (Filaret mezeje) a 18. század végén élt Filaret râmnici metropolita után, akiről később a kialakuló városnegyedet is elkeresztelték. 1848-tól a helyet Câmpia Libertățiiként ismerték (Szabadság mezeje), ugyanis 1848-ban többször tartottak itt nagyszabású népgyűléseket, és egyesek ezt a helyet tekintik az 1848-as havasalföldi forradalom kiindulópontjának.[2][3]

1906-os létrejöttekor a parkot Parcul Exposițiuniinak nevezték (Kiállítás parkja, ugyanis eredetileg egy jubileumi kiállítás helyszíneként hozták létre, melyen a Román Királyság 25 éves fennállását ünnepelték), majd a kiállítás bezárása után Parcul Carol I-nek (I. Károly román király park). 1948-tól Parcul Libertății (Szabadság park), majd 1990-ben visszakapta a Parcul Carol I nevet.[4]

Története szerkesztés

A helyet régen legeltetésre használták, majd a 19. század második felében a bukarestiek mind gyakrabban jártak ki mulatni, enni-inni a mocsaras, tavas területre. A környéken kis pavilonok, csónakkikötők és egyéb létesítmények jelentek meg; az egyetlen nagyobb építmény a Cantacuzino-kút volt, melyet 1870-ben építtetett Gheorghe Grigore Cantacuzino polgármester. Már 1894-ben felmerült a hely lecsapolása és parkká alakítása, de ez végül csak húsz évvel később történt meg, mikor szóba került egy 1906. évi jubileumi kiállítás megrendezése, mely a rómaiak hódításának 1800., I. Károly uralkodásának 40. és a Román Királyság létrejöttének 25. évének állítana emléket. A hevenyészett épületeket lebontották (az egyetlen, amely megmaradt és a park része lett, az a Cantacuzino-kút) és 1905–1906-ban elkészült a kiállítópark.[5]

A park létrehozói Édouard Redont francia kertész, Ștefan Burcuș, Victor Ștephănescu, Ion D. Berindey építészek. Máig vitatott téma, hogy melyiküknek mennyi hozzájárulása és beleszólása volt a park kialakításába, mind a kiállítás megnyitása előtt, mind az utána követő átalakításoknál. Az épületek és pavilonok mellett számos tájkompozíciót alkottak (tópart, sziget, sziklabarlang, endemikus és egzotikus fák, vízinövények).[6] A felavatásra 1906. június 6-án került sor, a szalagot Erzsébet román királyné vágta át. A hely igen népszerű volt a bukarestiek körében; a korabeli újságok beszámolói szerint a központi kávéházak, sörözők, parkok kiürültek, mivel a legtöbben az Exposițien töltötték szabadidejüket. A kiállítópavilonok mellett népszerű látványosság volt az állatkert, a római aréna, a központi mesterséges tó, és a vízicsúszdák.[7] A kiállítás novemberi bezárása után a pavilonok legtöbbjét lebontották, a területet pedig közparkká alakították át, új ültetvényeket és tájelemeket hoztak létre. 1921-ben ipari kiállítást tartottak itt, melynek alkalmából új, ideiglenes pavilonokat emeltek.[6]

A főbb régi épületek, építmények közül megemlíthető:

  • a Művészetek Palotája (Palatul Artelor), ahol 1906-ban kiállításokat rendeztek, majd múzeummá nevezték ki, aztán egy 1938-as tűzeset és az 1940-es földrengés után lebontották[8]
  • Az Ismeretlen katona emlékműve, melyet örökmécses vigyáz. 1922-ben készült E.W. Becker tervei alapján; 1923-ban avatták fel a múzeum előtti téren. 1958-ban, a mauzóleum építésének kezdetekor Mărășești-re költöztették.[9][10] 1991-ben visszahozták a parkba, azonban csak az alsó részen, a sétány mellett nyílt lehetőség elhelyezésére. 2007-ben visszakerült eredeti helyére, a park déli részén emelkedő magaslatra, a mauzóleum elé.[11]
  • Carol-Hunchiar, a legrégebbi bukaresti mecset. 1906-ban épült, 1959-ben lebontották, majd 1960-ban újjáépítették a Pieptănari városnegyedben[12]
  • színház, kaszinó, étterem, melyeket szintén 1959-ben, az átrendezés alkalmával bontottak le[4]
  • a római aréna (Arenele Romane), a Leonida-múzeum, és „Vlad Țepeș kastélya”, melyek ma is állnak[4]

1958-tól sor került a park nagyszabású átalakítására. A tájelemeket átrendezték, a tó fölé hidat építettek, létrehozva egy fél kilométer hosszú, széles sétányt a park észak-déli tengelyén, a déli résznél található 14 méteres magaslaton (az egykori Művészetek Palotája, később múzeum helyén) pedig 1959–1963 között Cucu és Maicu építészek tervei alapján felépítették a Szocializmus Hőseinek Mauzóleumát (hivatalos nevén Monumentul eroilor luptei pentru libertatea poporului și a patriei, pentru socialism, azaz „A nép és a haza szabadságáért, a szocializmusért vívott harc hőseinek emlékműve”), mely román kommunista méltóságok sírhelye lett (ide temették többek között Gheorghiu-Dej főtitkárt).[13]

