I. Milán szerb király

Szerbia királya

Milán Obrenović (szerbül: Милан Обреновић), (1854. augusztus 22., Mărășești1901. február 11., Bécs) szerb fejedelem 1868-tól II. Milán néven, király 1882-től 1889-ig I. Milán néven.

I. Milán

Szerbia fejedelme
Uralkodási ideje
1868. június 10. 1882. március 6.
Elődje Mihály
Utódja nem volt
Szerbia királya
Uralkodási ideje
1882. március 6. 1889. március 6.
Elődje nem volt
Utódja I. Sándor
Életrajzi adatok
Uralkodóház Obrenović-ház
Született 1854. augusztus 22.
Mărășești
Elhunyt 1901. február 11. (46 évesen)
Bécs
NyughelyeKrušedol monastery
Édesapja Miloš Obrenović
Édesanyja Marija Obrenović
Házastársa Natalie of Serbia
Gyermekei
I. Milán aláírása
I. Milán aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Milán témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Unokatestvérét, Mihályt követte a trónon 1868-ban. Uralkodása első éveiben régenstanács irányította az országot, amely 1869-ben látszólag liberális alkotmányt fogadott el, egyben igyekezett szorosabbra fonni a kapcsolatot Ausztriával. A régenstanács rendkívül népszerűtlenné tette az uralkodót, de miután Milán 1872 augusztusában maga vette kezébe az ország irányítását, még inkább ellene fordult a közhangulat. Ennek fő oka a fejedelem ledér élete volt (hűtlen volt feleségéhez, az orosz Natalja Petrovna Keskóhoz); nem azonosult alattvalói pánszláv érzelmeivel; és nem támogatta a török elnyomás ellen 1875-ben fállazadt bosznia-hercegovinai felkelőket. Csak mikor már forradalom volt várható Szerbiában, üzent hadat a törököknek (1876. június 30.). A szerb csapatok hamarosan vereséget szenvedtek, és az ország helyzetét csak az mentette meg, hogy a orosz–török háborúban Oroszország lett a győztes. Így a berlini szerződés nemcsak növelte Szerbia területét, de egyben elismerte önálló államnak is. Az engedmények eléréséhez azonban a szerbeknek a béketárgyaláson az osztrákokra kellett támaszkodniuk, akik cserébe a szerb vasúthálózat és gazdaság Monarchiához való kapcsolását igényelték.[1]

Több miniszter oroszbarát érzelmeket táplált, ám a fejedelem továbbra is az osztrák vonalat támogatta a miniszterek kinevezésénél, és a szerb gazdaságot tette függővé a Monarchiával kötött vámegyezményekkel. Odáig ment Ausztria irányában, hogy 1881-ben titkos egyezményt kötött, hogy más ország kormányával Ausztria beleegyezése nélkül nem köt semmiféle szerződést. Az osztrákok ismét cserébe támogatásukról biztosították Milánt, aki 1882-ben királlyá koronáztatta magát, Szerbiát pedig Királysággá változtatta. 1883-ban a királynak a radikálisok vezette kelet-szerbiai parasztfelkelést kellett levernie, majd 1885-ben Bolgár Fejedelemségnek üzent hadat. A háborúban súlyos vereséget szenvedett, de – ismét osztrák segítséggel – olyan békét sikerült kötnie, amely a háború előtti állapotokat állította vissza.[1]

A király – aki 1888-ban elvált feleségétől – alattvalói előtt azonban népszerűtlenné vált az osztrák függőség miatt, és hiába próbálta orvosolni egy 1889 januári liberális alkotmánnyal a helyzetet, még az év márciusában le kellett mondania, fia I. Sándor szerb király javára. Milán 1892-ben lemondott szerb állampolgárságáról is, és Párizsban telepedett le Takovo gróf néven.1897-ben visszatért Szerbiába, ahol fia kinevezte a hadsereg főparancsnokává. Több reformot is bevezetett a hadseregben, de továbbra is népszerűtlen maradt. Amikor 1900-ban fia az ő és főminiszterek tanácsa ellenére nősült meg, végleg elhagyta hazáját.[1]

Egy évvel később Bécsben érte a halál 46 éves korában.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c Uralkodók és dinasztiák, 484. o.

Források szerkesztés


Előző uralkodó:
Mihály
Szerbia fejedelme
18681882
Obrenović
 
Következő uralkodó:
nem volt
Előző uralkodó:
nem volt
Szerbia királya
18821889
Obrenović
 
Következő uralkodó:
I. Sándor