I. Murád oszmán szultán

I. Murád (Bursa?, 1319[1]/1326. június 29.Rigómező, 1389. június 15.), Oszmán Birodalom harmadik szultánja 1362-től haláláig. Hüdavendigâr-nak is nevezték, ami Isteni-t jelent [kiejtés: hüdávendigár]. Egyike volt a legnagyobb török hódítóknak és uralkodása korszakot alkot az oszmánok történetében.[1]

I. Murád
Murat Hüdavendigar.jpg

Oszmán szultán
Uralkodási ideje
1362 tavasza 1389. június 15.
Elődje Orhán
Utódja I. Bajazid
Életrajzi adatok
Uralkodóház Oszmán-ház
Született 1326. június 29.
Söğüt/Bursa
Elhunyt 1389. június 15. (62 évesen)
Rigómező
NyughelyeBursa
Édesapja Orhán
Édesanyja Nilüfer Hatun
Testvére(i)
  • Şehzade Halil
  • Suleyman Pasha
Házastársa
  • Gülçiçek Hatun
  • Kera Tamara
Gyermekei
I. Murád aláírása
I. Murád aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Murád témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

ÉleteSzerkesztés

IfjúkoraSzerkesztés

Murád Orhán szultán második fiaként született[1] 1326-ban (más források szerint 1319-ben[1]), édesanyja Heléna bizánci hercegnő. Mivel bátyja, Szulejmán még Orhán előtt meghalt, így édesapja halálakor (1362-ben) Murád lett az Oszmán birodalom szultánja.[1]

Első hódításokSzerkesztés

1363-ban elfoglalta Drinápoly városát és ide – tehát európai földre – helyezte át székhelyét,[2] majd meghódította Filippopolt.[1] Hamarosan egész Trákia is a kezére került – V. János keletrómai császár hasztalan könyörgött a nyugat-európai fejedelmeknél segítségért.[1]

1366 körül egyes portyázó török csapatok már a Balkán-hegységen is átnyomultak és egy magyar csapattal is megütköztek.[1] Ez volt a magyarok és törökök első mérkőzése; a csata színhelyét és részleteit ugyan homály fedi, a diadal azonban – a Nagy Lajos által Mariazellbe küldött ajándékok után ítélve – a magyaroké volt.[1] Viszont 1366-ban a szerb király Murád adófizetőjévé vált.[forrás?]

A maricai csata és következményeiSzerkesztés

Mialatt Murád 1371-ben Kis-Ázsiában volt elfoglalva (a Karamán Emírség ellen harcolt[forrás?]), az egymással szövetkezett szerbek és oláhok Trákiába törtek.[1]

A döntő ütközetre 1371. szeptember 26-án a Marica folyó mellett (a ma is "a szerbek veszedelme" nevű helyen[1]) került sor. A törököket Murád alvezére, Lalaşahin bejler-bej vezette.[forrás?] A törökök teljesen szétverték a szerb sereget, a csatában Vukašin Mrnjavčević szerb despota is elesett.[2] A vereség hatására Iván Sisman bolgár cár is meghódolt Murád előtt.[1]

Az ütközet sorsdöntő jelentőségűnek bizonyult, a törökök végleg megvetették a lábukat a Balkán-félszigeten.[2] A Šar-hegységtől délre eső szerb területek török kézre kerültek, a térség uralkodó-dinasztiái a szultán vazallusaivá váltak: adót fizettek és fegyveres csapatokkal tartoztak támogatni a hadjáratokban.[2] 1373-ban V. János bizánci császár is követte Iván Sisman példáját és arra is kötelezte magát, hogy Murádot hadjárataiban segíteni fogja.[1]

Későbbi hadjárataiSzerkesztés

Amikor Murád értesült arról, hogy I. Lázár szerb cár és I. Tvrtko bosnyák király szövetkeztek ellene, Lázár ellen vonult, akit Niš elfoglalása után évi adófizetésre kötelezett.

