I. Magnus norvég király
I. Magnus Olafsson vagy Jóságos Magnus (1024.[3][4] áprilisa/júniusa[5] – 1047. október 25.[3]) Norvégia királya (1035 – 1047) és az 1042-es örökösödési szerződés alapján[6] Dánia királya (1042 – 1047) volt.
| I. Magnus | |
 | |
| Norvégia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1035 – 1047 | |
| Elődje | Knut |
| Utódja | III. Harald |
| Dánia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1042 – 1047 | |
| Elődje | Knut |
| Utódja | II. Svend |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Yngling-ház |
| Született |
1024 Norvégia |
| Elhunyt |
1047. október 25. (23 évesen) Skybbi[1] |
| Nyughelye | Trondheim |
| Édesapja | II. Olaf |
| Édesanyja | Alvhild[2] |
| Testvére(i) | Ulfhild Olavsdatter |
| Gyermekei | Ragnhild Magnusdatter |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Magnus témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
ÉleteSzerkesztés
II. (Szent) Olaf törvénytelen fiaként született.[1][1][3] A Heimskringla így adja elő:[7] egy éjjel Olaf ágyasa Alhild gyermeket szült (mialatt a király aludt).[7] Kedvelt skaldja, Sigvet látván, hogy a gyermek gyönge, attól tartott hogy meghal, ezért nyomban megkereszteltette, és a Magnus nevet adta neki.[7] Mikor a király felébredt, és meghallotta a történteket, haragra gerjedt, Sigvetet hívatta és így szólt hozzá: "Miért nevezted Magnusnak a gyermeket, holott e nevet népünk nem ismeri?"[7] "Károly király nevére neveztem, mert azt hallottam, hogy ez a legjobb ember a világon" – felelt a szolga.[8] Így terjedt el a név használata egész Északon.[9]1028-ban el kellett hagynia hazáját,[10] Novgorodban Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem udvarában nevelkedett, ahonnan Nagy Kanut halála (1035) után tért vissza. Ugyanazok a norvég nemesek, akik apját elűzték, fellázadtak Knut fia Svend[1] és a dán uralom ellen, visszahívták Magnust[10] és trónra segítették.[3] 1038-ban II. Hardeknuttal kötött egy örökösödési szerződést, hogy amelyikük túléli a másikat, egyesíti a dán és a norvég koronát.[1] Ennek alapján 1042-ben követte őt a dán trónon, bár az alkirállyá kinevezett Svend Estridsen (Estrid, Knut nővérének a fia) is magának követelte a trónt.[1][10] 1043-ban fontos csatát nyert Dániától délre, Lyrskov Hede mellett, ekkor szerezte melléknevét is. Ugyancsak a Hardeknuttal kötött szerződés alapján magának követelte az angol trónt is, és támadással fenyegette Angliát, de a dániai harcok miatt erre nem került sor. A dánok többsége Magnust támogatta, mert szükségük volt a segítségére Jütland déli részén, a szláv vendek ellen, és Magnus több csatában is legyőzte Svendet.[1] Svend Estridsen ennek ellenére nem adta fel a harcot, és számos összecsapásra került sor. A király Svendet Dánia grófjává nevezte ki.[10] Amikor Magnus nagybátyja, Harald Sigurdsson 1045-ben visszatért Konstantinápolyból, a két férfi egyezséget kötött, hogy közösen uralkodnak.[1] Így 1046-ban meg kellett osztania a norvég trónt Haralddal.[10] 1047-ben III. Anund svéd király segítségével Magnus kiszorította Svendet Dániából. Svend nem tudott elég erőt gyűjteni és Skåne svéd tartományba menekült.