Az 1989-es rendszerváltás után a mauzóleumból eltávolították a maradványokat (jelenleg nincsenek benne holttestek és urnák), az Ismeretlen katona emlékműve pedig visszakerült eredeti helyére.[4] 2003-ban szóba került a mauzóleum lebontása, hogy ide építsék a Nemzet megváltása székesegyházat, azonban a lakosság tiltakozása miatt letettek a tervről.[14]

Leírása szerkesztés

A városközponttól délre helyezkedik el, a 4. kerületben. Alakja észak-déli irányban megnyúlt, területe 36 hektár. Tengelyén egy széles sétány húzódik, mely folytatásaként déli végén lépcsők vezetnek fel a mauzóleum teraszához.[2]

Látnivalók szerkesztés

  • Az Ismeretlen katona emlékműve[9]
  • Mauzóleum. Nicolae Cucu és Horia Maicu építészek tervei alapján készült fekete és vörös svéd gránitból, felavatására 1963. december 30-án került sor. A központi rotunda belsejében temették el Gheorghe Gheorghiu-Dejt, Petru Grozát és Constantin Ion Parhont; valószínűleg ez lett volna Nicolae Ceaușescu nyughelye is. A rotunda tetején öt árkád emelkedik, melyek magassága 48 méter. Az emlékművet körülvevő félköríves épület egyéb méltóságok kriptáit és urnáit tartalmazta.[10][15] 1990–1991-ben a maradványokat elszállították.[4]
  • Római aréna (Arenele Romane, a kommunizmus alatt Arenele Libertății), 5000 férőhelyes aréna, ahol kezdetben sporteseményeket (birkózás, box), később előadásokat, koncerteket, kiállításokat tartottak.[2]
  • Dimitrie Leonida technikai múzeum; a technika és az ipar vívmányait 4500 négyzetméteren bemutató múzeum (1909)[16]
  • Vlad Țepeș kastélya (a park mellett), eredetileg víztoronyként és a tűzoltók őrhelyeként épült az 1906-os kiállítás alkalmából,[17] jelenleg a Nemzeti Hőskultusz Hivatalának (ONCE) székhelye
  • Bosianu-villa (a park mellett), az 1850-es években épült, jelenleg a Csillagászati Obszervatórium része[18]
  • Cuțitul de Argint ortodox templom (1906; a park mellett)[9]
  • Cantacuzino-kút (Fontena Cantacuzino); már 1870-ben felépült, és ez az egyetlen építmény, melyet nem bontottak le a park létrehozásakor[5]
  • Bánya-kút (Fântâna Minelor), 1906-ban építtette a Mezőgazdasági, Ipari, Kereskedelmi és Földművelésügyi Minisztérium Bányászati Szolgálata[19]
  • Zodiac-szökőkút az északi főbejáratnál; 1935-ben építették (korábban az Eiffel-torony 20 méteres mása állt itt)[4]

Képek szerkesztés

  •  
    A fő sétány
  •  
    Az Ismeretlen katona emlékműve
  •  
    A Cantacuzino-kút
  •  
    A római aréna

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Lista monumentelor istorice: București. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  2. ↑ a b c Berindei 213–214. o.
  3. ↑ Colfescu, Silvia. București – ghid turistic, istoric, artistic. Bukarest: Vremea, 168–170. o. (2001). ISBN 9789739423264 
  4. ↑ a b c d e f Bilcea et al.. Dicționarul monumentelor și locurilor celebre din București. Bukarest: Meronia, 192–195. o. (2009). ISBN 9789737839565 
  5. ↑ a b Mexi 54–55. o.
  6. ↑ a b Mexi 63–64. o.
  7. ↑ Mexi 58–59. o.
  8. ↑ Mexi 67–69. o.
  9. ↑ a b c Celac et al.. Bucharest Architecture. Bukarest: OAR, 107. o. (2016). ISBN 9789730238846 
  10. ↑ a b Mausoleul din Parcul Carol, o istorie incredibilă. Transilvania Reporter, 2015. május 22. (Hozzáférés: 2021. május 31.)
  11. ↑ Eroul Necunoscut, mutat la locul lui. 9am.ro, 2006. november 15. (Hozzáférés: 2021. november 23.)
  12. ↑ Povestea moscheii de la Pieptănari. Berceni de poveste, 2016. augusztus 24. (Hozzáférés: 2021. május 31.)
  13. ↑ Mexi 67–69. o.
  14. ↑ Sfințirea Catedralei Naționale. Wall-Street.ro, 2018. november 24. (Hozzáférés: 2021. május 31.)
  15. ↑ Berindei 89. o.
  16. ↑ Berindei 140–141. o.
  17. ↑ 7 atracții în Parcul Carol. Ediția de dimineață. [2021. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 31.)
  18. ↑ Casa Bosianu. Berceni de poveste, 2016. október 20. (Hozzáférés: 2021. május 31.)
  19. ↑ Fântâna 1906. Muzeul Dimitrie Leonida. [2021. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 31.)

Források szerkesztés

  • ↑ Berindei: Berindei et al. București – ghid turistic. Bukarest: Editura Sport-Turism (1980) 
  • ↑ Mexi: Mexi et al. Prin parcuri publice din sudul României. Bukarest: Simetria (2018). ISBN 9789731872452 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=I._Károly_román_király_park&oldid=26642556”