Lázár 1387-ben tett még egy kísérletet, hogy lerázza Szerbiáról a török igát, és Iván Sismannal szövetkezve Toplica környékén táján egy török csapatot csakugyan felkoncolt.[1] Ez volt viszont a déli szlávoknak utolsó diadaluk.[1]

Murád előbb Iván Sismanra tört, aki Nikápoly falai mögé bújt.[1] Murád évi adófizetésre kötelezte és Szilisztrába török őrséget tett.[1] Egy évvel később, 1388-ban Murád viszont véget vetett Bulgária függetlenségének, Iván Sismant pedig börtönbe záratta.[1]

Rigómező, Murád halálaSzerkesztés

Iván Sisman leverése után Lázár cár ellen fordult.[1] Lázár segítségére Tvartko boszniai népe és – Garai Miklós nádor vezérlete alatt – néhány magyar csapat sietett.[1] A döntő ütközetre a híres Rigómezőn („Kosovo Poljén”) került sor 1389. június 15-én.[1] A rettenetes csata a törökök győzelmével ért véget – ebben nagy része volt Bajazid hercegnek.[1] A diadalt azonban Murád már nem érhette meg: egy Kobilovics (Obilics) Milos nevű, hazáját fájlaló szerb ifjú a szultánt a csata előestéjén (vagy csata közben) leszúrta.[1] A trónon fia, I. Bajazid követte.

Murád haláláról fia (Bajazid) a következőket írta:[3]

 
Aleksandar Dobrić: Miloš Obilić (1861)

Amikor megérkezik hozzád a fermán [szultáni rendelet, oklevél], tudd meg, hogy amelyet Rigómezőn [1389] Isten akaratából atyám, Murád szultán, kinek élete boldog, s halála vértanúi volt, annak ellenére, hogy álmában történt látomása után arra kérte a magasságbelit, hogy adjon neki vértanúi véget, épen és egészségesen tért vissza a harcmezőről magasan az ég felé emelkedő sátrába; s ekkor, amikor a legnagyobb örömet éreztük, látván, hogy a bánok levágott fejei hogyan gurulnak a lovak patái alatt, s egyesek ott állnak összekötözött kézzel, mások pedig átvágott izmokkal – teljesen váratlanul egy bizonyos Milos Kopilics, aki ravaszságból és cselszövésből azt mondta, hogy felvette az iszlámot, arra kért bennünket, hogy vegyük be a győztes hadseregbe. Amikor megengedtük neki, hogy megcsókolja a fénylő nagyúr lábát, ahelyett, hogy ezt tette volna, elháríthatatlanul ruhájába elrejtett mérgezett kést szúrt a fénylő nagyúr dicső testébe, s súlyosan megsebezvén megitatta őt a mártírok serbetjével. Miután pedig az említett Milos ezt végrehajtotta, elfutott a katonák elől, akik úgy tündököltek, mint a fényes csillagok az égen, de beérték őt, és darabokra vágták. Mikor a történteket meghallottam, a vértanú seregéhez siettem, de már holtan találtam; ugyanakkor történt, hogy bátyám, Jakub bej eltávozott az örökkévalóságba.[4] Atyám testét megbízható emberekkel elszállítottam, hogy Brusszában temessék el. Amikor megérkezik a holttest, temettesd el, de senkinek se beszélj a történtekről, sőt a nép előtt mutassátok a győzelem jeleit, hogy az ellenség semmit se vehessen észre.[5]

Egyéb tetteiSzerkesztés

Az ő ideje alatt alakult ki a devşirm rendszer, ami alapján a janicsárokat keresztényekből képezték ki. Ugyancsak ő alapította a divánt, mint kormányzási formát. Uralkodása idején a birodalmat két tartományra osztotta fel: Anatóliára (ázsiai rész) és Ruméliára (európai rész). A hadsereggel is hasonlóan járt el, létrehozva az anatóliai és a ruméliai hadtestet.[forrás?]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w Bokor József (szerk.). Murad (I.), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  2. a b c d Szilágyi Károly: Jó szomszédok, rossz szomszédok? Magyarok és szerbek évszázadokon át. [2014. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 28.), 9. oldal
  3. Száray Miklós – Szász Erzsébet: Történelem II., Műszaki Kiadó, Budapest, 88. oldal
  4. Valójában Bajazid a csata után meggyilkoltatta saját testvérét.
  5. Bajazid szultán fermájából – 1389


Elődje:
Orhán
Oszmán szultán
13621389
 
Utódja:
I. Bajazid