HalálaSzerkesztés
Svend scaniai főhadiszállásáról növelte a nyomást Magnuson,[11] de 1046 végére Magnus kiszorította Dániából. 1047. október 25-én azonban Magnus hirtelen meghalt Dániában – Sjællandon vagy Jutlandon –, egy balesetben vagy betegségben - a beszámolók különbözőek.[12] Van olyan változat, amely szerint kiesett az egyik hajóból, amelyeket Anglia meghódításához gyűjtött össze, és megfulladt,[13] egy másik szerint egy lóról esett le,[10][14] egy harmadik szerint megbetegedett egy hajón és belehalt.[15] Állítólag Sweynt nevezte meg dániai örököseként és Haraldot Norvégiában; van olyan beszámoló, amely szerint a betegágyán rendelkezett ezekről.[15] Halálával megszakadt Szent Olaf egyenes ági leszármazottjainak uralkodó dinasztiája és csak 1280-ban, II. Erik személyében került újra a trónra, aki Magnus lánytestvérétől származott. A mai Trondheimben (Norvégia) lévő Nidarosi katedrálisban temették el, ahol apja is nyugodott.[15]
EgyébSzerkesztés
- Magnus egyetlen lánya, Ragnhild Magnusdatter[2] (édesanyja nem ismert) egy norvég nemes felesége lett. Egy leszármazottjuk Orkney grófjának felesége lett, és ezen az ágon Magnus leszármazottja, I. Jakab Skócia királya lett. Az ő leszármazottja volt VII. Keresztély dán király, akivel Magnus vére visszatért a norvég trónra is.
- Magnus halála megszakította II. Olaf vérvonalát. 1280-ban azonban II. Erik lett a norvég király, akinek az anyja Magnus törvényes lánytestvérétől származott.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b c d e f g h Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, 439. oldal
- ↑ a b Yngling family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
- ↑ a b c d Magyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2001, 12. kötet, 395. oldal
- ↑ Archivált másolat. [2004. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 5.)
- ↑ http://fmg.ac/Projects/MedLands/NORWAY.htm#_Toc189819779
- ↑ Világtörténelmi Enciklopédia II. (Kleine Enzyklopädie – Weltgeschichte, Leipzig, 1979); Magyar kiadás: Kossuth Könyvkiadó, 1982, ISBN 963-09-1831-5, fordították: Dalos György, Hollós Alfréd, Réthelyi Károlyné, Sarlós Mariann, Szalontai Sándorné, Széll Jenőné és Tandori Dezső Világtörténelmi Kisenciklopédia-beli (1972) fordításainak felhasználásával Máthéné Glavina Zsuzsa, Héjja Zsuzsa, Hollós Alfréd, Ólmosi Zoltán, Pártos Gyula, Szalontia Sándorné és Taraba János, 791. oldal
- ↑ a b c d James Bryce: A Római Szent Birodalom, A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1903, 78. oldal
- ↑ A Római Szent Birodalom, 78–79. oldal
- ↑ A Római Szent Birodalom, 79. oldal
- ↑ a b c d e f Csiffáry Tamás: Európai uralkodók könyve, Könyvmíves Könyvkiadó, Budapest, 2008, ISBN 978-963-9898-06-6, 218. oldal
- ↑ Monarkiet i Danmark - Kongerækken Archiválva 2009. november 18-i dátummal a Wayback Machine-ben at The Danish Monarchy
- ↑ Gwyn Jones, A History of the Vikings, London: Oxford University Press, 1973, ISBN 0-19-285063-6, 406. oldal
- ↑ Palle Lauring, A History of the Kingdom of Denmark, tr. David Hohnen, Copenhagen: Høst, 1960, 57-59. oldal
- ↑ Knut Gjerset, History of the Norwegian People, Volume 1, New York, Macmillan, 1915, 279. oldal
- ↑ a b c Carl Frederik Bricka, Dansk Biografisk Lexikon, vol. XI [Maar - Müllner], 1897, 44. oldal
ForrásokSzerkesztés
- Norway, kings. Olav II 1016-1028, Magnus II 1035-1047 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2010. január 5.)
- Magnus I. der Gute, König von Norwegen (1035-1047) (német nyelven). Mittelalterliche Genealogie im Deutschen Reich bis zum Ende der Staufer. [2004. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 5.)
Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés
- Norvég királyok családfája
- Norvégia uralkodóinak listája
- Dán királyok családfája
- Dánia uralkodóinak listája
- Norvégia társadalma a középkorban
- Dánia társadalma a középkorban
| Előző uralkodó: Hardeknut |
|
Következő uralkodó: II. Svend Estridsson |
| Előző uralkodó: I. (Nagy) Knut |
|
Következő uralkodó: III. (Könyörtelen) Harald |
